Minden este azzal terelte el a gondolatait, hogy történelmi vonatkozású dolgokat olvasgatott a neten. Így nem kellett agyalni sem a férje kritikáin, mely állandóan csöpögő csapként kínozta már vagy három éve, sem a munkahelyi intrikákon, amely általában már reggel megbélyegezte a napjait.
Persze, mindig vissza-visszakapcsolt olvasmányélményei kapcsán a saját nyomorára. Szinte minden múltbéli dologról eszébe jutott valami, amitől ő is szenved: olyan, mintha évszázadok óta mindenki ugyanazokat a köröket futná, ugyanolyan híg meleg trutyiban dagonyázva.
Aznap este egy facebook poszt kapcsán a tiszazugi méregkeverőkről olvasott. A furfangos asszonyok 1911-től majdnem két évtizeden át mérgezték férjeiket arzénnal. Egyes források szerint 300 férfi ment így a másvilágra. A lassan adagolt méreg előbb-utóbb hatott: a férjek úgy hullottak, mint az őszi legyek.
Egyszerűen nem tudta tovább olvasni a sztorit. Soha nem tudott volna ártani a férjének, nyilván. Inkább ő érezte magát megmérgezve. Élete párja, akit ő választott és akire ő maga mondott igent két évtizede, szinte napról napra eteti őt mérgező szavakkal. Ó, hát persze, ez nem olyan feltűnő, mint az arzén, talán sokkal lassabban is öl… de öl. Megbetegít. Ezt már tudta, érezte ő is. A megromlott kapcsolat, a napi szintű bántások, szurkálódások már sebet ütöttek a szívén, és megfeküdték a gyomrát.
Hónapok óta egyre rosszabb lett a vérképe, és egyre több dobozt hozott haza a gyógyszertárból. Először nem kötötte össze a kettőt: azt hitte, csak öregszik, és így természetes, hogy a teste kezdi cserben hagyni őt… Aztán agyalni kezdett, meg olvasgatni. A szavak erejéről, meg a lelki fájdalmaktól megroggyanó testről.
És hiába tudta, hogy mit kellene tennie – menekülnie, ameddig lehet, ameddig míg viszi a lába, és dobog benne a szíve – valami felfoghatatlan okból mégsem tett semmit. Ugyanis a szavak, még mielőtt megölnének, lebénítanak. Ilyen lebénított akarattal és lábakkal töltötte napjait, heteit, hónapjait… Pont, mintha valaki arzénnal fűszerezte volna meg az ételét.
“Fuss, amíg még tudsz!” – üzente az agya, de a teste nem mozdult.
fotó: Pinterest
