Hogy miben bízom, amikor már annyian hazudtak nekem? Egyszerű dolgokban. Hogy szavaimat őszintén ki merem mondani. Hogy a szívemben nem fészkel meg hosszú időre a szomorúság. Hogy minden reggel tudok nevetni, ha meglátom a fejem a teáskanna tükrében. Abban, hogy a sarkon túl megpillantom a sánta macskát, mert eltettem neki egy kis csirkemájat.
Ha lassan lépegetek, nem megyek el észrevétlenül a virágzó hársfák alatt. Édes illatukat beszippantva hagyom, hogy magukkal sodorjanak a régi nyarak. A járda repedéseiből kibújó virágnak köszönni fogok, mert ereje lenyűgöz.
Bízom a mosoly erejében, amelytől könnyebb lesz a lelkem. Kilépek árnyékom mögül, és elhiszem, hogy szebb a világ, mint valaha remélni mertem.
Jó reggelt! 🧡
