Itt díszeleg az asztalomon egy gyönyörű vörös virág és egy félig elpusztított doboz bonbon. Meg vagy egy kiló eper, mert azt imádom. A párom idén sem feledkezett el a nőnapról.
Pedig a korábbi tapasztalataim alapján úgy kellett kierőszakolni a férfiismerősökből, hogy elmormogjanak a bajszuk alatt egy savanyú „Boldog nőnapot!”-ot. Az osztálytársaim ilyenkor csak azért vettek nekünk csokit, mert az osztályfőnök már úgy parancsolt rájuk. Persze azt is az osztálypénzből. A bátyámat is mindig én köszöntöttem fel először (Zoltánnak hívják), és csak aztán ő engem. És persze minden évben rászólok, hogy hívja fel anyánkat.
Nem mintha nőnek lenni olyan szörnyűséges dolog lenne. Persze ha már vannak gyerekek, szar kimondani, de a korai időszakban igenis függsz a férjedtől. Arra a zsíros állásra is lehet, hogy előbb felveszik azt a pasit, mint téged, mert mondjuk 30 vagy, és a cég sejti, hogy hamarosan lebabázhatsz. És igen, még mindig szívás, hogy bizonyos helyeken csak „úgy” lehet feljebb jutni a ranglétrán, de egy okos, talpraesett ember ezt megoldja a saját útján is. És szerintem ez a lényeg. Hogy most már lehet saját utad.
Szerencsére pár napja már lecsengett a „Be a Lady they said” videó. Aki esetleg addig is egy barlangban lakott volna, annak itt a link, (https://vimeo.com/393253445) de nem sok mindenről maradtál le. A lényeg annyi, hogy egy nőnek állítólag rengeteg elvárással kell szembenéznie, megküzdenie nap mint nap. Ez akár így van, akár nem, adódik a kérdés:
Kit érdekel?
Elvárások mindig is voltak és lesznek, a lényeg, hogy hogy állsz hozzá. Én inkább azt tapasztalom, hogy már rég öltözködhetsz úgy, ahogy akarsz, eldöntheted, hogy lilára vagy kékre fesd-e a hajad, telenyomhatod a fél tested durva tetkókkal, akkor sem borul meg a világ rendje. Amíg mást nem bántasz meg vele, csináld, ami jólesik. Károgók akkor is lesznek, ha a lehető legközelebb állsz a tökéleteshez. Akkor főleg lesznek.
Meg amúgy is, nőnek lenni sok szempontból jó. Szeretem, hogy a párom sokkal erősebb nálam, és el tudok veszni a karjaiban. Szeretem, hogy a kedvem szerint egyszer melegítő-macinaci kombóban feszíthetek, másnap meg már estélyiben tündökölhetek. Szeretem, hogy egy egyszerű rúzstól bármikor végzet asszonyává válhatok, mert tudom, hogy ez az apró trükk mindenkinél működik. Az meg pláne jó, hogy szabad néha sírni. Egy férfi ösztönösen visszatartja a könnyeit – sajnos.
Jó érzés, hogy még mindig megbámulnak a férfiak – persze csak addig, ha ezt kulturáltan, mértékkel teszik. És valami nagyon-nagy gikszernek kell lenni ahhoz, hogy egy nőnek legalább egy szexi, bájos, vonzó tulajdonsága ne legyen. Mindenki másért lehet hálás: valakit nyakig érő combokkal áldott meg az ég, valakit egy szép arccal, mást egy lobogó, vad sörénnyel, de épp ez a szép, hogy mindenki máshogy gyönyörű. Hidd el: nincs két egyforma férfiízlés, és nincs két egyforma nő. Mindenki egy kicsit máshogy éli ezt meg.
Amit viszont minden férfi imád: az az őszinte, sugárzó mosoly. Pedig ilyenkor teljesen összeráncosodik a fejem, és a fogászati szépségversenyt sem én fogom nyerni, de a férfiak valamiért odavannak ezért. Azt hiszem, ez azzal függ össze, hogy egy nő mennyire boldog, mennyire szereti önmagát. Szóval pokolba azokkal az egyre jobban elhalványuló elvárásokkal és csak éld meg jól azt, hogy nő vagy. Sőt, ünnepeld is meg egy kicsit magadban – hiszen nőként, férfiként is nehéz teljesíteni. Jár az elismerés.