Megvolt az első randi. Megint tinilánynak éreztem magam. El se hiszem, hogy belementem. Izzadt a tenyerem, és remegett a lábam. Igen, megismerkedtem valakivel, aki elvált, van egy lánya, mint nekem, és két évvel fiatalabb nálam.
Kellemesen elkávézgattunk, de nem tetszett, ahogy a volt feleségéről mesélt. Mintha nem lenne túl rajta. Éreztem, ahogy kimondta a nevét. Mégse bánom, mert már nagyon régóta vagyok egyedül, és ez most már nem maradhat így tovább.
Nem merem elmondani Izabellnek, mostanában olyan zaklatott ez a lány. Pedig meg kell tudnia, hogy az anya sincs fából, hisz maholnap ő is saját lábára áll. Megtettem érte mindent, amit meg lehetett, ideje önmagamra gondolnom.
Napokig idegesen kerülgettük egymást, és egyikünk se kezdeményezte a beszélgetést. Pedig nem lehetett már halogatni. Viszont egyre ingerültebb, nem tudom, hogy csak velem, vagy másokkal is, de úgy gondolom, ideje kiderítenem, mi baja.
Két nappal a négyesre osztályozott randi után elérkezik a pillanat, amikor mindketten otthon vagyunk, gondoltam, most vagy soha.
– Iza, szeretnék beszélni veled valamiről – kezdtem, és éreztem, hogy remeg a hangom.
Rám nézett, és mintha elsápadt volna, de az is lehet, hogy képzelődtem.
– Hú, anya, ez nagyon nem kezdődik jól! Baj van? Ugye, nem most vallod be, hogy rákos vagy?
Elnevettem magam.
– Dehogy vagyok rákos! Semmi bajom. Nem ilyesmiről akarok beszélgetni. Inkább az életünkről… Arról, hogyan tervezed a tiédet, meg én az enyémet.
Felhúzta a szemöldökét.
– Nem értelek! Milyen tervek? Nekem semmiféle tervem nincs egyelőre.
– Azért valamiféle csak van! Ott van a jóképű barátod és…
– Tudtam, annyira tudtam, hogy erről lesz szó! – kiáltotta ingerülten. – Elegem van már belőle, hogy folyton azt mondogatod, milyen jóképű meg helyes.
– Hát mi a csudát mondjak? Baj, hogy az? Akkor miért nem kerestél valami rondát?
– Nem erről van szó… Csak neked mindig ez jut eszedbe róla.
– Te nem vagy normális, kislányom! Nem jut eszembe mindig. Nem is foglalkozom ezzel, csak most kiszaladt a számon.
– Na persze!
– Iza, fejezd be! Ezt a hangot régen se tűrtem, de most már felnőtt vagy, nem viselkedhetsz hisztis kamaszként. Maholnap akár saját családod is lehet.
– Azért annyira még nem sürgős.
Néztem az arcát, és eszembe jutott, hogy kicsinek is pontosan ilyen makacs volt. Mint a kutya, aki ha ráharapott a botra, akkor se engedi el, ha pórul jár miatta.
– Nem szeretem, ha vitatkozunk. Azt hittem, ezen már túl vagyunk…Én nem erről szeretnék beszélgetni. Valami egész mást akarok elmondani, úgy, mint nő a nőnek, és persze anya a lányának.
Iza álla leesik. Így még sose szóltam hozzá. Ennyire nyíltan és határozottan. Úgy hiszem, ez alaposan meg meglepte.
– Hűha, nem is tudom, mit mondjak…Most már valóban nem értem, mit akarsz.
– Jaj, kicsikém, nem könnyíted meg a helyzetem…Csak azt akartam elmondani neked – kezdem nagy izgalommal a hangomban, – hogy úgy döntöttem, ismerkedni fogok. Elég volt az egyedüllétből.
– Ez komoly? – kiált fel. Széles mosollyal a nyakamba borul, mintha legalábbis azt jelentettem volna be, hogy megnyertük a lottót.
– Nem bánod? Nem gondolod, hogy elkéstem mindezzel?
Nevetni kezd. Hangosan, megkönnyebbülten.
– Istenem, dehogy! Nem szabad egyedül maradnod! Tényleg szükséged van valakire, aki melletted van és szeret.
– Gondolom, igen. Ha van ilyen a világmindenségben…
– Anya! – Simogatja meg az arcom. – Biztos vagyok benne. Csak próbálkozz! Még akkor is, ha sok hülyével találkozol. Nagy szerencse kell ehhez is.
Bólogatok, és boldogan nézem a lányom arcát. Remek csajt neveltem. Nem tökéletes, ahogy én sem. Mi vagyunk a tökéletlen anya-lánya páros, de ez így jó. Valahogy ezzel a beszélgetéssel percek alatt megváltozik az otthoni légkör. Még elmesélem neki az első randit. Ingatja a fejét, és azt mondja, úgy érzi, nem az első lesz a tuti. Én meg nem is tudom, milyen az a tuti. Jó érzés, hogy támogat. Még jobb, hogy tudom, nem érzi, hogy cserben hagyom. Tudom, huszonöt éves, de akkor is. Mégiscsak az én kislányom.
– Anya! – mondja végül. – Hétvégén elutazom Csanáddal. Találtunk egy jó kis szállást a Börzsönyben!
– Ez jó ötlet! – felelem.
– Üres lesz a kéró! – nevet hangosan. – Te jó ég, ezt nem neked kellene mondanod nekem?
– Már mindegy! – kacagok. És tényleg üres lesz, ami nem utolsó dolog, ha pasizásra adja a fejét egy felnőtt lány édesanyja. Te magasságos ég! Mi lesz még ebből?!
Ahogy ott ülünk elmélyedve a gondolatainkban, lassan leszáll az este. Jó érzés tudni, hogy van a világon valaki, akivel igazán őszinte lehetek, és az a valaki az én lányom, akit a legjobban szeretek a világon.
Amikor átöltözik, megpördül előttem és közli:
– Színházba megyünk. Szoknyát vettem fel. Szerinted milyen!
– Nagyon szép vagy, Iza! Mit néztek?
– Valami komédiát, de nem számít!
Igaza van. Fő, hogy azzal lehet, akit szeret. Ahogy majd én is egykoron. Amikor becsukódik utána az ajtó, nagy levegőt veszek. Ha nem is vagyok tökéletes, de jó anya vagyok, mondom magamnak. És ettől azonnal jó kedvem lesz. Leülök a gép elé, és vigyorogva veszem tudomásul, hogy tucatnyi üzenetem érkezett a Tinderen.
Vége
Kép forrása: Pinterest
