Már november volt, amikor Mezőszék élete némiképp felbolydult. Nem igazán a csendes befelé fordulásra készültek az emberek, meg a hidegre és a hóra, hanem a város új szórakozóhelyéről beszélt pusmogtak megállás nélkül. A hely szimpla kocsmának nézett ki fényes nappal, mondhatjuk úgy, hogy egy jobbféle kocsmának, de kilenc után éjszakai klub lett belőle.
Nappal nem villódzott rajta a felirat, akkor szimplán be lehetett sétálni akár egy sörre, de esténként, főleg hétvégenként az élet sűrűjébe cseppenhetett az ember. Ahhoz képest, hogy unalmas kisvárosnak tűnt Mezőszék Eger vonzáskörzetében, igencsak megnőtt a látogatottsága a Pink Cats miatt. Már a bejárata sem volt szokványos. Az egyszerű földi halandó, aki nem volt hozzászokva a vibráló színekhez, döbbenten szembesült a rózsaszín ajtókkal és a hatalmas plakátokkal. Merőben szokatlan volt ez még idehaza, bár, akik jártak kinn Bécsben, Zürchben vagy Rómában meséltek egyet s mást.
Karola, amikor megtudta, hogy megnyílt, amelyről hetekig pletykáltak, azonnal felhívta Zsuzsót.
– Nem fogod kitalálni, ki nyitotta az új, menő helyet, a Pink Cats-et! – kiáltotta.
– Ismerem? – nevetett hangosan barátnője szokatlan izgalmán.
– Persze! Nagyon is.
– Akkor biztosan Szabó Lali, ő élt az apjánál Hollandiában egy ideig. Számomra felfoghatatlan, miért jött haza.
– Hideg, hideg…– hangzott a válasz.
– Mondd már, nem nagyon tudok senkit, akiben volna elég mersz poros kisvárosunkkal ilyet művelni.
Ahogy kimondta, azonnal beugrott neki, hogy de, igenis ismer egy pimasz, mindenre kapható, belevaló srácot.
– Na, leesett?
– Iván?
– Igen, ő és az öccse! Ne tudd meg, mekkora tömeg volt! A fél Heves megye itt volt a megnyitón. Képzeld, ingyen piát osztottak!
– Iván? – kérdezte megint Zsuzsó. A jövendő férj és apa. – Ingyen piát?
– Mondom! Hidd el! Azt mesélték, hogy pezsgőt, de ki tudja, nem voltam ott.
– Ez döbbenet. Mi ebben a helyben az akkora nagy szám? Hogy rózsaszín a bejárata? És?
– Nem, drága, naiv barátnőm…Ezen a helyen rúdtáncos lányok vannak, akiktől a pasik elájulnak.
– Rúdtáncos? Mi az a rúdtáncos? Úgy érted, az, amikor mindenki előtt vonaglanak szinte semmiben?
– Pontosan. És a bugyijukba pénzt dugnak a kiéhezett öregemberek. Vagy a tinik.
– Te most viccelsz, Karola!
– Találkoztam Kálmánnal, tartjuk a kapcsolatot még. Ő mesélte, mert ott volt. Szerinte baromi dögös csajok táncolnak és a közönség igen vegyes, de hogy lesz rá igény, az biztos.
Zsuzsó elborzadt. Miféle dolog ez Ivántól? Azt hitte, csak így lehet nagy pénzt szerezni? Nem ilyennek ismerte. Hatalmasat csalódott benne, de nem mondta ki.
– Szerinted, a menyasszonya mit szól hozzá?
– Honnan tudjam? Biztosan nem tud minden részletet pontosan, de az is lehet, hogy a pénz számára mindennél fontosabb.
– Vagy Iván.
– Meglehet. Viszont nem bírom ki, hogy meg ne kérdezzem…Ha hazajössz pénteken, megnézzük? No, nem este, mert arra nem vagyok vevő, de délután szívesen beülnék egy kakaóra.
– Te bolond vagy! – kacagott Zsuzsó. – A kakaót nem ott osztogatják…
– Tudom, tudom, de már felnőttek vagyunk, sokat dolgozunk, tanulunk, jár nekünk a szórakozás. Nem gondolod?
– De! Akkor adjunk neki! Nem lesz ciki, ha két csaj besétál? Gondolom, Juci nem kap engedélyt a kalandhoz.
– Azért megkérdem, mert ha kihagyjuk, leharapja a fejünk.
– Rendben. Lehetőleg anyának ne említsd, de te se mondd el otthon, mert minden hazajut, és én nem akarom anya szemrehányó tekintetét nézni! Jó?
– Értve, elfogadva, teljesítve!
Azzal Karola lecsapta a piros kagylót, és összedörzsölte a kezét. Jó bulinak tűnt a péntek, és ha Zsuzsó meglátja, Iván mekkora egy maffiózó, biztosan kiábrándul belőle egyszer s mindenkorra. Ideje volt felnyitni a szemét, mert nem tudja elfelejteni a fiút, pedig alig történt valami köztük. Biztos volt benne, hogy barátnője rég nem Ivánt szereti, hanem az emlékét, vagy a beteljesületlen szerelem illúzióját.
Pénteken háromkor, amikor Zsuzsó leszállt a vonatról, Karola várta és meglepő híreket közölt vele. Elmondta, hogy az újdonsült feleség is velük fog tartani, de minő meglepetés, a férj is. Ezen hangosan nevettek, de nem bánták, mert így nem fognak feszengeni, gondolták mindketten. Nem volt az mindennapos esemény, hogy egy kisvárosban éjszakai klub tárja szélesre a kapuit. Hiába volt minden igyekezet, hiába mondogatták, hogy ez csak egy kocsma, este kilenc után kicserélődött a közönség, és aki jött, a lányok miatt érkezett, ez ezer százalék volt.
– Szerinted azok olyan lányok? – súgta oda Zsuzsó, amikor beléptek a kapujukon. Nem akarta, hogy a nagymama meghalljon bármit is, mert akárhogy múlt az idő, a mama hallása nem hogy nem romlott, még erősödött is. A lány szétnézett az udvaron, és megállapította, hogy a diófán rengeteg dió volt az idén, csak még nem szedték össze rendesen. A műhely felől olajszagot sodort a szél, és a nagyi már nyitotta is az ajtót, és ölelte unokáját, akit a legjobban szeretett a világon.
– Na? – kérdezte újra odabenn.
– Nem, á, ugyan! – gúnyolódott Karola. – Biztosan csak új bugyira gyűjtenek.
– Nem kell csúfolódnod! Tudom, hogy ostobán hangzott, de én nem találkoztam még olyannal, aki pénzért adja oda a testét.
A másik elkomorodott egy pillanatra.
–A legtöbb nő azért teszi, csak épp a házasság keretein belül – jegyezte meg szokatlan bölcsességgel.
– Jaj, ne már! Olyan vagy, mint Róza néni, aki a tisztelendő mellett dolgozik. Ő aztán mindenkiben csak a rosszat látja, és anyám fejét ezzel tömi, amikor csak meglátja.
– Hagyjuk! Én mindenesetre nagyon kíváncsi vagyok a helyre. De nem maradunk sokáig, ugye? Kilenc előtt jöjjünk el, nem akarok meztelen csajokat stírölni.
– Úgy lesz! Addig meg találjuk ki, mit vegyünk fel egy ilyen helyre!
– Mindenképp! Kölcsön is adhatsz valami jó göncöt, lefogytam két kilót.
Erre kibuggyant belőlük a nevetés, és észre se vették, hogy a nagyi az ajtófélfa mellett állva minden szavukat hallotta.
Kép forrása: Pinterest
