Arrivederci, Gina!

“ A világ egyik legtehetségesebb és méltán legszebb színésznője égi vizekre evezett. Elment egy olyan ember, akinek még a vérében volt a színjátszás, aki meg tudta bűvölni a kamerát, és aki miatt férfiak ezrei ültek be a moziba.”

A világ egyik legtehetségesebb és méltán legszebb színésznője égi vizekre evezett. Elment egy olyan ember, akinek még a vérében volt a színjátszás, aki meg tudta bűvölni a kamerát, és aki miatt férfiak ezrei ültek be a moziba.

Az ötvenes években az olasz filmipar a csúcson járt. Tele volt kiváló rendezőkkel, színészekkel és színésznőkkel, akiket Hollywood is csodált, csábított több-kevesebb sikerrel.

 
 

Gina Lollobrigida 1927-ben született a gyönyörű Róma melletti településen, Subiacoban. Három lánytestvére közül korán kiemelkedett szépségével, és húszévesen elnyerte a Miss Róma címet. Kiváló adottságait felhasználva korán modellkedésbe kezdett, és amint az lenni szokott, gyorsan rátalált a filmipar. Próbálkozott Hollywoodban is, de hamar megértette, hogy Olaszországban a helye. A kor neves rendezői mellett tanulta meg a szakma csínját-bínját, és ezután talált rá karrierje leghíresebb szerepe, eljátszotta Adeline-t a Királylány a feleségem c. alkotásban a nem kevésbé tehetséges és jóképű Gérard Philipe mellett. Ezután sikert sikerre halmozott, megcsillogtatta komikusi vénáját is, de legfőképp a szépsége dominált a filmvásznon. Időközben férjhez ment egy szlovén orvoshoz, egy fiuk született, majd válással végződött a házasság 1971-ben.

Az isteni Lollo nem volt könnyű természetű nő. Évtizedes viszályt folytatott a másik nagy olasz sztárral, Sophia Lorennel. Hollywood később is megkörnyékezte, együtt játszott Bogarttal, Sean Connery-val, akivel a forgatás végére teljesen elmérgesedett a viszonya, mondván, az egyik filmbeli pofon erősebbre sikeredett a kelleténél.

Az 1970-es évek elején úgy döntött, felhagy a filmezéssel és a fotózásnak szenteli életét. Ettől kezdve inkább a kor jeles szereplőit fényképezte, Nagy visszhangot váltott ki Fidel Castroval készült riportja. Még vissza-vissza kacsingatott a filmvilágba egy-egy sorozat szereplőjeként, de már nem tudott jelentős sikereket elérni. Próbálkozott a politikával is, de ezen kísérlete finoman kudarcba fulladt.

Ő az a színésznő volt, akinek a nevére százak álltak sorba a jegypénztáraknál, mert nem téveszthették össze senkivel csodás alakját és kisugárzását. Abban a korban mert és tudott jelen lenni a filmvásznon, amikor a világ tele volt egyéniségekkel és a színészek, színésznők nem váltak celebekké egy-egy gyenge tévéműsor kapcsán.

A filmtörténet aranykorának kimagasló színésznője távozott közülünk. Emléke nem törlődik ki, elég csak, ha Esmeralda alakja villan elénk A párizsi Notre-Dame-ból, vagy A római lányé, amelyet Alberto Moravia írt.

Elment egy gyönyörű nő, akiért egyaránt rajongtak nők és férfiak, és most valószínűleg égi deszkákon folytatja sikeres pályafutását.

Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here