Rose
Ennél izgalmasabb éjszakát el sem tudtam képzelni. Ujjongani tudtam volna örömömben, hogy a kapitánnyal mehetek, pedig veszélyes volt a helyzet, veszélyes a medál, de én nem bántam. Ma este először éreztem azt, hogy a szívem másként dobog, ha Patkány Joe-ra nézek. Lehet, hogy az a tekintet borzongatott meg igazán, amikor ő először meglátott nőként. Volt a szeme villanásában minden: féltés, csodálkozás és valami ismeretlen melegség. De az is lehet, hogy mindezt én képzeltem el kótyagosan? Vajon, látja-e bennem ezek után is a nőt? Vajon ébresztettem-e benne szenvedélyt, vagy csak fivéri érzelmeket táplál irányomban? Nem sokáig töprenghettem, mert indulnunk kellett. Kézen fogott, és szinte vonszolt maga után. Gyorsan haladtunk a sötét, koszos utcákon. Mindenhol ürülékszag terjengett, a kietlen sikátorokban csak egy-két részeg matróz támolygott. Az egyik kapualjban épp valaki könnyített magán hangos káromkodások közepette. Ezt a világot nem ismertem, de nem is vágytam megismerni. Máskor féltem volna, de Patkány Joe mellett végtelen nyugalom járta át a testem. Ahogy közeledtünk az utcánkhoz, a kapitány váratlanul nagyot lökött rajtam, és majdnem beestünk egy szemétkupac mögé. Értetlenül néztem rá. A szemével jelezte, hogy maradjak csendben.
Egy banda haladt el mellettünk, hangosak voltak és közönségesek. Nem titkolták, hogy hová mennek. A Herceg felé tartottak, amiről tudtam, hogy egy kocsma. Nem is akármilyen. Amikor eltávolodtak, a kapitány fellélegzett.
– Elnézést Rose, de nem kockáztathattam, hogy meglássanak – mondta szinte suttogva.
– Ismerte őket? – kérdeztem, miközben leporoltam a nadrágom. A sapkám még erősebben a fejembe nyomtam.
– Igen, Akasztott Sam emberei voltak. Egytől egyig mocskos semmirekellő. Mi dolguk lehet errefelé?
Akasztott Samről még én is hallottam. A bandája kíméletlenségéről tömérdek mendemonda járta London szerte.
– Kapitány, árulja el nekem, miért megyünk a medálért ebben a kései órában?
Rám nézett, de nem válaszolt. Aztán mélyet sóhajtva ennyit mondott:
– Rose, akik keresik, azok rá fognak jönni, hogy hol van. Nem is értem, hogy eddig miért nem találták meg. Aki pedig a medál közelében lesz, azt megölik, mert senki nem tudhat a létezéséről. Így mindennél fontosabb, hogy elhozzuk apád házából.
Miközben beszélt, hosszan vizsgálta az arcom, de mást nem mondott. Tudtam, hogy nem érdemes tovább faggatnom, semmit nem fog elárulni. Újra megfogta a kezem és elmosolyodott.
– Most pedig igyekezzünk, mert az az érzésem, hogy hosszú éjszaka vár ránk.
Én meg arra gondoltam, hogy milyen jó, hogy az éjszaka sötétje elrejti pirulásomat. Érintése nem várt érzések áramát indította el bennem, de sürgősen el kellett fojtanom. Nem tehettem ki szívem egy újabb csalódásnak. Az én szívemnek nem tesz jót a bánat, már tudtam. Nem megerősíti a szenvedés, hanem felőröli. Ahogy a házunk felé közeledtünk, vadul verni kezdett a szívem. Az éjszaka közepén jártunk, és én egy hírhedt kalózzal próbálok apám házába bejutni valamiféle medál miatt, amiről semmit sem tudok azon kívül, hogy veszélyes. De nem féltem, és az is nagyon izgatott, hogy Amélia Tanner számításait keresztül húzhatjuk.
