Bár társadalmunk és a benne élő emberek sokat változtak az elmúlt évtizedekben, a tapasztalat mégis azt mutatja, hogy továbbra sem lehet elhanyagolni az iskolában történő felvilágosítást. Hiába vannak tele a könyvesboltok olyan könyvekkel, amelyekben az emberi testről van szó, a szülők nagy része addig hajlandó ilyesmit vásárolni, amíg gyereke a csontokról, izmokról kérdez, netán a lányok és a fiúk közti különbségekről, de csak egy bizonyos szintig.
Az iskolás gyerekek pontosan tudják, hogy vannak különbözőségeik, és ezeket még elsős korban, kinőve az oviból, egyesek látni is akarják. Mivel a mosdóban való önmutogatás helytelen, ezért sok esetben keresnek maguknak búvóhelyet, hogy megnézzék egymás bugyiját, gatyóját, és a benne lévő szerveket is. Ez természetes jelenség, el is múlik nem sokkal később, vannak, akiknél ez a kíváncsiság elő sem jön. A következő lépés akkor következik be, amikor a lányok közül némelyek menstruálni kezdenek. Nem hinnénk, még mindig milyen sokan nincsenek rá felkészülve, nem hallottak róla. A szülők, legtöbb esetben az anyukák hárítják a témát, és ha magyaráznak is, megpróbálnak túl tudományosak lenni. Így a kislány inkább megrémül, mintsem tisztába kerül a helyzettel. Valaha édesanyám nekem úgy mondta el a havi vérzést, mint valami titkot. Úgy tálalta, mintha átokkal sújtott volna minket, nőket az élet. Hallottam a hangján, hogy ez valami ijesztő és félelmetes dolog. Mivel nem részletezte, csak közölte, hogy ha megjön, akkor majd nagylány leszek, kicsit boldog voltam, mert mindig az akartam lenni. Viszont a vérzésről magáról nem mesélt, ezért én évekig horrorként gondoltam rá, és úgy hittem, elönt, mint a kiáradó folyó. Hosszú időn át szorongtam, mire hetedikben „nagylány” lettem. Anyám a maga keresetlen módján közölte, hogy na, innentől kezdve lehet gyereked. Ennél ijesztőbb és félreérthetőbb mondat nem létezik.
Azt persze nem tette hozzá, hogy a gyerek nem az égből pottyan, így attól féltem, hogy terhes leszek csak úgy. Ha azt hinnénk, hogy ez vicces és buta dolog, tévedünk, ugyanis a mai lányok közül sokan nem tudják, hogyan fogan a gyerek, nem beszélnek róla se az iskolában, se otthon. Mindezt szeméremből, vagy mert nem része a tananyagnak, pedig mindennél fontosabb. Egyetlen tört, képlet és dátum se fontos annyira, mint tisztában lenni a testünkkel, annak működésével, és azzal, hogyan vagyunk képesek szaporodni. A szülők valamiféle fel nem oldott szégyen miatt nem hajlandók beszélni otthon erről, az iskolában szintén hasonló okok miatt, ugyanis a kamaszokkal más körülmények között se könnyű szót érteni. Így mindenki hárít, és hamar az internet felé tereli a beszélgetést. Pedig, ha van bizalmas és fontos téma, amit szóban kell megbeszélnünk, akkor ez az. Ennek elmaradása sok feszültséget és szorongást okozhat mind a lányokban, mind a fiúkban. A pornó nem megoldás, hiába kuncognak olykor az apák, és közlik, hogy á, többet tud a fiam, mint én. Meglehet, de az ilyen tartalmak nem arra szolgálnak, hogy a kamaszok megfelelő képet kapjanak a szexről. Nem beszélve a védekezésről, amely el nem maradhat, viszont szó se esik róla. Még mindig túl sokan hiszik, hogy a menstruáció alatt, vagy az első együttlétkor nem eshetnek teherbe.
A lányok jó része még a 21. században se tanult meg nemet mondani a nemkívánt együttlétre, mert attól fél, hogy dobják emiatt. A mai tizenévesek igen korán élnek a szex lehetőségével, de ez nem jelenti, hogy tudják, mit csinálnak. A lelki érettség messze elmaradhat a testitől, és bár a lányok fejlettebbek, manapság gyakran rámenősebbek, azért akadnak kivételek is szép számmal, akik nem akarnak idejekorán szexuális életet élni.
Nagyon fontos lenne, hogy otthon és az oktatási intézményekben szabadon tudjunk mindezekről véleményt mondani, kérdezni. Még fontosabb lenne, hogy a felnőttek megértsék, hogy a számukra egyértelmű kifejezések a gyerekeknek nem azok. Vagy hogy a menstruáció, a szex és a védekezés nem bűnös dolog. A kislányok alsóban, ahol egyre gyakrabban jelenik meg az első vérzés, alig tudnak valamit ezek hátteréről. Amit egymás között megbeszélnek gyakran téves, ijesztő. Félrevezető dolgokat hallanak, látnak odahaza, és így nem ritkán fordul elő, hogy rémülten várják, mikor következik be nálunk a piros betűs pár nap. Hogy ebből hogyan lesz majd gyerek, azt is meg kell mondanunk, még akkor is, ha kellemetlenül érezzük magunkat közben. Nem biztos, hogy a kiskamasz alaposan kifaggat bennünket, mert zavarban van, ám amire tudunk, arra érdemes felelni. Biztosan lesz egy pont, ahonnét már nem kíváncsi a folytatásra, mert összeáll benne, hogy a szülei is hasonlóképpen jártak el. Ettől persze idegenkednek, még akkor is, ha filmekben már láttam hasonlókat, ugyanis alig van film, amelyet nem tűzdeltek tele meztelenséggel vagy ágyjelenettel.
Nekünk, felnőtteknek, szülőknek, pedagógusoknak az a dolgunk, hogy segítsük eligazodni őket a témában, eszünkbe se jusson nevetni vagy gúnyolódni rajtuk. Ha ez megtörténne, nagyon nehezen gyógyuló szégyensebeket okoznánk, amelyeket nem lehetne könnyen elfelejteni. Hatalmas felelősséggel tartozunk e tekintetben is gyerekeinknek, mert nem mindig az a fontos, hogy jó cucca, kütyüje legyen, hanem az is, hogy a benne dúló kétségbeesést, riadalmat vagy ijedtséget el tudjuk oszlatni. Ehhez azonban nekünk is megfelelő érettségre van szükségünk, és arra, hogy merjük vállalni a szerepeinket. Nem szabad azzal takaróznunk, hogy szüleink szintén nem adtak útmutatást nekünk, és lám, itt vagyunk. Ez már egy más generáció, nem léphetünk visszafelé az időben.
Kép forrása: Pinterest
