Mindannyian tudjuk, hogy a január elseje csak egy dátum, és változások akkor következnek be, ha mi is teszünk értük. A ma embere sokszor hiszi, hogy a külvilágnak, a társadalomnak nagyobb hatása van életére, mint valójában. A legnagyobb változásokat azonban mi magunk érhetjük el önmagunkban, mégpedig úgy, hogy változtatunk a hozzáállásunkon és a gondolatainkon. Ha ez nem így lenne, akkor a gazdag emberek mind boldogok, a szegények meg mind boldogtalanok lennének.
Nem mintha igaz lenne a mondás, hogy a pénz nem boldogít…Valóban nem, de azok a lehetőségek, amelyeket elérhetünk általa, már sokkal könnyebben varázsolnak nyugalmat, feszültségmentes életet, és újabb vágyakat. Ha eltekintünk az anyagiaktól, bár igen nehéz, akkor így az utolsó napjaiban tehetünk pár olyan ígéretet, amit a naptártól függetlenül is megvalósíthatunk saját lelki békénk érdekében. Jöjjön néhány, ami ingyen van, mégsem egyszerű, de nem lehetetlen elvárás magunkkal szemben:
– Nem agyalunk folyamatosan mások viselkedésén, megjegyzésein, amiket ők már rég elfelejtettek, de bennünk szúrt sebekhez hasonló fájdalmat okoztak. Próbáljuk meg megérteni, hogy az emberek sokszor meggondolatlanok, figyelmetlenek, és eszük ágában sincs mások érzéseivel törődni. Ez nem mindig szándékos, olykor akaratlanul is röpködnek olyan mondatok, amelyeket nem bántásnak szántak.
– Nem nézünk folyton vissza, hiszen ennél hiábavalóbb dolog nincsen. Elmúlt, vége van, ami történt, megtörtént. Változtatni nem lehet, akkor miért okozunk fájdalmat magunknak a régi dolgok felelevenítésével? Senkinek sem teszünk jót, csak magunkkal tolunk ki, miközben azok, akik miatt szenvedünk, talán emlékezni se emlékeznek ránk.
– Nem bíráljuk önmagunkat a nap minden percében. Jaj, de hülye vagyok, jaj, megint elrontottam, rosszul válaszoltam, pocsékul választottam, ügyetlenül tettem ezt-azt, mert szerencsétlen és lúzer vagyok…Ilyesmiket sose lenne szabad belső monológként megélni. Mindig azt tesszük, amit az adott pillanatban jónak látunk. Képtelenek vagyunk másképpen tenni, ezért nincs rossz döntés, legfeljebb a következmények azok.
– Kiállunk magunkért és megtanulunk nemet mondani azoknak, akik kihasználják gyengeségünket. Nem vállalunk ingyen több munkát, feladatainkat becsületesen megcsináljuk, de szívességből nem leszünk jók azokkal, akik velünk sose voltak azok. A bennünk lévő sérelmeket nem dédelgetjük, sajnálva önmagunkat, hanem kimondjuk, vagy örökre száműzzük az agyunkból.
– Nem hazudunk többet. Se a mérlegnek, se a tükörnek, de szüleinknek, barátainknak és kollégáinknak sem arról, hogy jól vagyunk, hogy nem bánt bennünket semmi, és nem akarunk fiatalabbak vagy soványabbak lenni, mert nekünk minden úgy jó, ahogy van.
– Megfogadhatjuk, hogy változtatunk az étrendünkön, mozgáskultúránkon akkor is, ha nehezünkre esik, mert egyikünk se lesz fiatalabb, és muszáj rájönnie, hogy a mozgásszegény életmód nem vezet jóra, előbb-utóbb fájni fog egyik-másik testrészünk.
– Nem gonoszkodunk, pletykálunk folyton, mert nem visz előre, és jobban se fogjuk magunkat érezni, ha leszóljuk ismerőseinket, kollégáinkat. Nem beszélve a következményekről.
– Nem fogunk folyton panaszkodni, mert bár lenne okunk, akkor se érdekel senkit. Aki szeret bennünket, tudni fogja, mi van velünk, aki meg nem, az menekülni fog, ahogy előbb-utóbb mindenki. Nincs olyan ember, akinek minden jó és szép, szerencséje van a szerelemben, anyagiakban, csodás a munkahelye és a családja is. Legfeljebb elhiteti velünk. Nem hazudni kell magunknak a világról, csak derűvel tekinteni az életre, mert itt vagyunk, mert a nap süt, mert valaki ránk mosolygott az utcán. Higgyük el, hogy az már csak rajtunk múlik, hogy mennyit veszünk észre az apró, jó dolgokból.
– És az utolsó: ígérjük meg, hogy nem akarunk jövőre mindig többet és többet olyasmiből, amire nincs is szükségünk. Mondjuk ki: századik ruha, táska, cipő, fülbevaló és napszemüveg…Inkább élményeket gyűjtsünk, hogy a lelkünk ne szegényedjen el az idő múlásával!
Talán, ha ezeknek egy részét elérjük, szebb és boldogabb pillanatokban lesz részünk, mint a mostani évben.
Kép forrása: Pinterest
