Szentiván éjjele és a halhatatlan szerelem

Ez az ünnep a megelevenedő szerelem éjszakája. A szerelemé, ami bennünk gyökerezik, életet lehel fáradt, sokszor elszürkült lelkünkbe. A június 23-áról 24-ére virradó éjszakán bármi megtörténhet. Életre kelhet a kihunyt parázs, lélek költözhet a csendes szívekbe is.

A szerelem őseink hitvilágában az ötödik elem volt a tűz, víz, a föld és a levegő mellett. És a négy közül a tűz kapcsolódik hozzá legerősebben. Gondoljunk csak a belső lángolásra, amely elkap bennünket, amikor szerelmesek leszünk. Istenem, mennyire félünk kimutatni az érzéseinket!

 
 

Mennyire meglepődünk, ha valaki kimondja, hogy szerelmes, hogy az érzés által vezérelve dönt. Talán ezért is hajtunk fejet a nagy szerelmek előtt. Mindegyikhez sok bátorság és fájdalom társul. Mégsem élhetünk nélküle.

Különböző kutatások során megkérdeztek haldoklókat, mi az, amire szívesen emlékeznek az életükből. A megélt szerelmek mindig benne voltak a válaszokban a nagy utazások mellett.

Maga szerelem is egy utazás.

Mintha egy rohanó vonatra akarnánk felkapaszkodni. Néha sikerül, máskor visszazuhanunk a földre. De amikor fenn vagyunk, akkor szívünk kinyílik, szeretni kezdjük a világot. A szerelmes ember életében megfényesednek a napok. Eshet eső, süthet nap, nem számít. Még a levegő is színesebb lesz. De csak ha megengedjük magunknak, hogy szeressünk.

Kis tüzeink gyakran ellobbannak, mert nem rakunk rájuk aprófát figyelemből, törődésből. Ha viszont igen, akkor hosszan és melegen lobognak. Soha semmi a világon nem ad annyi örömöt és szenvedést, mint ez az érzés. Nélküle hunyt parázs lenne minden.

Ezért meg kell fognunk szerelmesünk kezét, át kell ugrani a tűzön, hogy annak ereje összetartson bennünket. Meg kell simogatnunk arcát és mellé kell kucorodnunk egy esős délutánon, hogy ne csináljunk semmit. Hogy csak legyünk egymásnak.

Ezekben a pillanatokban őrződik meg bennünk a szerelem lenyomata. Mindegy, hány évesek vagyunk, futunk-e az esőben a csöpögős romantikában. Lehetünk húsz vagy ötven is, a szív akkor is megdobban, ha feltűnik a sarkon az a fiú, férfi, akiért mosolyra húzódik a szánk. Csakis ezekért a pillanatokért érdemes.

Ezért most én is gyújtok egy karcsú, piros gyertyát és bevonzom a Szerelmet. A lángok fényében hadd ragyogjon az én álom pasim, aki szeret, és akit szerethetek.

kép forrás: internet

Imre Hilda
Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here