A ház és a körötte álló csodaszép növényzet teljesen eltakarta, valójában mekkora a Berrettini birtok. Selma döbbenten követte Lucát a hátsó bejáraton át az udvarra, egy kisméretű, nyitott kocsiig. A távolban hosszú épületek sorakoztak, amelyeket a horizontig elterülő földek követtek.
Luca kinyitotta a kétszemélyes jeep ajtaját Selmának.
– Először az állatokhoz viszlek el, rendben?
A nő bólintott, és keresgélni kezdte a biztonsági övet, de úgy tűnt, az ütött-kopott autónak nem tartozéka az ilyesmi. A motor hangosan felhördült, és a kavicsok panaszos csikorgása közepette kilőtte magát a kocsi.
– Jelenleg ötven felnőtt bivalyunk van, általában a felnőttek húsz százaléka bika, hetven a tehén, míg nagyjából az állomány tíz százaléka üsző.
Selma megállította az elhadart információáradatot.
– Nem értem ezt a szót, mit jelent az üsző?
– Fiatal, már elválasztott nőnemű egyed, aki még nem ellett. A fiatalok állománya egyébként most tíz borjúból áll, illetve éppen ma reggel született még három kicsi.
Selma szeretett volna jegyzetelni, de a gödrökben pattogó, tető és biztonsági öv nélküli autóban végig erősen kapaszkodnia kellett. Próbált minden információt szóról szóra memorizálni.
– Csak bivalyt tenyésztetek?
– Igen. Hátul a karámoknál van pár sertés, és Flora nevel tyúkokat, de azokat csak magunknak tartjuk.
Elhaladtak a fehérre mázolt, hosszúkás épületek mellett, utána fából ácsolt kerítés jelezte a legelő kezdetét. Selma még egyetlen állatot sem látott, hiába nyújtogatta a nyakát.
A mező a nyári forróság után épp csak ébredezett, de az őszi esőknek köszönhetően a megbarnult fűszálak közt már sarjadni kezdett a zöldellő új élet.
A földút elkanyarodott, és végre a távolban feltűntek a fekete állatok. Ahogy közeledtek feléjük, egyre inkább kirajzolódott a legelésző népes csapat. Néhányan lustán dagonyáztak a földön, csak egész közelről lett felismerhető, hogy egy nagyobb tó partján sziesztáznak.
Luca megállította a kocsit és nemes egyszerűséggel átugrott az alacsony ajtón. Selma nem mozdult.
– Nem bántanak?
Luca elmosolyodott, a tekintetét ugyan eltakarta fekete napszemüvege, de az arcán húzódó gödröcskék és a kivillanó, hihetetlenül fehér fogsora arra utalt, jól mulat Selma félelmén.
– Azért hoztalak ki ilyen távolra, hogy nyom nélkül eltüntethessenek ezek a vadállatok.
Levette a szemüvegét, tekintetében huncut fény csillogott. Selma néhány pillanatig teljesen elmerült benne, a lemenni készülő nap sugarai borostyán színűre festették az íriszét. Egyszerűen igézően hatott rá, képtelen volt elfordulni.
– Természetesen nem bántanak, hozzá vannak szokva az emberek közelségéhez – váltott Luca megnyugtató hangnemre. – Mi nem ridegtartásban neveljük őket, születésüktől kezdve ismernek minket.
Selma kimerészkedett az autóból, de nem ment távolabb a férfitól két méternél. A tó felé vették az irányt, ahol a legtöbb bivaly tanyázott.
Az állatok komótos kérődzés közben, mérsékelt érdeklődéssel figyelték őket. Mindegyik fülében kis biléta fityegett, akár egy fülbevaló, és nem tűntek sem riadtnak, sem agresszívnek.
– Így közelről azért elég nagyok – súgta Selma.
– Büszke is vagyok a fiúkra – felelte Luca.
Beletelt egy kis időbe, míg Selma felfogta, mire céloz a férfi, pláne, miután lepillantott az egyik bika hasa alá. Arca azonnal átforrósodott, és élénkpiros foltok lepték el.
– Mondták már neked, hogy iszonyú pimasz vagy?
– A pimasz nem szitokszó nálunk Itáliában, csak egy szinonima az olasz férfiakra.
Selma zavara ellenére elröhögte magát. Tarisznyaszerű táskájából elővette a jegyzetfüzetét és kérdésekkel kezdte bombázni a férfit. Míg sétáltak a tó mentén, Luca türelmesen és vitathatatlan szakértelemmel felelt mindenre.
– Miért a tó körül csoportosul szinte mindegyik állat?
– Ezek vizi bivalyok, jól bírják a meleget és alapvetően nagyon igénytelen állatok, de folyók vagy tavak környékén érzik igazán jól magukat. Nyáron egyre inkább elapad a tó, noha egy vízér táplálja alulról, a benne lévő víz mennyisége vészesen csökken. Apám gyerekkorában csaknem háromszor ekkora területen állt a víz.
– Ja, igen, ez egy többgenerációs családi birtok. A szüleid vagy esetleg a testvéreid is itt dolgoznak?
Luca arca egyetlen pillanat alatt megváltozott, hirtelen megindult a kocsi felé, és csak egy nemet vetett vissza Selmának. Nem fért hozzá kétség, részéről ezúttal befejeződött az interjú.
Folytatjuk…
Fotó: a Szerző sajátja
