Igaza van Krisztiánnak. Megmondta, hogy a legtöbb szülő csak azért akar gyereket, mert rossz a házassága meg unatkozik. Aztán rájön, hogy a házassága idővel csak romlani fog, az unalmat visszasírja, mert nem jut ideje a telefonjára.
Hetek óta cseteltünk, de csak a titkoson, mert anya borzasztóan kíváncsi. Nem érdeklem, de eljátssza, mert akkor van miről beszélgetni a barátnőivel. Mind undorító öreg, és azt hiszik, ha elmúltak negyven, akkor zsebükben van a bölcsek köve. Egyformák. Esküszöm, hányok, ha hallom őket röhögni, mert elfelejtik, hogy hány évesek, és azt is, hogy mennyire szánalmasan igyekeznek elhitetni a világgal, hogy haladnak vele. Ha használnak pár olyan szót, hogy szkippelni, meg szkrinsatolni, akkor már a 21. században vannak? Egyikük sem tudja hüvelykujjal használni a telóját, amire már egy dedós is képes.
Nem bánnám ezt, mert ki a picsát érdekel egy rakás szerencsétlen, megcsalt nő, ha anya nem tartozna közéjük, és békén hagyna engem. Folyton meg akar menteni, mert ő tudja a tutit, ő képes engem megvédeni a férfiaktól, akik csak azt akarják. Még kimondani sem meri a szex szót, nehogy a torkán akadjon. Mintha ő sose csinálta volna. Ha tehetné, szeplőtelen fogantatást hazudna, de ahhoz kéne a Szentlélek, azzal meg nem viberezik. Mostanában egyre gyakrabban kritizál, beszól nekem, ha sokat eszem. Szerinte én kövér és lusta vagyok. Nem mondja ki, de benne van a tekintetében.
Apát alig látom, mindig későig dolgozik, bár szerintem csak menekül itthonról. Én is ezt tenném, ha volna hová. Marad a cset meg az Insta és TikTok. Legalább jókat röhögök a hülyéken. Régebben próbáltam anyának is mutatni pár videót, de unta. Rám szólt, hogy tanuljak, és különben is olvashatnék többet.
Tudja, hogy utálok olvasni, sose ment túl jól, nem is erőltettem nagyon. Annyit éppen tudok, amennyi az üzenetekhez kell, majd olvasok, ha öreg leszek és senki rám se néz.
Az igaz, hogy most se vagyok menő, mert magas vagyok és lapos. Nagyon lapos. Tizenhárom évesen befelé nő a mellem, talán orvoshoz kellene mennem. Még szerencse, hogy egy éve megjött a menzeszem, mert már azt hinném kórosan elváltozott a testem. Mondjuk, így is az. Hosszú kéz, láb, test és nyak. Ez vagyok én. Mint valami rágógumi kilövés előtt. A hajam is vékony szálú, lapos, ha hinnék a teremtőben megkérdezném tőle, mit tervez velem? Tényleg úgy gondolja, hogy van a Földön olyan emberre szükség, mint én? És ha van, akkor miért teremt jobbakat, és miért kap más sokkal, de sokkal jobb külsőt, mint én meg jó páran.
Krisztián megért. Szerinte én úgy vagyok jó, ahogy vagyok. Azt írja, nem is kellene változnom, mert szép vagyok. Még a vékony combomat is megdicsérte, ami szerinte bármelyik modellével vetekszik. Erre nem tiltakoztam, bár túlzásnak éreztem. Jólesett, hogy ő lát bennem fantáziát. Itthon én semmit nem tudok jól… Élhetetlen vagyok, ügyetlen és ötlettelen. Nem tudom eldönteni, mi akarok lenni, nincsenek álmaim, terveim. Valóban nincs egy szál sem. Ráérek még ilyesmivel foglalkozni. Tanulni meg ki szeret? Örülök, ha vége van a napnak, és húzhatok haza, vagy néha a suli mögötti parkba, ahol összejövünk, és cigizünk, de csak e-cigit, az nem feltűnő. Sose engednék meg itthon, zsebpénzt meg nem kapok. Ha anyának nincs ideje tízórait csomagolni, akkor kezembe nyom egy ezrest. Nem sokszor fordul el. Inkább azt mondja, nem törne le a karom, ha én pakolnék be valamit magamnak és a huginak. Nem törne le, de azért nem próbálom ki. Inkább nem eszem, nem érdekel. Legalább nem leszek kövér disznó, vagy olyan narancsbőrös seggű, mint fél osztály. Ha megkönyörül rajtam, heti egyszer netán, akkor biztosan cigire költöm, lehet venni darabszámra is a többiektől, nem gond.
