Nem szeretjük a reklámokat, van, aki egyenesen dührohamot kap tőlük. Pár évtizeddel ezelőtt még sokkal kevesebb volt belőlük, ezért kívülről fújtuk mind. Ellenérzéseink akkor erősödtek fel igazán, amikor begyűrűztek a filmekbe, és egy 15-20 perces blokk után, arra se emlékszünk, mit is néztünk addig.
Mind tudjuk, hogy a reklámok a pénzről szólnak, elképesztő bevételeket hoznak, és azzal is tisztában vagyunk, hogy akaratunkon kívül is hatnak ránk. Úgy vannak kitalálva, hogy manipulálásra készen álljanak minden pillanatban. Hiába utáljuk mindegyiket, azért azt a mosóport, öblítőt és WC tisztítót vesszük meg, amelynek eladására remek kampányt indítottak. Arra a termékre némi ellenérzéssel gondolunk, amelyet nem láttunk viszont a tévé képernyőjén vagy a neten. Félelmetes elgondolni, mekkora pénzeket ölnek bele az elkészítésükbe és a terjesztésükbe. De megéri. Még az olyan óriáscégek, mint a Coca Cola vagy a Nike se tudja kihagyni, hogy egy-egy termékhez ne kössön ismert arcot, vagy ne rendelje alá valamilyen szlogennek.
Magyarországon érdemes megfigyelni, hogy a betegségek megelőzésére, a lakosság egészséges életmódjának fejlesztésére, vagy magára a nevelésre igen kevés pénzt fordítanak. Az sokkal fontosabb, hogy nincs időd a fejfájásra, mintha a fejfájást érdekelné a te időbeosztásod. Viszont szedj gyógyszert az ízületeid javítására, hasmenésre, gyomorra, refluxra, köhögésre, szóval mindenre, de arra nem tanít senki, hogyan étkezz egészségesen, mennyit mozogj és mit vigyél be a szervezetedbe, hogy ne legyen refluxod, veseköved vagy bármid. Csak a pillanatnyi enyhítés számít, ami nem szól másról, mint arról, mit kapj be gyorsan, hogy enyhítsd a tüneteteket. A baj eredetét nem keresi senki, egyszerűen nem akar foglalkozni vele, hanem a meglévő okokat akarja átmenetileg szüneteltetni.
A mi reklámkultúránk 80%-a gyógyszerre vagy gyógyhatású készítményekre épül. Még a Covid (ki emlékszik már rá!) alatt se arra biztatták az embereket, hogy menjenek a szabadba, gyalogoljanak sokat, kíméljék a májukat, szedjenek sok vitamint, csak azt szajkózták, az oltás számít. Sehol a környékünkön, és egész Európa-szerte se annyira erős a gyógyszer-lobbi, mint nálunk. Inkább egy fejfájás bogyó, legyen rapid persze, minthogy sok vizet igyunk, vagy kimenjünk a friss levegőre, netán egészséges dolgot együnk.
A reklámok nálunk tökéletesen elérik céljaikat, mert az emberek ritkán szeretnek belegondolni abba, hogy a megelőzés sokkal fontosabb és egyszerűbb, mint később a gyógyulás.
A reklámdózis következő nagy szelete az alkohol terjesztésében nyilvánul meg. Van sör ezerféle, Unicum, bor, vodka…Mind azt hivatott elhitetni, hogy belevaló vagy, ha iszol, és nem buli az, ahol nem vagy részeg. Mindez egy olyan országban, ahol az alkoholizmus nem kis méreteket ölt. Ha megetted a sok bogyót, és ittál is eleget rá, akkor jön a mosás, öblítés, mert a multik még ebből nyerik a pénzt. Ami még nagyon fontos, hogy egy nőnek szüksége van hyaluronra, kollagénre, és ránctalanításra, mert ha nem teszi, akkor szottyadt vénasszony lesz belőle, bezzeg, ha tonnaszám használja azokat a termékeket, amiket a csiga nyálából, a cethal bármijéből vonnak ki, akkor garantált a fiatalság.
A reklámok 95%-a nőknek szól. Nekik kell ezer krémet, dezodort vagy parfümöt venniük, vagy festeniük a hajukat. Szerencsétlen férfiaknak jut egy-két after shave és némi sport utáni dezodor. Ők nem befolyásolhatók e téren olyan nagy mértékben, mint a szebbik nem képviselői. De azért nekik is megmaradnak a vitaminok és a gyógyszerek, mert nincs olyan férfi, akinek ne lenne prosztata gondja, vagy és hasmenése, mert az amolyan népbetegség a reklámok szerint. A világon mindennel lehet kampányolni, és bár tudjuk, hogy csak a pénzről szólnak, nem tudunk ellenállni nekik. Így működik a pszichológia. És aki tiltakozna, nézzen szét a fürdőjében, a konyhájában, és vegye észre azokat az élelmiszereket, bútorokat és használati tárgyak százait, amiket csak azért vett meg, mert kampányoltak vele.
Egyik legjobb példa erre a Barbie. Mostanában egyáltalán nem volt már divatban, a kislányok kaptak egyet-egyet, de voltak bőven más játékok. Ekkor jött a Mattel, gondolt egyet, és filmet készíttetett belőle. Csak a film reklámja 150 millió dollár volt. Hirtelen megint érdekes lett a szőke, piszkafalábú nőcske, millió kiegészítővel. Ehhez csak egy élő Barbie-ra volt szükség, egy bugyuta történetre, no és azon érzés elhitetésére, hogy az a menő, ha van otthon egy olyan babád Kennel kiegészülve. Máris jöhettek a pólók, tolltartók, táskák, tollak, füzetek, gyakorlatilag minden, amire rá lehetett nyomtatni a logót. Az emberek tódultak a moziba, majd szaladtak vásárolni, mert részesei akartak lenni a kollektív marhaságnak.
A reklámok azt a képzetet keltik, hogy többek, jobbak vagyunk és leszünk, ha megveszünk bizonyos termékeket. Legyen az táska, bőrönd vagy parfüm. Ha nekünk lesz olyan, akkor menők leszünk, bár JLo kiretusált fotóihoz sose fogunk felérni, de fehérnemünk lehet hozzá hasonlatos.
A ránk ömlő kampánycunami elől képtelenség elmenekülni. Plakátok várnak a buszmegállókban, az utak mentén, a metróban és minden lehetséges négyzetcentiméteren az országban. Ha belefájdulna a fejünk a sok információba, akkor egy rapid, könnyen oldódó gyógyszert azonnal bekaphatunk, és máris nézhetjük őket tovább.
Behunyt szemmel és füllel viszont nem élhetjük az életünket. Nagyon tudatosnak kell lennünk ahhoz, hogy ellent tudjunk állni a rohamnak. A gyártók azonban értik a dolgukat, így tisztában vannak vele, hogy a legtöbb ember erre képtelen. Így marad minden a régiben.
Kép forrása: Pinterest