Az a nő…Már annak gondolata is befészkelte magát fejembe, hogy rosszabb, mint az ördög. Vagy ő maga az ördög csábos álruhába bújva. Ahogy kiszakadtam a gondolataimból, már a kapunk előtt állunk. Ez az, suttogtam. Ám a kapitány mintha tudta volna. Vajon honnan?
– Add ide a kulcsot Rose! – suttogta Jack. – Sietnünk kell!
– A kulcsot…– suttogtam rémülten. – A kulcsot nem hoztam.
Egy pillanatra sem jutott eszembe. Patkány Joe elhűlve nézett rám.
– Ezt nem hiszem el…– mormolta. – Nők…
– Most mi lesz? – kérdeztem szégyenkezve.
– Semmi. Keresünk más megoldást.
Erre feszülten járkálni kezdett. Láttam, hogy nyitott ablak után kutat, de biztos voltam benne, hogy mindegyiket szorosan bezárták. Soha nem éreztem magam biztonságban ezen a környéken, de apám nem akart költözni, itt született. Azt mondta, máshol nem találná a helyét. Így maradtunk, habár tudtuk, hogy ez nem a legjobb megoldás. Patkány Joe hirtelen megtorpant. A zsebébe nyúlt és egy vastag drótot húzott elő.
– Próbáljuk meg ezzel! – mondta elszántan. – Hátha kiakad a zár.
Mindez pillanatok műve volt. A kapu úgy nyílt ki, mintha kulcs nélkül is bármikor tökéletesen működne. Nagyon sötét volt az udvaron. Az orrunkig se láttunk. Féltem, hogy hasra esem valamiben.
– Maradj szorosan mögöttem! – suttogta az én hős lovagom. – Merre van a szobád?
– Az emeleten, a folyosó végén balra. De a húgom is ott alszik.
Egy szemvillanás alatt benn voltunk a házban. Óvatosan tapogatva haladunk előre a nyikorgó lépcsőn az emeletre. Félelmetes csend honolt mindenütt. A holdfény alig szűrődött be az ablakokon. Nagyon különös érzés volt a saját otthonomban tolvajként osonni. Majdnem felsikoltottam, amikor a fal mellett egy egér elfutott a lábam mellett. Joe haragosan rám pisszegett. Könnyű neki, férfi, de bennünket arra neveltek, hogy az egér láttán sikoltsunk. És én elég jó tanítvány voltam.
Elhaladtunk anyám szobája mellett. Az ajtó résnyire nyitva volt, és egyenletes horkolás hallatszott ki. Elmosolyodtam. Apám gyakran tréfálkozott anyám cseppet sem nőies horkantásaival. A fejemmel biccentve jeleztem, hogy a következő ajtó lesz az. Belestem. Jenny mélyen és nyugodtan aludt. Gyönyörű haja szétterült a vállán. Olyan volt, mint egy angyal. Legszívesebben megsimogattam volna az arcát. Mellette az én ágyam megvetetlenül várt rám. Próbáltam a gyenge fényben ügyesen tájékozódni. A kapitány az ajtóban figyelt. A lehető legcsendesebb léptekkel közelítettem meg a komódomat, s kihúztam a második fiókot, amiben a csecsebecséimet tartottam. Vakon tapogatva próbáltam rátalálni a medálra. De nem volt ott. Először azt hittem, hogy csak nem találom, de egyre rémültebben éreztem, hogy eltűnt.
Felnéztem Joe-ra, alig láttam arcát a gyenge fényben. De ő pontosan látta, hogy ijedten ingatom a fejem. Valami történt a házban, valaki keresgélt a holmim közt, és elvitte. A húgom nem lehetett, soha nem tett volna ilyet. Még egyszer megpróbáltam, kotorásztam kis kincseim között, de a medálnak nyoma veszett.
Patkány Joe ekkor pisszegve jelezte, hogy mennünk kell. Lépések hallatszottak a folyosón.
Folytatjuk…
Kép forrása: Pinterest
