Madame Tussaud-ot nem kell bemutatni azoknak, akik kedvelik a viaszbábukat, és szívesen keresik fel a róla elnevezett múzeumokat. Budapesten is nagy sikert arat és azóta is töretlenül hódít borsos árai ellenére. De ki is volt ez a hölgy, aki viaszba öntötte a halált?
Anna Maria Grossholz (egyes források szerint Grosholtz) néven született Strasbourgban 1761 decemberében. Anyja egy megesett szobalány volt, édesapját nem ismerhette meg, mert még születése előtt elhunyt. Ezután anyja Svájcba költözött és Bernben helyezkedett el házvezetőnőként Dr. Philippe Curtiusnál, aki orvosként és viaszszobrászként is tevékenykedett. Hogy munkáját segítse, anatómiai ábrázolásokat készített. Később Párizsba költözött, vele együtt a házvetőnője és a kis Maria is. Ő tanította meg a fiatal lánynak a viaszszobrok készítésének művészetét, miközben már neki több kiállítása is volt.
Marie, aki időközben változtatott a nevén, tehetséges szobrásznak bizonyult. Első munkája 1778-ban Rousseau lett, de később megformálta a másik nagy francia írót Voltaire-t is.
A későbbiekben létesült egy múzeum is, ami több volt, mint egy kiállító terem: XVI. Lajost és Marie Antoinette-et például a Versailles nagy étkezőjének mintájára megépített helyiségben mutatták be vacsora közben, egy másik teremben a királynét hálóruhában lehetett látni, amint lefekvéshez készülődik. Ez maga volt a hétköznapi bulvár. Az akkori köznép úgy legeltette szemét a figurákon, ahogyan ma a pletykalapok fotóit bújják az arra éhesek. Marie idővel az udvarba is bejáratos lett: a király nővére Elisabeth hercegnő maga is kedvet kapott a viaszszobrászkodáshoz, amire a későbbi Madame Tussaud éveken át oktatta. Az üzlet tehát virágzott, Marie csillaga pedig egyre magasabbra emelkedett. Majdnem a vesztét is okozta a királyi családdal való jó kapcsolata.
Az 1789-es forradalom alatt a halál szele őt is megsuhintotta, és kevésen múlott, hogy nem fejezték le, pedig már leborotválták a fejét, ám Dr. Curtius minden követ megmozgatott, és végül szabadon engedték. Így sem lett könnyű az élete, mert a forradalom áldozatainak halotti maszkját kellett sorozatosan elkészítenie, főleg úgy, hogy elhozták neki a levágott fejeket. XVI. Lajos király, Marie Antoinette királyné és Robespierre és Marat arcának megmintázása is az ő feladata lett.
A forradalom befejezése után 1795-ben férjhez ment egy kalandorhoz, nevezetesen Francois Tussaud-hoz, de ez a házasság sikertelennek bizonyult. Két gyermekük született, majd Párizsból Londonba költöztek.
Madame Tussaud nemcsak jelentős személyek, királyok arcmását mintázta meg, hanem bűnözőkét is. Lépést tartott a világ eseményeivel, és így bábui, akiket ócskásnál vásárolt selymekbe, vásznakba öltöztetett, mindig nagy sikert arattak, főleg a rémségek kamrájában. A kor embere, ahogy a mai is, szeretett borzongani, és azon a helyen volt rá módja.
Az idők múltával egyre nagyobb igény jelentkezett a viaszbábuk elterjedésére és kiállítására (fénykép és egyéb nyomatok híján, hiszen a festmények nem voltak elérhető közelségben mindenki számára), így a Madame Tussaud elhagyta férjét, legkisebb gyermekét és európai körútra indult. Idővel második fia, Francois is csatlakozott anyja tevékenységéhez és kihasználva remek üzleti képességeit, a Baker Street-en nyitott állandó kiállítást.
1838-ban megírta emlékiratait, és négy évvel később, 81 évesen elkészítette saját képmását is.
A londoni Tussaud panoptikum mindmáig a leghíresebb, és ott még megtalálható a viaszba öntött képmások közül pár eredeti is, pl. Napóleon vagy Marie Antoinette szobra. Gyakran megválasztják a legkedveltebb és legjobban utált művet is a látogatók szavazatai alapján.
Mme Tussaud 1850-ben távozott az élők sorából. Álmában érte a halál.
Kép forrása: Wikimedia Commons