Nekik mindenkivel bajuk van. Utálják az életüket, beleértve engem is. Csak az életüket nem tudják megváltoztatni, marad az én folyamatos piszkálásom. El se tudom képzelni, hogy ha lenne gyerekem, márpedig nem lesz, én nem szállnék le róla. Törődhetnének már saját magukkal, anya a lenőtt hajával, apa a folytonos piálásának következményeivel, meg a húgommal, aki egyelőre angyalbőrbe bújt ördög. Nem adok neki két évet, és rosszabb lesz nálam a szemükben. Apa fiúra vágyott, ezért folyton elrángatja horgászni, meg bowlingozni, de a kiscsaj nem élvezi egyiket sem. Mindketten frusztráltan jönnek haza, aztán jó ideig csend van e téren. Apa hónapokkal később megint elkezd próbálkozni, és kezdődik minden elölről. Engem nem hív, megmondtam neki, hogy kár minden próbálkozás. Én maradok az én világomban, fogja csak fel.
Krisztián valamivel idősebb nálam, de nem az az igazán felnőtt felnőtt, akivel nem lehetne jókat röhögni, és nem értene meg. Huszonegy lesz pár nap múlva, de néha nem tűnik annyinak sem. Amikor megkérdeztem tőle, miért nekem írogat, szomorú lett. Azt válaszolta, hogy megbántottam a kérdésemmel, mert nem tartom tiszteletben a döntését. Azért nekem ír, mert nekem akar. Mert jó fej vagyok, jó a humorom, és mindig megnevettetem. Pesten él, ami potom 27 km tőlünk, mégis egy világ választ el tőle. Szó volt róla, hogy találkoznunk kellene, de hol nekem jött közbe valami, hol meg neki. Elfoglalt, dolgozik, egyetemre is jár. Mindenesetre a helyesírás nem erőssége. Na, ez undorító volt tőlem, olyan vagyok, mint anyáék már most. Visszaszívom!
Szóval, ő most a legjobb barátom. Nem, hosszú idők óta a legjobb. Vannak barátaim, de nem mindig jövünk ki jól. Mindig azzal foglalkoznak, kinek milyen új cucca van, én meg ebben nem versenyezhetek velük. Apám lúzer, anyám még lúzerebb. Apa szobafestő, láttam a munkáját, nem művész, az biztos, és a nap nagy részében piál. Anya szakács egy cégnél, ami nem azt jelenti, hogy séf, á, ugyan. Mezei szakácsnő, aki menüket készít és hagyományosan főz. Ezért itthon gyakran nincs főtt kaja, mert még a konyha látványát is utálja. Maximum hétvégén, de akkor se töri magát különösebben. Apa haragszik ezért. Mi a húgommal nem, mert a pizza jó, jobb, mint a krumplis tészta.
Ha nagyon odavagyok, Krisztián képeit szoktam nézegetni. Tényleg baromi jól néz ki. Lehetne filmsztár is, mondtam neki, de csak nevetett rajta. Azt felelte, neki nagyobb tervei vannak, komolyabb dologra vágyik. Igazat adtam neki, de azért filmsztárnak lenni se utolsó, főleg a pénz és a csillogás miatt. Azoknak mindenki a kedvét keresi, egy csomó ember ugrálja körül őket és mindig szépek. Szerintem reggel is, talán még részegen is. Minden nap ezer képet látok Jennifer Lopezről, aki, ha nem is volt csúnya sosem, azért kiskorában nem volt szép sem. Most meg olyan gyönyörűséges, hogy elolvadok tőle. Mindene hibátlan. Még akkor is szép, ha csak edzőruha van rajta. Lenyűgöz a tehetsége, meg hogy folyton edz. Hogy bírja?
Krisztián is futni jár, valami erdő mellett latnak, ami nem nagy, de arra jó, hogy kieressze a gőzt. Nem sokára el fog költözni otthonról, még a nyáron, mondta, mert szeretne teljesen szabad lenni. Nem kérdeztem meg tőle, honnan lesz pénze eltartani magát, mert úgy vettem ki a szavaiból, hogy gazdagok. Én azt mondtam neki, apa mérnök, anya meg közgazdász. Tetszett neki. Még valami ostobaságot is hadováltam a hídépítésről, épp az jött elém a neten. El volt ájulva, én is magamtól, hogy ennyire jól kitaláltam az életünket. Mindig azt mondja, hogy egy olyan lánynak, mint én figyelemre lenne szüksége, mert megérdemlem. Elvégre szép vagyok. Én szép? Tiltakozni se mertem, főleg miután rápillantottam az ő fotóira, a kertjükre és a házuk egy darabjára, amit ki lehetett venni. Ő tényleg szép. Izmos, gyönyörű a szeme, és az alakja fantasztikus. Évekig kajakozott, ami meglátszik rajta.
Kép forrása: Pinterest
