Luca bevágta a gardrób ajtaját, az üveg éles hangon remegett meg a tokban. Nem az zaklatta fel, hogy az újságíró a szüleiről kérdezte, hiszen arra számított, és kitalált rá egy egyszerű, de teljes mértékben elkerülő mondatot. Ráadásul kellemes csalódás érte, hiszen Selma okos, jól képzett, minden kérdése helyénvaló és valódi érdeklődést tanúsít a válaszoknál.
De miért kellett a testvérét megemlítenie? És mégis, miért marja annyira a szégyen és a bűntudat egy tök idegen előtt, akit csak reggel ismert meg?
Felvett egy tiszta nadrágot és inget, majd leült az ágy szélére. Úgy érezte, végképp maga alá gyűrte a kimerültség. Izmai sajogtak, fejbőre bizsergett, a szeme pedig égett és szúrt egyszerre. Legszívesebben mozdulatlanul aludt volna reggelig.
Megdörzsölte az arcát, tusolás után képtelen volt rávenni magát a borotválkozásra, így tenyerét szúrta az arcát fedő kétnapos borosta. Egy mély sóhaj kíséretében belebújt a cipőjébe, majd Ugo keresésére indult, hogy érdeklődjön az újszülöttek felől. Nem merte Selmát egyedül hagyni az első estéjén, tudta, Carmelita leharapná érte a fejét, ráadásul Flora sem a legkedvesebb vendéglátó, ha fiatal nőkről van szó.
Ugót a konyhában találta meg, épp egy paccheri tésztát tunkolt bele a paradicsomos raguba, mivel Flora kiszaladt a fűszerkertbe. Két kanállal is belapátolt, majd gondosan elmosta az evőeszközt, mielőtt visszatette a fiókba. Egyértelműen tartott a feleségétől.
– Hogy vannak a borjak?
Luca is szeretett volna az isteni illatú szószból csenni egy kicsit, de már hallotta Flora közeledő lépteit.
– Minden rendben van velük, de a zöldfülű azért maradni akart éjszakára, kint alszik az istállóban.
Ugo megvonta a vállát, de Luca tudta, nagyra tartja Michele hozzáállását. A fiatal srác mindig keményen dolgozott, hogy elnyerje az intéző elismerését, és mivel Ugónak csak lányai születtek, Michelét szánta az utódjának. Éppen ezért piszok szigorúan bánt vele, sokkal inkább, mint bárki mással.
– Menjetek kifelé a konyhámból – rikácsolt Flora a hátuk mögül.
A két férfi elkullogott. Ugo kiment a házból, Luca pedig úgy döntött, bekopog Selmához, hogy vacsorázni hívja.
A nő nem felelt a kopogásra, Luca várt egy kicsit, majd megismételte. Már épp el akart menni, amikor a szomszéd ajtó kinyílt, és Selma jelent meg, frissen szárított hajjal, finom illatot húzva maga után; mindössze egy fürdőlepedővel körbetekerve.
Mindketten mozdulatlanná dermedtek. Selma arcát épp olyan piros, rózsaszerű foltok lepték el, mint délután, jégkék szeme pedig óriásira nőtt.
– Elnézést – dadogta Luca. – Csak szólni akartam, hogy hamarosan kész a vacsora.
– Köszönöm!
Selma hangja vékony cincogásnak hatott, a rendkívül kellemetlen helyzetet csak nyújtotta, hogy Luca továbbra is teljesen mozdulatlan maradt, amivel elállta a nő útját a szobaajtóig.
– Bemehetnék? – kérte Selma.
– Jaj, elnézést – ismételte magát az férfi.
Nagy lendülettel megfordult, de zavarában elvétette az irányt, és a feje teljes erőből nekicsapódott a kéményt takaró oszlopnak. Fájdalmában felkiáltott, azután rövid időre elsötétült előtte a világ. Ha a nő nem kap utána, talán még össze is esik.
Selma egyik kezével a férfiba karolt, a másikkal kinyitotta a szobaajtót, és az ágyhoz kísérte a szédelgő Lucát. Lefektette, majd rémülten vizslatta.
– Jól vagy? – kérdezte aggódva.
– Persze, semmi bajom, az én kemény fejemen nem foghat ki egy fal.
Hiába próbálta elviccelni a dolgot, Selma nyugtalanul figyelte a férfi homlokán növekvő kékes-lila púpot.
– Valami hideget kell rá tenni – közölte, és a bőröndben kezdett kotorászni.
Luca nagyon kellemetlenül érezte magát az újságíró ágyán kidőlve, a nő teljesen megfeledkezett róla, hogy csak egy törölköző fedi a testét, ami jelentősen felcsúszott, mialatt a bőrönd fölé hajolt. Bármennyire próbált úriember maradni, képtelen volt máshová nézni. Tekintetét egyszerűen mágnesként vonzotta a nő formás, meztelen lába és a fürdőlepedő alatt feszülő kerek popsi.
– Itt is van – kiáltott fel Selma. Egy fém evőeszközkészletet tartott a kezében, kivette belőle a kanalat, Luca felé lépett és egyetlen határozott mozdulattal a púpra nyomta a hűvös fémet.
– Á – nyögött fel panaszosan a férfi.
A nő elmosolyodott. Luca fölé hajolva annyira közel került, hogy ő érezte Selma fogkrémjének fodormenta illatát, mialatt könnyedén szemügyre vehette, mennyire makulátlan a fehér arcbőre. Mindössze néhány halvány szeplő pettyezett rajta, amit különösen szexinek talált. Mindketten mélyen elmerültek a másik arcának tanulmányozásában.
– Mi az istennyila folyik itt?
Flora döbbent ábrázattal állt a nyitott ajtóban, mire a törölköző éppen ezt a pillanatot választotta ki arra, hogy a csomó elengedjen, és Selma testén végigcsúszva a földre hulljon.
Folytatása következik…
Fotó: a Szerző sajátja
