„A náci műkincsrablás kétségtelenül az emberiség történetének egyik legkiterjedtebb kulturális bűnténye volt.”
Két világháború, náci műkincsrablás és életre szóló szerelem; ilyen alapanyagokból garantáltan jót lehet főzni, pláne, ha mindeközben a francia riviérán érezhetjük magunkat.
Bevallom, már kétkedéssel fogok bele náci témát (is) feldolgozó regénybe, mert nyilvánvalóan nincs új a nap alatt, és néhány általam olvasott könyv már csak halvány tehetséggel megírt, egy népszerű sikertémába kapaszkodó valami volt.
Nos, A nizzai szerelmesek nem ilyen; temérdek érzés, történelem és valóságosság jellemzi. Két idősíkon játszódik, ami egy regénynél mindig kétesélyes, mivel könnyen el lehet tévedni az idővonalak sűrűjében. Johanna Laurin történetében izgalmas és követhető szálak futnak egymás mellett, amelyek szép lassan adagolva végül egy kerek egésszé folynak össze.
Az első világháborútól induló sztori nem másról szól, mint egy nizzai szerelmespár életéről és annak környezetéről; fiatalokról, akik vészterhes időben találnak egymásra, a háború kellős közepén. Egy katona és egy nővér, akik olyan mély érzéseket táplálnak egymás iránt, ami egy híres francia festőt is megihlet, ezért három festményben örökíti meg a Nizza tengerpartján andalgó párt; Charlotte-ot és Henrit.
A regény másik idővonala 2019-ben játszódik, Romy és Adam főszereplésével. Romy egy családi tragédia miatt visszavonult művészettudós, aki eltűnt vagy ellopott műkincsek felkutatására szakosodott. Ezúttal Adam, a svájci ügyvéd kéri fel, hogy segítsen neki és az ügyfelének. Kissé nehezen induló, később annál inkább izgalmas közös munkával nyomába erednek a Nizzai szerelmesek képsorozat két eltűnt darabjának. A jelenben élők sorsa összefonódik a régmúltban élt személyekkel, és azok viszontagságával.
Az információkat és eseményeket mindkét szálon pont megfelelő mértékben, a figyelmet ébren tartva adagolja az író. Ahogy a múltról szép lassan lehullik a lepel, a jelenben úgy virágzik ki az igazság. Az értékes festmények nyomában járva az olvasó átélheti az első világháborút túlélők nehézségeit, a reményüket és egy szabad élet újraébredését. De ez az idill túl rövid ideig tart, rövidesen még nagyobb veszéllyel kell szembenézniük – a nácik megszállásával.
Ha címszavakban kellene kifejeznem, milyen a regény hangulata, a következőket mondanám: művészet, világháború, hit, nyomozás, ellenállás, szerelem, bátorság, igazság, mindez Côte d’Azur-miliővel fűszerezve.
A regény hivatalos fülszövege:
1929: A híres francia festőművész, Jean-Paul Girard észrevesz egy andalgó párt a nizzai tengerparton, és megfesti róluk élete egyik legjelentősebb művét. A szerelmeseket ábrázoló festmény hamarosan egész Európában híressé válik, azonban a művész menekülni kényszerül a második világháború elől, és hátra kell hagynia munkáit. A műalkotást az ihlető házaspárnak ajándékozza, csakhogy Charlotte és Henri, valamint a fiuk élete folyamatos veszélyben forog az ellenállásban folytatott tevékenységük miatt.
2019: A művészettörténész Romy Hauser visszavonultan él az észak-németországi tengerparton, és fiatalon elhunyt nővérét gyászolja. Egy nap titokzatos e-mailt kap Adam Goldtól, egy svájci ügyvédtől, aki felkéri egy elveszett festmény felkutatására. Romy először vonakodik elvállalni a megbízást, ám amint elmerül a híres műalkotást övező rejtélyben, megérinti a nizzai szerelmesek évtizedeken átívelő története. Adammal Nizzába utazik, ahol nemcsak a festmény múltjának lenyomatait, hanem a saját jövőjét is megtalálja.
Fotó: a Szerző sajátja
