Kérdések, amelyeket soha nem mertünk feltenni 1.

 

 
 

Vannak kérdések, amelyekre nincs jó válasz. Olyanok, amelyeket még a hozzánk legközelebb állóknak sem merünk feltenni, mert félünk, hogy olyasmit tudunk meg róluk, amiket képtelenek lennénk elfelejteni. Íme pár különleges, őszinte vagy erkölcsileg szinte megválaszolhatatlan kérdést:

A veszteségről  

  1. Ha egyetlen órára visszahozhatnál valakit a halott szeretteid közül, kit választanál, és mivel töltenétek azt az órát? – Elképesztően nehéz és fájdalmas felvetés, mégis érdemes elgondolkodni rajta.
  2. Mit kérdeznél attól, akit elveszítettél, ha biztos lehetnél benne, hogy most végre igazat mond? Vajon készen állnál az igazságra?
  3. Van olyan halott szeretted, akitől még ma is bocsánatot szeretnél kérni, mert úgy ment el, hogy nem tetted meg büszkeségből dacból vagy félelemből?
  4. Ha édesanyád vagy édesapád újra élhetne egy napig, elmondanád neki mindazt, amivel megbántott? De komolyan! Meg mernéd tenni? Volna elég bátorság több év elmúltával, vagy újra az a megbántott gyerek, kamasz, fiatal felnőtt lennél, mint akkor, amikor még éltek?
  5. Kinek a halála után éreztél a fájdalom mellett titokban megkönnyebbülést is? Van ilyen? Persze, hogy akad, csak kimondani nem merjük. Gondolni sokszor. Ettől még nem leszünk rossz emberek.
  6. Ha megtudhatnád, hogy egy elveszített szeretted mit gondolt rólad valójában, akarnád tudni? Hát… Ehhez is pokolian sok erő kell. Vajon megváltozna a véleményed róla utólag?
  7. Kinek mondanád el először, hogy mennyire hiányzott, ha a halottak egyszer visszatérhetnének? Őszintén! Ki volt a legfontosabb neked azok közül, akiket elveszítettél? Lehet rangsorolni őket? Szabad egyáltalán?
  8. Van valaki, akinek a halálát még mindig nem tudtad megbocsátani, mert úgy érzed, magadra hagyott? – Sajnos, akadhat, hiszen ez a gyászfolyamat része, nem kell lelkifurdalást érezned… Így már bevallanád?
  9. Ha választhatnál, hogy még egyszer láthatsz bárkit, aki meghalt, de utána újra végig kell élned az elvesztését, vállalnád? Egy pillanat, egy perc vagy egy óra múltán újra elmenne… Megérné? Megtennéd?
  10. Kitől búcsúztál el úgy, hogy közben fogalmad sem volt róla, hogy utoljára látod? Van valaki, akivel reggel összevesztél, akinek csúnyát mondtál, elhanyagoltad, és egyik pillanatról a másikra elhagyta a földi létet? Mind azt hisszük, életünk végtelen és a baj csak másokkal történik.

Kedves Olvasó! Arra biztatom, írja meg kommentben, mit jut eszébe ezekről a kérdésekről? Van-e még, ami kimaradt? Tudom, hogy hiábavaló mindez, de talán segít a lelkünknek ebben a novemberi szürkeségben…

Folytatjuk…

Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here