Amikor anyja azt szajkózta, majd jön másik, Zsófi mindig dühös lett. Nem bugyi ez, amit csak úgy használunk, majd kidobunk, jegyezte meg idegesen. Anyja ilyenkor megvonta a vállát, mint aki mindenkor biztos az ősi tapasztalásban, de tudja, hogy lánya ezt soha nem fogja elhinni. Zsófi csapkodott, vergődött még egy sort, aztán bevonult a szobájába, és eldöntötte, hogy a szerelemnek még az illúzióját is kitörli az agyából. Már huszonegy elmúlt, de még nem volt egyetlen tisztességes kapcsolata.
A fiúk sosem rajongták körbe, mert átlagos volt és kíméletlenül őszinte. Nem bírta a felületes beszélgetéseket, és cseppet sem érdekelte, kinek mennyibe került a sportcipője, vagy, hogy hol nyaralt a nyáron. Már általánosban kibukott ezeken a kérdéseken, mert mindenki elutazott valahová, csak ő nem. Még a Balatonra se jutottak le, mert anyja nem tudott annyit félretenni az albérlet mellett, hogy egy hét kifusson belőle. Hiába mondta neki, hogy ne takarítást vállaljon, az asszony nem hallgatott rá. Élete legrosszabb féléve az volt, amikor az iskolájában vállalt állást. A poklok poklát élte meg miután a többiek számára kiderült, hogy Vali néni, a kedves és segítőkész Vali néni, aki hypoval még a táblát is képes lenne lemosni, az ő édesanyja. Akkor csak tizenkettő volt, de sose felejti el, hogy nézett rá Dorina meg Mona.
Először kikerekedett a szemük, majd kirobbant belőlük a röhögés. Viccelsz, mondták egyszerre. Aztán rájöttek, hogy nem, és ez a pillanat kínosabb volt, mint amikor hatodikban Katának megjött a menzesze úszás óra után.
Anyádnak otthon is hyposzaga van, kérdezte Mona gúnyosan. Nálatok aztán biztos minden ragyog, tette hozzá Dorina, majd elfintorodott, és elrángatta Zsófi közeléből a másikat, mintha fertőző beteg lett volna. Még hallotta, ahogy az udvaron is rajta röhögnek.
Szerencsére később kapott egy jobb állást, egy irodaházat kellett takarítania hajnalban, aztán Pasarétre ment egy gazdag nőhöz, aki kedves volt és előzékeny vele. Mindig több pénzt hagyott neki, mint amennyiben megegyeztek, sőt ehetett is kedvére a hűtőből. Csak azt a sok apró szobrocskát ne kellett volna heti kétszer portalanítania.
Rettegett, hogy eltöri valamelyiket. Soha, egyetlenegy alkalommal sem engedte meg, hogy Zsófi vele menjen, ő mégis kijátszotta. A nőnek volt egy nála valamivel idősebb fia, akivel összetalálkozott a kertben, amikor beosont a kapun. Nem buktatta le, inkább elbujtatta, és a kerti lakban beszélgettek fél délután. Hihetetlenül jó nap volt, Zsófi soha életében nem találkozott senkivel, aki annyira figyelt rá, mint Gábor. A fiú tizennégy volt, komoly srác, aki kijelentette, hogy hídépítő mérnök lesz, vagy állatkerti gondozó. Zsófi hangosan nevetett választásain, aztán megijedt, hogy túlságosan kimutatta, hogy jól érzi magát és elkomorodott.
Fantasztikus délután volt, de amikor anyja rajtakapta, nem szidta össze azonnal, csak otthon csapott éktelen patáliát. Azt kiabálta, hogy a lánya eszement, amiért kockáztatja az állását, mintha nem tudná, hogy mennyire kell nekik a pénz. Ketten vannak egymásnak, senki nem fogja őket támogatni, ha éhen halnak. Zsófi nagyszülei már meghaltak régen, apját pedig nem látta ovis kora óta. Annyit tudott róla, hogy új családja van, és nem akar tudomást venni róla. Valami gazdag nőt vett el, aki kikötötte, hogy soha, semmilyen módon nem találkozhat a lányával, ha jót akar magának. Apja valószínűleg megígérte, vagy valóban nem érdekelte a lánya, mert többé nem kereste. Se szülinap, se karácsony. A nevét is ritkán mondták ki, de ha elhangzott, anyja szigorúan rárivallt, és ellentmondást nem tűrő hangon közölte, hogy nem ismeri Zsófi apját, és bánja azt a pillanatot, amikor megismerte.
A lány nem mondta neki, hogy ha nem találkozott volna vele, akkor ő se lenne, tudta, hogy erre a mondatra cifra felelet jönne, és az nem esne jól neki. Inkább hallgatott, és megpróbált nem gondolni az apjára, akiről azt képzelte, hogy csodás nagy házban él, talán Pasaréten, csak anyja nem mondja meg neki.
Gáborral nem találkozott soha többé, mert oda nem mehetett, a fiú meg nem kereste. Miért is kereste volna, amikor csúnya volt és jelentéktelen, csupa kéz-láb kamasz. A többieknek bezzeg volt melle már, neki csak pattanásos arca, meg zsíros haja, amit nem győzött mosni.
