Különleges nők a történelem színpadán – A vakmerő és szenvedélyes pilótanő: Amelia Earhart

"1937-ben egy gyönyörű, modern géppel szállt fel utoljára a különleges pilótanő. Navigátorával azt tervezték, hogy körbe repülik a Földet. Július 2-án még szólt, hogy kevés az üzemanyag a gépében. A Howland-sziget térségéből vihart jeleztek nekik, és ez volt az utolsó alkalom, amikor a kivételes nőről és utasáról tudhatott a világ. A gép eltűnt, hiába indult utána keresés, sose találták meg, teóriák azonban születtek vele kapcsolatban."

Mondhatnánk egyszerűen, hogy volt a világon egy különleges nő, akinek bátorságát egykoron mindenki csodálta. Mondhatnánk azt is, hogy abban az időben, a 20. század első felében a nők még más szerepekben tündököltek, de ez nem lenne teljesen igaz. Amikor Amelia Earhart megmutatta a világnak, hogy a nők mire képesek, akkor már a világ túl volt az első nagy háború győzelmein, bukásain és nem sejtette, hogy alig két évtized múlva újabb világégés következik. Az első háborúban már nagy számban vettek részt nők, semmiképp sem lehetett azt állítani, hogy gyengék és esendők, mert részt vállaltak a legnehezebb feladatokban is. Amikor eljött a béke ideje, ezek a nők már máshogy néztek már a világra, hisz a boldog békeidők reménye és romantikája a ködös múltba veszett. Egyre gyakrabban érezték, hogy meg kell mutatniuk, mire képesek, és be kell bizonyítaniuk, hogy ész, lelemény és bátorság terén nem állnak messze a férfiaktól.

 
 

A repülés akkor és most sem tűnik könnyű és mindennapos tevékenységnek, de amikor egy nőt ragad el a szenvedély, és van benne akkora hit és merészség, hogy neki mer vágni, akkor az emberek elképednek. Ameliát jó humorral, nem kevés találékonysággal és erővel áldotta meg a teremtő. Már az első repülése alatt, amikor csak utasként szállt fel a mai szemmel rozogának tűnő szitakötőkre, elhatározta, hogy egyedül is fog repülni. Volt miből táplálkoznia, a világháború alatt katonákat ápolt, akik sokat meséltek neki a repülésről, és ezek az elbeszélések sose mentek ki a fejéből.

1928-ban bár utasként, de akkor is ő volt az első nő, aki átrepülte az Atlanti-óceánt. Később emiatt sok kritika érte, mondván, ez nem az ő érdeme volt. Viszont négy évvel később eljött a pillanat, amikor egyedül vállalkozott az útra. Ismertségét kihasználva, már jóval előtte is a repülés szeretetének hírét vitte a világban, rekordokat döntött meg női pilótaként mind magasságban mind sebességben.

1932-ben kétmotoros gépén nekivágott az Atlanti-óceán átrepülésének. Hogy mit érezhetett, amikor az üzemanyag beszivárgott a vezetőfülkébe, vagy amikor elromlott a magasságmérő, nem tudjuk, de el tudjuk képzelni, hogy nem lehetett könnyű, közben meg a viharos szél dobálta a gépet. Ha van bátorság a földön, akkor ehhez bizonyára többszörösen is szüksége volt a fiatal hölgynek, aki 15 órás út után sikeresen landolt Írország partjainál. Talán nem volt nála boldogabb ember földet éréskor. Ezután nem sokkal még egy 3200 km-es távolsági rekordot is felállított. Earhart a világ leghíresebb asszonya lett, és méltán érezte, hogy a világot bár jórészt férfiak irányítják, a nők semmivel sem képesebbek kevesebbre. Gondoljunk csak bele, abban a korban, azokon a gépeken repülni mekkora hitre és vakmerőségre volt szükség!

1937-ben egy gyönyörű, modern géppel szállt fel utoljára a különleges pilótanő. Navigátorával azt tervezték, hogy körbe repülik a Földet. Július 2-án még szólt, hogy kevés az üzemanyag a gépében. A Howland-sziget térségéből vihart jeleztek nekik, és ez volt az utolsó alkalom, amikor a kivételes nőről és utasáról tudhatott a világ. A gép eltűnt, hiába indult utána keresés, sose találták meg, teóriák azonban születtek vele kapcsolatban.

Amelia Earhart úgy vált köddé, hogy a mai napig nem tudunk róla biztosat. Az utóbbi évek kutatásai során talán rátaláltak gépe maradványaira, de ez még alapos elemzés tárgya.

 Élt egy nő a múlt század derekán, akiben nem volt félelem, aki meg merte élni a vágyait, aki szembe szállva kora konvencióival, megmutatta, mire képesek a nők, akiket oly sokszor akarnak háttérbe szorítani a férfitársadalom élharcosai. Ha rápillantunk Amelia képére, önkéntelenül kihúzzuk magunkat: tényleg nem azon múlik, hogy minek vagy kinek születünk, hanem, hogy mivé és kivé válunk életünk során erőnk, eszünk és kitartásunk által.

Kép forrása: Pinterest

Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here