A Pink Cats. Hát ilyen egy nagyvilági hely, állapította meg a két lány, ahogy ott várakozott a kisváros legmenőbb utcájának közepén.
Juci csak percek múlva futott be rozzant Dacia-ján a férjével.
Szemmel láthatóan kiegyensúlyozott és boldog volt. A fiú úgy nézett rá, mint egy istennőre, és még a kocsi ajtaját is kinyitotta neki.
– Láttad ezt? – bökte oldalba Karola Zsuzsót. – Ez a házasság? – nevetett hangosan.
– Ez is! – nyugtatta a másik, de közben elöntötte az irigység. Nem az a csúnya, sárga, amiről mindig beszélnek az emberek, hanem a jótékony, ha van egyáltalán ilyen.
Neki nem volt még része ilyen kedvességben. Ebben azért volt némi hazugság is, mert Zsolt is figyelmes volt, de Zsuzsó sose ragyogott úgy a közekében, ahogy most a barátnője. A bordó Dacia hangosan parkolt le a klub elé, és Juci úgy ugrott a nyakukba, mintha ezer éve nem látták volna egymást.
– Jól áll neked a házasság! – mondta Zsuzsó.
– Az biztos, de azért ne beszélgess anyámmal, mert minél jobban érzem magam, ő annál kígyóbb. Nem tudom, mi baja van, pedig azt hittem, örülni fog nekünk.
– Ne törődj vele! Majd megbékél a helyzettel. Lóri jó srác! – tette hozzá Karola.
– Jó, de buta, mondta anya apának. Hallottam. És fájt.
A beszélgetést nem folytatták, mert megjelent az említett, és izgatottan annyit kérdezett, na, készen állnak. A lányok bólogattak.
A rózsaszín ajtó nyitva állt. Belül félhomály és enyhe cigarettafüst lengte be a teret. A boxokban itt-ott ültek páran. A bútorok feketék és rózsaszínek voltak, két óriási diszkógömb lógott középen, és villogott a színpad körüli lámpasor. Aztán gyorsan lekapcsolta valaki, és ettől a hely rögtön nem tűnt annyira különlegesnek. Az ezüstfüggönnyel szegélyezett színpadon két rúd díszelgett, előtte félkörívben asztalok.
– Azt a rohadt…- kiáltott fel Karola. – Ez már tiszta New York!
– A te eszed tokja, New York! – torkolta le Zsuzsó. – Üljünk le azért, mielőtt az állad a padlóról kell visszavarrni a fejedre.
Azért tagadhatatlanul szokatlan volt a hely. Nem illett ebbe a városba és ez volt a legnagyobb vonzereje. Még a közelben sem volt hasonló. Iván és az öccse merészet lépett vele.
Ahogy elhaladtak a boxok mellett, Zsuzsó kellemetlen ismerősbe botlott. Az egyikben Gyuri ült, akit azóta nem látott, amióta megpróbálta megerőszakolni. Azonnal összerándult a gyomra, de úgy tett, mintha nem vette volna észre. Gyuri azonban nem mulasztotta el szemrevételezni a miniszoknyás lányt. Az apró farmerszoknya, a fényes csizma, amit a lány viselt, azonnal beindította a fantáziáját.
Leültek.
– Szerinted, itt van kiszolgálás? – tette fel a kérdést Juci, és nem kerülte el a figyelmét barátnője idegessége.
Ő is látta Gyurit, de valamiért sejtette, hogy nem miatta feszült.
Mielőtt választ kaphatott volna kérdésére, megjelent Iván. Megállt az asztal mellett, miközben Zsuzsó levegőt se tudott venni.
– Bassza meg, hisz ez még mindig odavan érte! – gondolta Karola. Az tény, hogy a fiú némiképp megváltozott az elmúlt időszakban, és ez még vonzóbbá tette. Rövidebb lett a haja, és mintha izmosabb is lett volna, mint legutóbb.
Gyúrni jár, mondta magában elismerőleg. De gyúrjon is, nem sokára apa lesz, kell az erő, hogy emelgesse a babát, miután ezt a helyet bezárta és hazasétál kis feleségéhez.
