Selma egy méregerős kávét kortyolgatva mélázott a teraszon ülve. Dolgozott már harmadik országbeli, mély szegénységben élők között, egyszer az albán maffia európai terjedéséről írt cikket, ami tényleg húzósra sikerült, mivel halálos fenyegetést kapott. De olyan kellemetlen és szürreális helyzetbe még sosem keveredett, mint tegnap este.
Lemeztelenedése után Flora felháborodott vinnyogások közepette vetett keresztet, mielőtt elrohant. Luca ugyan csak segíteni akart, ezért a fájdalma ellenére felugrott az ágyról, amitől újra megszédült. Így először Selma teljesen pucéran a férfit fektethette vissza a párnára, mire végre felkaphatta az első ruhadarabot, ami kilógott a bőröndből.
Elmosolyodott.
Valódi burleszk jelenet játszódott le, egy profi rendező sem instruálhatta volna élethűbbre. Ezután a vacsora rémesen kellemetlen udvariaskodással telt, mindenki a tányérjára koncentrált, amit Selma nem is bánt annyira, mert élete legfinomabb tésztaételét ehette meg. A ragu, mint kiderült, bivalyhúsból készült, egy leírhatatlanul finom paradicsomszószban. Az első néhány falat nehezen ment le, hiszen mégiscsak sajnálta azokat a szerencsétlen állatokat, de aztán győzedelmeskedett felette az isteni étel és a falánksága.
– Jó reggelt!
Mély hang billentette ki Selmát a merengésből. Olaszul a szimpla „Jó reggelt!” is olyan jól esik a fülnek, mint egy eredeti cappuccino az ízlelőbimbóknak, pláne, ilyen kellemesen hátborzongató baritonnal.
Selma angolul viszonozta a köszönést, de eldöntötte, az olasz lesz az ötödik nyelv, amit meg fog tanulni, mert rettenetesen izgalmasnak és dallamosnak találta.
– Michele vagyok, a birtokon dolgozom. Nem tudod, hol találom Ugót?
A fiatal pasas erősen törte az angolt, de azért érthetően beszélt.
– Ma még nem találkoztam senkivel a családból.
Selma nemet intett a fejével, bocsánatkérő grimaszt vágott, és a csészére mutatott.
– De egy kávét fel tudok ajánlani cserébe, mármint Ugo helyett.
A srác elmosolyodott, fiatal kora ellenére veszettül férfias külsővel büszkélkedhetett. Sokkal magasabbra nőtt a többi férfinál a farmon, sötét haja mellé csodaszép tengerkék szem párosult.
– Elfogadom, köszönöm. Ma még nem ittam, és elég húzós éjszaka van mögöttem.
Selma beszaladt a hátsó ajtón, öntött egy csésze feketét a hagyományos főzőből, és a teraszon letette Michele elé, aki meglehetősen összeroskadva ült a kipárnázott fotelban.
Összeráncolta a homlokát, majd óvatosan faggatni kezdte a srácot.
– Tulajdonképpen ma még nem is láttam senkit a családból – kezdte. – De nem találtam furcsának, mert nem ismerem a napirendjüket, még csak egy napja vagyok a birtokon.
Michele bólintott, Selma úgy gondolta, azt jelzi, tudja, hogy csak nemrég érkezett.
– Éjszaka kijöttek mindannyian a nagy istállóba, mert Bonita rosszul lett. Ugo hozott orvost, Luca és Flora addig is mindent megtettek, de elpusztult.
A srác bűnbánóan hajtotta le a fejét, de valamiért Selma biztos volt benne, hogy Michele nem tehet erről a sajnálatos dologról.
– Ki az a Bonita? Egy bivaly?
Michele szomorúan bólintott. Sütött belőle a lelkifurdalás gyötrelme.
– Tegnapelőtt éjjel ellett meg, és eddig jól volt, komolyan mondom – hadarta kétségbeesetten.
Selma nagyon megszánta szerencsétlen fiút, átült mellé, és lassan simogatni kezdte a vállát.
– Szerintem senki sem hibáztat téged, Michele. Gondolom valami szövődmény lehetett, vagy ilyesmi…
A nyitott terepjáró hatalmas porfelhőbe burkolva érkezett a legelők felől, csak miután megállt, vált láthatóvá, hogy Ugo és Luca ülnek benne.
Mindkét férfi darabosan mozgott a kimerültségtől, Luca ruhája rettenetesen koszosan tapadt izzadt bőrére.
– Menj haza, Michele – vakkantotta oda Luca a teraszra. Ugo figyelemre se méltatta őket, szó nélkül ment be az épületbe.
Selma felugrott, és akár egy harcias kakas, előre nyomott mellkassal kiáltott vissza.
– Michele nem tehet róla, ő nem csinált semmi rosszat.
Luca meglepetten fordult vissza az ajtóból.
– Mi a fene, Michele, szert tettél egy saját Santa Chiarára?
Selma a srác felé kapta a fejét.
– Mi a franc az a Santa Chiara?
Michele halványan elmosolyodott.
– Szent Klára, egy védőszent.
A nő felszegett állal fordult vissza Luca felé, bátran állta a férfi vad pillantását.
– Igen, én leszek a védőszentje, bármit is jelentsen ez, mert érzem, hogy ez a fiú nem tett semmi rosszat.
Folytatása következik…
Fotó: a Szerző sajátja
