Kertészkedem mélán, nyugodtan,
Gyümölcsfáim közt bíbelek;
Hozzám a tiszta kék magasból
Egyes daruszó tévelyeg;
Felém a kert gyepűin által
Egy gerlice búgása hat:
Magános gerle a szomszédban –
S ifjú nő, szemfödél alatt.
Kevés ember jő látogatni,
Az is csak elmegy hidegen:
Látszik, hogy a halott szegény volt,
Szegény s amellett idegen.
Rokonait, ha van rokonja,
Elnyelte széles e világ;
Nem nyit be hozzá enyhe részvét,
Legföljebb… a kiváncsiság.
(Arany János: Kertben – részlet)
1817. március 2-án született a 19. század harmadik legnagyobb költője. Petőfi és Vörösmarty mellett őt nevezhetjük a legszebb hangú, legnagyobb szókinccsel rendelkező alkotónak, akinek nevét ma is legtöbbször csak a Toldihoz kötik. Életútja nem olyan látványos, mint barátjáé, Petőfié, de magába forduló csendjével, példás életével talán többet mutatott a világnak, mint sok kortársa.
Apja, Arany György és édesanyja Megyeri Sára már nem fiatal, amikor megszületik. Nővére, a szintén Sára férjnél van. Rajtuk kívül nyolc gyereket temetett már el a házaspár. Így féltő gonddal, nagy-nagy odafigyeléssel nevelik, bár a szegénység, amiben élnek, megkeseríti napjaikat. Hatévesen kerül iskolába, ahol azonnal érdeklődni kezd az írás iránt. Buzgó református hittel terelgetik a szülei. Példás magaviseletű, jó tanuló gyerek, hamar kitűnik a többiek közül. Nagyszalontán csodagyereknek tartják. Tizennégy évesen már segédtanítói állást szerez és rendszeresen támogatja szüleit, akik hajlott koruk és egyre nagyobb szegénységük miatt a fiuk segítségére szorulnak. Tizenhét évesen beiratkozik a a debreceni református kollégiumba, ahol találkozik a külföldi irodalommal, és németül meg franciául tanul. A fiatal Aranyt is megcsapja ideig-óráig a szabadság szele, és vándorszínésznek áll, de egyik éjjel azt álmodja, hogy meghalt az édesanyja. Ezután összepakol és Máramarosszigetről hazagyalogol Szalontára. Otthon szörnyű helyzet fogadja. Édesapja megvakult, anyja pedig néhány héttel később valóban meghal. Később egész életében bűnösnek érzi magát azért, mert magára hagyta őket, és vezekelni akar. Visszaérkezése után segédtanító, majd másodjegyző lesz.
Arany igazi autodidakta. Az a hatalmas klasszikus műveltség, amit másfél évtized alatt magába szív, számára személyesebben, mélyebben és másként lett érzés- és ítéletformáló, személyiségformáló, mint akiknek az iskola éppen akkor divatos romantikus-liberális válogatása közvetítette. Részben alkata, túlzott lelki és erkölcsi aggályossága, részben pedig a rendszeres iskolai tanulmányok félbeszakadása okolható tartós önértékelési zavaraiért, amelyek később, országos sikereit követően is jellemzik őt.
Időközben megnősül, felesége Ercsey Julianna lesz, két gyerekük születik. A költő ekkor azt érzi legfőbb feladatának, hogy családjával törődjön, és megóvja őket a nélkülözéstől. Baráti köre lassan bővült, de a névnapi és ünnepi mulatozásoknál jobban vonzza a nagyszalontai rektor társasága. Szilágyi István, a rektor, 1842-ben jött csak Nagyszalontára és három évig tanította az ottani református gimnázium diákjait. Debrecenben Arany János iskolatársa, Nagyszalontán Arany János asztalánál étkezik, barátját ő serkenti buzgóbb szellemi tevékenységre. A költő 1845-ben a Kisfaludy-Társaság pályázatára végül beküldi víg eposzát, Az elveszett alkotmányt; a szatirikus hősköltemény pályadíjat nyert, de feltűnést nem kelt. Annál fényesebb sikert arat nem sokkal később a Toldi: ez a költői elbeszélés az ismeretlen falusi jegyző nevét 1847-ben országos hírűvé teszi A pályadíjjal koszorúzott mű nemcsak a Kisfaludy-Társaság bírálóinak elismerését érdemli ki, hanem megajándékozza a költőt Petőfi Sándor barátságával is. A nem remélt siker élénkítően hat munkakedvére, Petőfi Sándorral és Tompa Mihállyal folytatott levelezése pedig még inkább növeli becsvágyát, hisz elismerő szavakat hall mindenfelől. A Kisfaludy-Társaság 1848-ban tagjai sorába választja.