A Balaton egész életében úgy maradt meg benne, mint valami csodahely, ahová nem jut el az ember csak úgy, legfeljebb dolgozni. Így, amikor összeakadt az utcán egy volt osztálytársával és az felajánlotta neki, hogy dolgozzon nála, ha van kedve, igent mondott. Milyen nyomorult is ez a világ, morfondírozott magában, egyesek huszonéves korukban már alkalmazottat tartanak, mások meg örülnek, ha lejutnak a tóhoz, amelynek említése is jól esett a lány lelkének.
Június elsején kellett leutaznia Földvárra, és elfoglalnia helyét egy étteremben, ahol ő lett a fagylalt és süteményárus lány reggel tíztől este nyolcig. Úgy tűnt, ez nem lesz rossz meló, a fizetség pedig, ha nem is volt királyi, legalább tartalmazta az étkezését meg a szállását. A szállás alatt egy sufnit kellett érteni apró zuhanyzóval. Nem bánta, nem is panaszolta el anyjának, hogy poloskákkal találkozik esténként, amikor zuhanyozni megy. Volt ott pók, hangya és légy is. Egy állatkert.
Egyszer sikoltott csak nagyon, amikor a küszöbön egy apró béka üldögélt, ő meg nem mert bemenni, de megmozdulni sem. Tíz percen át állt mereven és leste, hátha elkotródik a szörny, de az nem mozdult. Zsófi sem, mert meg volt győződve róla, hogy ha lép egyet, a béka egyenesen ráugrik. Nem tudni mennyi idővel később, végül az állat adta fel, és kényelmesen elplaccsogott. A szíve majd kiesett a helyéből mire lenyomhatta a kilincset és magára húzhatta az ajtót.
A Balaton maga volt tündérmese. Messze volt Budapesttől, esélye sem volt összetalálkozni Márkkal, aki dobta pár hete, mert azt mondta neki, hogy esze ágában sincs egyedül maradni harmincévesen és gyereket is szeretne. A fiú szeme tágra nyílt és közölte vele, hogy ez ósdi gondolkodás, és Zsófiban nincs semmi 21. századi, amit ő szívből sajnál, de nem kell neki olyan lány, aki nem akar karriert. Hiába magyarázta volna neki, hogy a házasság fontos számára, mert jobban akarja csinálni, mint a szülei, a srác megvonta a vállát és közölte, hogy unja őt. Megfordult és határozott léptekkel el is tűnt. Három hónap volt mögöttük, nem a világ, de ez a hirtelen döntés akkor is meglepte a lányt. Hogy szerette-e, nem tudta volna megmondani, inkább megszokta a jelenlétét, a humorát, és a sajátságos testszagát is, amely akkor is áradt a pórusaiból, ha éppen frissen zuhanyozott.
Bántotta, hogy megint nem kellett. Nehezen ismerkedett, és még nehezebben adta oda magát valakinek. Volt benne valami szemérmesség, ami nem jellemzi a mai lányokat, de nem is tűnik rokonszenvesek a fiúk szemében.
Majd jön jobb, mondta az anyja többször is. Nem mindenki hülye. A Balaton azonban többet segített, mint minden vigasztaló szó. Napközben nem volt ideje gondolkodni, az emberek hullámokban közelítették meg az éttermet, és a kiváló fagylaltnak köszönhetően szinte állandóan sorban állt valaki pultja előtt. Kezdetben még többet mosolygott, de egy-egy kellemetlenkedő beszólás után, nem volt kedve hozzá. Az egyik vevő azt panaszolta, hogy nem fogta rendesen a szalvétával a tölcsért és hozzáért. A másik szerint a sárgadinnyének tök íze volt, a harmadik pedig nem értette, hogy miért nem kaphat ennyi pénzért nagyobb adagot. Kétnaponta felhívta az anyját, és elmondta neki, hogy mennyi borravalót gyűjtött, amit eltesz majd a fűtésre, és ha netán valami csoda folytán maradna is pénze, beiratkozik egy fodrász tanfolyamra. Ennek nem sok esélyét látta, mégis bizakodott.
A parton, a sok pucér test között nem szeretett elvegyülni, mert zavarta, ha megbámulták. Hamar rájött, hogy a nagy hasú, szemüket rajta legeltető férfiaknak nem ő tetszik, hanem a fiatalsága. Már nem volt pattanásos, a haja is szebb lett, de nem volt egy mutatós lány a kicsi melleivel és lapos fenekével. Mégis friss hús volt, nem olyan aszott és megszokottan gömbölyű, mint bámulóinak felesége, aki magazinokat olvasott egész délután a parton, nem törődve a hájába vágódó bikini pántjával. Azok a nők már nem akartak semmit az élettől, maximum nyugalmat és némi barnaságot, meg azt, hogy férjük sörözzön odébb, ahol nem hallatszik, hogy hangosan böfög vagy szellent.
Az első hónap gyorsan elszállt, a tömeg egyre nagyobb lett, és lassan megérkeztek a turisták is, hollandok, németek, akik hangosak és közönségesek voltak, de sokkal bőkezűbbek voltak, mint a magyarok. Zsófi nem volt elragadtatva tőlük, de megtanulta, hogy mosolya nagyobb borravalót ér.
Kép forrása: Pinterest
