Kutya gyűrűvel?

Évi úgy nézett a tükörbe, mintha először látná magát az életben. Ezt a fehér ruhás, vékony lányt nem ismerte. Gyönyörű volt, nehezen hitte el. Amikor megismerte Andort, húsz kilóval többet nyomott, és a fehér ruháról szó sem volt, mert a fiú többször kijelentette, hogy nem nősülős fajta.

Gyáva, gondolta a lány. Nincs olyan, hogy nősülős fajta. Vagy akar házasodni, mert szerelmes, vagy nem, mert menekül.

 
 

Megrántotta a vállát. Nem kell őt elvenni erőszakkal, hiszen hosszú még az élet, csak sorba áll érte valaki a húspiacon. És lőn csoda! Két év múlva bekövetkezik a változás. Ebben az volt a legszebb, hogy Andor még Évi fogyása előtt pedzegetni kezdte a házasság témát. Neki a dundi Évi is kellett.  Azt mondta, harminc éves, nem akar nagypapa kinézetű apa lenni.
Ezek a mondatok akkor hangzottak el, amikor a nagybátyja harmadszorra is nősülni készült. Ám ő sportot űzött belőle. Volt már két menyasszonya, és két házassága, nem ugyanazzal, akiket előzőleg eljegyzett. A család már úgy beszélt róla, mint egy kedves szélhámosról. Viszont gyereke nem volt, pedig ötvenen túl volt, csak valahogy egyik nő sem akart szülni neki, vagy egyéb okokból nem sikerült.
Évi sose gondolta, hogy ez hat majd ösztönzőleg arra a srácra, aki eddig messze elkerülte az esküvő gondolatát.

Amikor megkérte a kezét, mindketten tudták, nem viccel. Évi úgy megrémült, hogy első pillanatban szóhoz sem jutott. Az arapara első gondolata nem az igen volt, hanem a gyönyörű ruha. Azon a napon nem akart olyan lány lenni, aki belevarrnak a ruhába, és azon kell izgulnia, vajon elég erős-e a cérna, kibírja-e hajnalig. Természetesen igent mondott, de a fogyásra is.

Mindenki azt mondogatta, hogy ez fejben dől el, ami hazugság, mert hasban. Azaz eldől ez mindenhol, első körben a hűtő előtt, majd a cukrászdában és végül a boltban. Az elején jobbra is dőlt, meg balra is, csak a mérleg nem tudta, hogy milyen irányban kellene kilengenie.
Andor soha nem tett egy bántó megjegyzést sem a kinézetére, ám Évi mégis azt látta, a sovány lányok a nyerők. A nyüves média!Kata barátnője ezért lehülyézte. Könnyű volt neki, hiszen egy fél disznót is megehetett, az sem látszott rajta.

Az esküvői előkészületek alatt Andornak külföldre kellett utaznia. A cég nem tágított, azt mondta, New Yorkban van szükség rá, tehát menjen. Nem lehetett visszautasítani, és három hónap nem a világ. Így belementek. Csak két héttel a lagzi előtt esik majd haza, és kimarad az őrületből, amit a szervezés előkészítése jelentett. Ez bevallhatóan tetszett neki. Úgyse lett volna hasznára a menyasszonynak, mert mindenképp ráhagyott volna mindent. Az egész úgyis a  csajok álma.

Ez a három hónap elég volt arra, hogy a lány gyökeresen megváltozzon. Évi, aki gyűlölt futni, most esténként erőnek erejével szedte a lábát az aszfalton. Ő, aki képtelen volt koplalni, most megtette. Az első leadott kilók után beállt a stop. Aztán megkönyörült rajta a teste és elindult a fogyás megint. Nem csak ez volt a probléma: a varrónő egyre idegesebben vette tudomásul, hogy folyton alakítgatnia kell a ruhát.
Andor közben megváltotta a világot a nagy amerikai Alma közepén és már számolta legényéletének utolsó napjait.

Amikor leszállt a repülőről és meglátta Évit, egy pillanatra elcsodálkozott, aztán  annyit mondott, szereti Évit. Még az elveszített kilóit is. A lány ezt bóknak vette. Megölelte és a fülébe súgta, hogy alig várja, hogy együtt legyenek. Andor szája fülig szaladt. Erre a mondatra nem számított egy rendes kis arától, válaszolta. Évi belecsípett a karjába és elindultak a bőröndért.

Az elkövetkező két hétben semmi másról nem volt szó, csak az esküvőről. Nem mondhatni, hogy nem haladtak vele, csak Andor húga akadékoskodott folyton. Az volt a vágya, hogy a kiskutyája vigye szájában a gyűrűket egy kispárnán. Látta egy filmben és azon rimánkodott, hogy ez az ötlete megvalósításra kerüljön. Évi utálta, de nem akart felesleges konfliktust, ezért belegyezett a kutyakomédiába.
A kutya azonban nem. Napi két órát trenírozták, mégse akarta rendesen vinni az apró selyempárnát. Hol elejtette, hol letette, néha meg egyszerűen rágni kezdte. Végül két nappal az esküvő előtt megtörtént a csoda. Vitte, nem ejtette le, sőt egészen büszkén egyensúlyozott vele.

A jegyespár azt sem tudta, sírjon-e vagy nevessen a fáradtságtól.

Az esküvő reggelén valóban másképp kelt fel a nap. Merthogy nem kelt fel sehogy. Viharfelhők gyülekeztek az égen, és Évi szülei idegesen marták egymást, mintha valaki tehetett volna az időjárásról. Délelőtt ömölni kezdett az eső, de ahogy jött, úgy el is ment. Délután háromkor nyoma sem volt a felhőknek, de a kutyának sem.
Úgy nézett ki, kárba veszett a gyakorlás, sőt a kispárna is, mert megtalálták az udvar sarkában erősen megtépett állapotban. Andor húga kétségbeesetten kereste az ebet, ám az elbujdosott. Évi fellélegzett. Van isten, gondolta megkönnyebbülten, mert csak így úszhatta meg a hollywoodi hacacárét.

A nap így is különlegesre sikeredett. Nem volt benne kutya, meg selyempárna, de egy fiú és egy lány egyszerűen egymásra talált. A gyűrűt sem kellett varázspálcával az ujjukra varázsolni. Soha senki nem tudta meg, hogy a kutya valahol a fészer legmélyén fogyasztotta a sült kolbászos lakomáját természetesen zárt ajtók mögött.
Erről az apró részletről Évi apja gondoskodott.

fotó: Pinterest

Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here