Néha megdöbbentően ostobán tudok viselkedni, sőt mi több, szörnyeteg vagyok. Eddigi életem során csináltam már sok hülyeséget, kipróbáltam pár drogot is buliból, persze anya nem tudta, de ami a napokban zajlik…Nem látványosan, hanem bennem. A külvilág, azaz a családom, értsd anyát és talán Csanádot is, szenved tőlem. Legjobban azonban én szenvedek magamtól. Én nem ilyen vagyok, de minden jel arra mutat, hogy mégis.
Felkapom a vizet, szánt szándékkal bántom anyát és vele együtt magamat is. Ha a régi lennék, díjaztam volna, hogy palacsintát süt. Észrevettem volna, hogy mennyire rossz neki mostanában, és talán azt is, hogy elege lett a magányból, és erőt vett magán az ismerkedéshez.
Ezek óriási lépések, ám én önző módon semmire nem figyeltem fel, csak azon az estén, amikor egy dióhéjra harapva kivertem a balhét. Utólag azt mondtam magamnak, hogy egy fog igenis fontos, de gyorsan kiderült, hogy nem tört le, és egy apró héj bárkinél belepottyanhat a dióbelek közé. Annyira nem akartam tudomásul venni, hogy ez a jelenet nem a dióról szólt, hanem az én szorongásomról. Amikor elmeséltem Zsófinak, akit általános iskola óta ismerek, megdöbbent. Ő ismer engem, volt részünk kemény dolgokban, ezért tudtam, hogy amit mond, őszintén mondja.
– Iza, te idióta vagy! – mondta ki, amit én is tudtam. – Ha ezt folytatod, nem két embert fogsz elveszíteni hamarosan, hanem hármat.
– Hármat? Ki lesz a harmadik? Te? – néztem rá riadtan.
–Menj már! Engem biztosan nem. Ismerhetsz. Elveszíted anyukádat, és az is pokoli lesz, mer bár szeretitek egymást, nem lesz könnyű begyógyítani a sebeket, amit a viselkedéseddel okozol.
– Te nem bankban dolgozol véletlenül? – nevettem el magam. – Kezdem azt hinni, hogy van egy házi pszichológusom.
Nem mosolygott.
– Ne gyerekeskedj már! Nem vagyunk ostoba tinik, akik azt hiszik, miattuk forog a Föld! Gondolkodj inkább! Mi a fene bajod van neked?
Lehajtottam a fejem. Amit mondott, fájt, mert igaza volt.
– Csanád jó fej, de nem fogja végtelenségig bírni ezeket a játékaidat. Tudom, van pasi még ezer a világon, de te állítod, hogy szereted. Akkor jó lenne megtartanod és nem elriasztanod a hülyeségeddel.
– Jól van, bár könnyebb mondani, mint csinálni.
– Hiába bólogatsz most nekem, ne csapd be magad. A harmadik, akivel gond van, és a legnagyobb gond van, az te magad vagy. Nézz a tükörbe, és gondolkodj el alaposan azon, miért rettegsz ettől a helyzettől!
– Mondtam, hogy pszichológus vagy. Lassan terápiába kell járnom hozzád.
Ennyit tudtam kinyögni, miközben egy lepusztult kávézóban bűn rossz kávét iszogattunk. Ha a borok közül a kannás a leggázabb, akkor a kávék kannás változatát biztosan ezen a helyen készítik. Szándékosan nem mondom, hogy főzik, mert ócska por íze volt a csészében lévőnek.
– Mit csináljak? – tettem fel a kérdést szánalmas arckifejezéssel.
– Nem tudom. Neked kellene tudnod, hogy mi a megoldás. Máskor hogyhogy nem jutott eszedbe ekkora hülyeség? Miért most kezdted el anyukádat gyanúsítgatni?
– Talán, mert Csanád túl fontos nekem.
– És anyád nem?
– De! Épp ez az!
– A francokat! Ha mindketten fontosak, akkor tedd helyére a dolgokat. A pasid, a pasid, az anyád meg az, aki mindig melletted volt. Egész életedben törődött veled. Csak azért, mert csinos, nem kell leírnod. Mások odalennének az örömtől.
– De…
– Hagyd abba! Nem lehet baj, hogy kedves! Ha undok lenne, akkor boldog lennél?
Nemet intettem.
– Iza! Jobb, ha nem turbózod magad tovább.
– Szerinted, beszéljek vele erről?
– Te ismered! Én nem tenném. Fura beszélgetés lenne. Mit kérdeznél? Hogy tetszik-e neki Csanád, mint pasi? Én biztosan haragudnék ezért a kérdésért.
– Akkor hagyjam, hogy a dolgok maradjanak ennyiben?
– Nem kell minden problémát azonnal megoldani. De felnagyítani se. Inkább élvezd, hogy van barátod, aki szeret. Ne rontsd el!
Éreztem, hogy azonnal elbőgöm magam. Mégis hálás voltam a fejbekólintásért.
A találkozónk után elmentem Csanádhoz, és elmondtam neki, hogy sajnálom a történteket. Megsimogatta a fejem, kicsit úgy, mint egy kiskutyáét, de jól esett. Azt felelte, valószínűleg fáradt vagyok, és ha van kedvem, péntek délután elmehetnénk kirándulni a Börzsönybe, egy kis túra kiszellőzteti az ember fejét. Tud egy kis vadászházat, ott éjszakázhatnánk.
Boldogan elmosolyodtam. Mennyire jó, hogy vannak körülöttem bölcsebbek, mint én! Ha magamra hagyatkoznék minden alkalommal, valószínűleg összeomlana a világom. Ebben persze van jó is, és rossz is. Sokat kell még tanulnom, hogy olyan higgadt és kiegyensúlyozott legyek, mint Csanád. Egyben azonban biztos vagyok: szeret engem, mert eltűri a hülyeségem. Mások már hanyatt homlok elmenekülnének, mert könnyebb a könnyebb utat választani.
Igaza van Zsófinak, nem kell, és nem is lehet minden problémát azonnal megoldani. Így hagyom elsikkadni, mert ha túl sokat agyalok, tényleg elefánt lesz a bolhából.
Szegény anya! Ha hazaérek, bocsánatot kérek tőle. Tudom, hogy nem fog haragudni rám. Szeret engem, de ez nem jelenti, hogy bánthatom őt kedvem szerint. Hazafelé menet az utcán jött rám a bőghetnék. Szerettem volna, hogy essen az eső, mint a filmekben, hogy ne látszódjon rajtam, de az égi rendező napsütést rendelt. Így csak törölgettem a szemem, és megkönnyebbülve léptem be az ajtónkon. A lakás üres volt, nem erre készültem. Megmosakodtam, és úgy döntöttem, csinálok egy gyors vacsorát kettőnknek, és megint a régi lesz minden. Anya és én. Ketten a világ ellen.
Folytatjuk…
Kép forrása: Pinterest