– Sziasztok! De jó látni benneteket! – mondta Iván.
Ez meg mi a fenének örül ennyire, kuncogott Juci.
– Legyetek a vendégeim első körben, jó? – tette hozzá mosolyogva.
Mindannyian mosolyogtak. Zsuzsó nem nézett felé, inkább a táskájában kotorászott, de az arca égett.
– Mi van, nedves lett a bugyid? – súgta Karola. – Nem csoda, eszméletlenül jól néz ki, de ne feledd, nem sokára apa lesz!
– Kösz ezt a kedves segítséget! – sziszegte Zsuzsó.
– Szívesen! Csakhogy érezd a törődést.
– Mit hozhatok? Mi lenne, ha a lányoknak pezsgőt hoznék? – kérdezte Iván még mindig széles mosollyal. – Vagy te is azt kérsz? – A kérdés Lórinak szólt.
– Nem, nekem jó lesz a sör is! – mondta az. – Lányok? Jöhet a pezsgő?
– Mi az hogy! – kiáltotta Juci és Zsuzsóra kacsintott.
A lány idegesen fészkelődött, majd, amikor Iván otthagyta őket, közölte, hogy a mosdóba kell mennie. Felpattant és izgatottan szétnézett, mert sehol nem látta a megszokott feliratot.
– Gyere, megmutatom! – lépett mellé a főnök. – Kis cseles lett, hogy beleolvadjon a környezetbe. – Azzal megérintve a lány vállát, előre mutatott.
A Pink Cats nagy hely volt. Két kisebb és egy nagyobb teremből állt, és az emeleten voltak még szobák, amelyekről később kiderült, hogy irodák és Iván lakhelyéül is szolgáltak, ha épp tovább maradt benn. Természetesen ugyanez járt az öccsének is. Kívülről nem is tűnt ennyire tágasnak az épület.
A női mosdó ajtaján egy nyújtózkodó fekete macska ragyogott. A férfién pedig egy cilinderes kandúr, szintén fekete. Zsuzsónak nagyon tetszett.
– Íme! Remélem, semmi gond, sápadtnak tűnsz! – mondta a fiú miután megálltak az ajtó előtt.
– Nincs semmi, csak elronthattam a gyomrom – hadarta a lány. – Már a vonaton fájt.
– Rendben, akkor magadra hagylak.
– Köszönöm! – mondta Zsuzsó, és közben hálát adott az égnek, hogy végre egyedül maradhat.
Már bánta, hogy eljött, azt is, hogy elhitette magával, minden rendben. Haragudott, amiért hazudott Zsoltnak, a szüleinek és mindenkinek az évek során. Érezte, hogy azonnal hányni fog, de végül csak öklendezett egy keveset, de nem jött fel semmi.
Lehúzta a vécét, megállt a tükör előtt és megállapította, hogy pocsékul néz ki. A szeme karikás, arca valóban sápadt. Levette gyűrűjét, a mosdó szélére rakta, majd megmosta az arcát. Gondosan ügyelt a szemfestékére, majd nagy levegőt vett. Némi pirosítót kotort ki a táskájából, és arccsontjára kent egy keveset. Szemét kihúzta sötét szemceruzával.
Erős lesz, határozta el. Erős és szenvtelen. Nincs mit tenni, ez a szerelem már elúszott, talán nem is volt meg soha, és hiába nyúlt volna utána, a láthatatlan szálak akaratán kívül eltépődtek ki tudja, mikor.
Rámosolygott tükörképére, és érezte, hogy csillapodik szíve dobogása. Minden jól van, ahogy van, nyugtatta magát. Azzal kilépett az ajtón.
Iván felé nézett, aki most komoly maradt. Amikor a lány elindult, elsétált mellette, mintegy véletlenül megérintette a könyökét és odasúgott neki valamit.
Karola épp elcsípte a pillanatot.
A szemét, gondolta. Békén nem hagyná, morogta félhangosan. Zsuzsó rémült arccal Ivánra pillantott, de nem mondott semmit.
Kép forrása: Pinterest
