Az egyik legismertebb sportruházat gyártó cég nemrég XXXL-es méretet viselő nők számára készített leggings-et és topot. A világ legtermészetesebb dolgának kellett volna lennie, hogy egy bolt kínálatában találunk efféle ruhákat is. De nem volt az. Sportolók, edzők, művészek gondolták úgy, hogy ebből a történésből hírt, sőt szenzációt kell kreálniuk, és általánosító, minősítő, sőt gúnyolódó véleményüknek helyet kell találniuk a világhálón.
A posztokra pedig záporoztak a válaszok: a mocskolódások, a magyarázkodások, a sértődött fröcsögések, a trollkodások. A lényeg, a tiszta üzenet a legtöbbször elsiklott, a társalgás – mint mindig – elment valami értelmezhetetlen személyeskedésbe…
“A sportot ne azért kezdje el valaki, mert már van rá is ruha. Ez egy baromság. Azért nem sportoltam, mert eddig nem volt a méretemben sportruha. Hagyjuk ezt!” – írja egy személyi edző. “Valahol el kell kezdeni, nem? Miért ne lehetne kényelmes, sportos ruházatban megtenni ezt?” – jött a válasz egy követőtől. A másik kommentelő pedig elmesélte az édesanyja történetét: 47 évesen kezdett el futni mackónadrágban, de hamarosan rájött, hogy sportruhában sokkal kényelmesebb, ezért váltott. Nem fogyni akar, csak egészségesebb lenni.
A legvadabb ítélkezők bírálták a “zabáló, mértéket tartani nem tudó túlsúlyosokat”. Az egészséges életmód avatott vagy avatatlan hívei hosszan fejtegették, egészségügyi szempontból miért is veszélyes és káros azt sugallni, hogy egy telt ember vonzó, szexi, elfogadható sőt követendő példa (de soha sem tisztázzák, ki is az orvosi szempontból túlsúlyos).
Milyen fontos üzenetek siklottak el a saját szemüvegükön át szemlélődő, személyeskedő, a valóság kicsiny szeletét látó és láttató véleménycunami közepette?
A túlsúlyos emberek egy jelentős tömege nem teljes mértékben felelős állapotáért: információhiány (éheztetős diéták), otthonról hozott rossz étkezési szokások (minőségben-mennyiségben nem megfelelő ételek), súlyos családi drámák (halál, tartós betegség, szexuális zaklatás), esetleg egy hormonbetegség is hozhat nem várt extra kilókat.
Senkinek, ismétlem: senkinek sincs joga bírálni, lenézni, gúnyolni egy másik embert a kinézete miatt!
Egy állapoton általában csak saját elhatározásból tud változtatni valaki. Ameddig nincs meg a belső vágy arra, hogy fittebb, karcsúbb, erősebb legyen, addig a legtöbb noszogatás, cseszegetés, motivációs maszlag csak falra hányt borsó. Sőt, akár bántó is lehet.
Az, hogy valaki munka, gyerek, kedvezőtlen anyagi helyzet ellenére is “meg tudta csinálni”, még nem azt jelenti, hogy mindenki meg tudja valósítani a rendszeres edzést – vannak élethelyzetek, amelyek testileg-lelkileg legyűrik és beszűkítik az embert, úgy, hogy a rendszeres testmozgás valóban századrangúnak hat. Ezt senkinek nem tiszte bírálni, minősíteni.
Természetesen lehet védekezni azzal, hogy mindenkinek joga van véleményét nyilvánítani… mégis érdemes megfontolni a kamaduli remeteség örök igazságát: „Mielőtt megszólalsz, gondold meg, hogy mondanivalód van-e olyan szép, mint a csend, amelyet éppen megtörni készülsz!”
