A hegymászásban, ahogy sok másban is a nők a történelem során megszenvedtek az elismerésért. Más elbírálásban részesültek és részesülnek akár ma is, mert sikereik, kudarcaik nyomán azonnal felmerül a kérdés, mennyire voltak önzők, hogy családjukat hátrahagyva nekivágtak a lehetetlen küldetésnek. Természetesen a társadalom könnyen ítélkezik, de legyen szó bármely cél eléréséről, a nők teljesítménye még mindig kisebbnek, jelentéktelenebbnek tűnik, mint a férfiaké. Érdekes belegondolni, hogy gyakran az anyaság elhanyagolását vetik szemükre, míg férfitársaik esetében sokkal ritkábban hangzik el, hogy a családjukat hagyták maguk mögött, vagy netán haltak meg a hegyen.
A legtöbb hegymászó arról a különös érzésről számol be, hogy megmagyarázhatatlan módon hívja a hegy, és nem tud kitérni e hívás elől.
Nem akartam az első nő lenni az Everesten” – nyilatkozta Tabei Dzsunko japán hegymászónő egy interjúban.
A törékeny, apró termetű, de végtelenül nagy erővel rendelkező nő 1939-ben született Japánban. Tízéves volt, amikor visszavonhatatlanul beleszeretett a hegymászásba, és attól a pillanattól kezdve nem volt visszaútÚgy nyilatkozott, hogy leginkább azt szerette, hogy nem másokat kellett legyőznie, hanem önmagát. Mivel a hegymászás költséges mulatság, sokáig nem volt módja nagyobb csúcsok meghódításával kísérletezni. Maradtak a kisebbek, ahonnét a látvány, az elterülő havas hegycsúcsok káprázatos sora kárpótolta minden fáradtságáért.
Az egyetemi diploma megszerzése után újra feltört benne a szenvedély, a mehetnék, és ebben az is közrejátszott, hogy nagyon sok sporttársa, főleg férfiak lenézéssel nyilatkoztak róla. Pedig a lányban óriási erő és kitartás lakozott. Legelőször 1970-ben szerzett magának hírnevet. Nepálban lévő Annapurna harmadik legmagasabb csúcsát, a 7555 méter magas Annapurna III-at sikerült megmegmásznia. Ő volt az első nő és az első japán, aki feljutott erre a csúcsra. Innen már nem volt megállás, és könnyebb dolga is akadt már, bár a szponzorok nem tolakodtak támogatni őt. Mégis 15 főből álló női csapatot szervezett, akik közül mindenki dolgozó nő volt, ketten anyák is. A japán társadalom nem nézte jó szemmel a vállalkozást, mert ott is, ahogy más országokban a férfidominancia érvényesült.
1975 májusában indult el végül a 15 fős csapat. Hat serpa segítette őket. Május 4-én azonban egy lavina beterítette őket. Ekkor 6300 m magasan jártak. Tabei is megsérült, de pár napon belül összeszedte magát, és folytatták útjukat. A tervek szerint ketten indultak volna a csúcsra, de az őket kísérő serpák rosszul lettek, és ez meghiúsította terveiket. Végül dönteni kellett, és Ang Tsering serpa segítségével végül Tabei indult neki, és sikerrel is járt. Május 16-án a 147 cm magas lány, első nőként a világon feljutott a világ legmagasabb pontjára. Fantasztikus teljesítménye nem maradt visszhang nélkül. Később se állt le, és részt vett a hét hegycsúcs kihívásban, amely szerint megmászta a hét kontinens legmagasabb csúcsát.
A hegy hívásának akkor se tudott ellenállni, amikor 2012-ben rákbeteg lett. Még négy éven át folytatta a mászást egészen a haláláig. Erre a kivételes nőre emlékezünk a napokban, aki megmutatta a világnak, hogy nők számára se lehetetlen semmi, még akkor se, ha anyák vagy feleségek.
Kép forrása: Pinterest