Barátságuk sajnos Petőfi halálával megszakad, de bekerül a legendás írói barátságok sorába. „A szabadságharccal beköszöntő mozgalmas időkben szó volt arról, hogy őt bízzák meg az első magyar minisztérium néplapjának, a Nép Barátjának, szerkesztésével, de a bizonytalan állás kedvéért nem merte elhagyni falusi jegyzőségét. Ebben az ügyben Petőfi Sándor hívására fel is utazik Pestre, itt azonban átengedi a szerkesztést Vas Gerebennek, ő maga Nagyszalontáról mint szerkesztőtárs támogatja a lapot. Az első népképviseleti követválasztás alkalmával, 1848 nyarán, képviselőnek is meg akarják választani, de az úriosztály érdekeit féltő földbirtokos nemesurak és a szolgabíráktól irányított parasztok nem szavaztak rá.” (Forrás: Arcanum)
Nem Aranynak való a szervezkedés, irányítás, nagyon elfárad a a községen áthaladó csapatok ellátásnak megszervezésében, az emberek ügyes-bajos dolgainak intézésében. Állami hivatalért folyamodik, aminek következtében Debrecenbe kell költöznie, majd Pestre. Végül amikor betörnek az oroszok, hazamegy és döbbenten tapasztalja, hogy szinte mindene elveszett, és jegyzői állását is elfoglalták. Családját az a veszély is fenyegeti, hogy őt börtönbe vetik. Anyagi helyzete kétségbeejtő, pár hónapig Geszten, a Tisza családnál nevelősködik, majd tanárnak áll Nagykőrösön. Lassan jönnek rendbe, és csak ezután tud teljes szívvel az irodalom felé fordulni. A hatvanas évek eleje jelent számára fordulópontot, amikor Pestre költözik családjával és már nem a nép költője akar lenni, hanem a nemzeté. Elhivatottságot érezve az irodalmi élet megszervezésére, rendkívül magas színvonalú folyóiratot szerkeszt, előbb Szépirodalmi Figyelő (1860–1862), majd Koszorú címmel (1863–1865). A szerkesztői munka megnöveli látókörét, felismeri, hogy a regény lett a reprezentatív műfaj Európában, aminek hatására a Buda halálát a realista regény lélektani eszközeivel írja meg. Szívesen ír recenziót külfölföldi szerzők műveiről, lefordítja Gogoltól A köpönyeget is. (Forrás: irodalom.elte.hu)
Ő fedezi fel Madáchot és Az ember tragédiáját, majd jelentős változásokat eszközöl benne. A két évre tervezett hivatalvállalásából végül tizenkét év lesz, mindeközben a magánéletében sok csapás éri. Mire végre révbe érne, elismernék és felnéznének rá, azzal kell szembesülnie, hogy egészsége meggyengül. Fokozatosan romlik a hallása, látása, légzési nehézségei vannak és epekő gyötri. Különböző nyavalyák emésztik, amelyek ellen úgy védekezik, hogy elvonul a világtól, pipázgat, gitározik és sétálgat a természetben. Élete utolsó éveiben megírja a Toldi szerelmét, és egyaránt remekel lírai versekkel és műfordításokkal. A Toldi Szerelme 1879-ben jelenik meg. A trilógia befejezését Gyulai Pál jelenti be a Kisfaludy-Társaságban. A lelkes örömmel fogadott művet a következő évben az akadémiai nagyjutalommal koszorúzzák meg.
Hatvanhat évesen éri a halál. Felesége a hű, mindenben férje kedvét kereső és támogató Ercsey Julianna három évvel éli túl. Fia, Arany László, aki szintén irodalommal foglalkozik, alig 54 évet él.)
A legszebb szavú, csendes költőnk szobra többek között ma a Nemzeti Múzeum előtt áll, közadakozásból készült, és a kiváló Stróbl Alajos alkotása.
Kép forrása: Pinterest
