Az ember jártában-keltében sok dolgot lát. Hamisat, igazat, kirakat-életet, majomszeretettel gyerekükön csüngő szülőket, gátlástalan nőket, férfiakat. Ezt a történetet egy gyerekkori barátom mesélte, és bármennyire meglepő, igaz. Csak a neveket módosítottam.
Adva van egy iskola, ahol persze kevés férfiember dolgozik. Ha dolgozik is, menten kitüntetett szerepbe kerül, pláne azért, mert a fiatal, csinos vagy kevésbé fiatal, és kevésbé csinos anyukák potenciális jelöltet látnak minden férfiban, aki tanít. Legyen az tanár vagy épp tanító bácsi. Nem kerüli el a figyelmüket semmiképp, hogy a gyerekük közelében van valaki, akivel könnyen szóba lehet elegyedni, mert a gyerek a legjobb indok. Megfigyelhető jelenség, hogy egyes nők milyen lelkesen teszik-veszik magukat, és nevetgélnek, csakhogy felhívják magukra a figyelmet. A mi történetünk szereplője egy alsós kislány unatkozó anyukája, aki nem bírt ellenállni a csábításnak, vagy egyszerűen csak jól esett neki a flört. Az is benne van a pakliban, hogy a nők akkor is hódítani akarnak, ha nincs távlati céljuk, de megerősítésre vágynak. Ez a hölgy sem kérette magát túlságosan, és ellentétben szolid, csendes kislányával, kereste a tanító bácsi kegyeit. Az ott dolgozó kollégáknak rögtön szemet szúrt, mert egy ilyen magakelletés csak annak nem visszatetsző, aki csinálja.
Nem győzött Ákos bácsi körül sündörögni. A férfi fiatal volt, kedves és jókedvű. Mindenkihez volt egy kedves szava, mosolya. Remek házasságban élt, és volt benne valami olyasféle ártatlanság, ami kihívást jelent egyes nőknek. Azonnal félreértették figyelmes és udvarias viselkedését, mert vannak nők, akik félre akarják érteni az ilyesmit.
Az adott hölgy kislánya épp a tanító bácsi osztályába járt, ezért könnyen lehetett Ákos bácsit faggatni, ő meg készségesen válaszolt. Hogy közben a nő feltűnően heherészett, dobálta a haját, vicceskedett, fel se tűnt a férfinak, mert megszokta, hogy mindenkivel barátságos. Úgy hitte, vele is azok az emberek.
Egy tavaszi délutánra játékos sportversenyt szervezett a közeli erdőbe, amit a gyerekek nagyon vártak. Kért szülői segítséget is, mert a sok feladatra különböző állomásvezetőket tervezett kinevezni.
Mindenki nagy izgalommal várta a napot, a hajdobáló hölgy pláne, mert jelentkezett segítőnek. Ez jó alkalom volt arra, hogy Ákos bácsi közelében lehessen. Aztán ahogy mondani szokás, ember tervez, Isten végez, a nagy nap délelőttjén belázasodott a kislánya. Felhívták az iskolából, hogy legyen kedves, vigye haza.
Amikor a nő megérkezett, dúlt-fúlt, idegesen csapkodta lánya könyveit, és olyan hangon szapulta, hogy néhány ott tanító felkapta a fejét. Nem tudott lakatot tenni a szájára, kimondta, amit gondolt:
– Muszáj volt neked épp ma megbetegedned? – kérdezte haragosan a sápadt gyereket, aki csodálkozva bámulta anyját, és mit sem tudott arról, hogy keresztülhúzta számításait. De hát így van ez, amikor egy gyerek képes rosszkor megbetegedni. Így az anya kénytelen anyaként viselkedni, hazavinni a gyerekét, netán ápolni, vigyázni rá, és elszalasztja az alkalmat, amikor elcsábíthat egy családos embert, vagy legalábbis megpróbálhatja újfent, mert addig nem járt sikerrel.
Csak zárójelben jegyzem meg, hogy Ákos bácsi azóta is kedves, és továbbra sem hagyja, hogy holmi unatkozó hölgyek szórakozzanak vele.
Kép forrása: Pinterest
