Milyen volt a valódi Alain Delon?

Pár hónappal az ikonikus és karizmatikus világsztár halála után egy olyan ember képe bontakozik ki előttünk, aki több generáción át traumákat hagyott maga után. Megszólaltak a fiai és már nem csak a tényeket, hanem a sebeiket is vállalták. Vajon meg lehet-e bocsátani egy olyan embernek, akinek szépsége és elbűvölő mosolya milliók szívét dobogtatta meg, miközben a háttérben egy erőszakos és durva személy karaktere bontakozik ki?

Delon fiai, Anthony és Alain-Fabien is nyíltan beszélnek már a sajtóban arról, hogy édesapjuk hogyan bánt velük és anyjukkal. Sejtéseink eddig is voltak, de a valóság bugyra most kinyílik.

 
 

Alain-Fabien több interjúban is részletesen beszámolt arról, hogy milyen rettegés uralkodott náluk odahaza.

„Egyszer kisgyerekként több töréssel, a fájdalomtól eltorzult arccal feküdtem a kórházban, ám apám…ütött, ahol ért.”

„Apám nemcsak velem volt erőszakos, de a bátyám Anthony és anyám is sokat szenvedett a dühkitörései miatt.”

„Apám szétverte anyám fejét. Kétszer betörte az orrát, eltörte a bordáit, összesen nyolc bordája bánta.”

Delon nagyobbik fia sem hallgatott tovább:

„Sosem volt normális életem… Amióta felnőtt lettem, próbálok a lehető legtávolabb kerülni tőlük.”

Azok, akik most úgy érzik, hogy a mítosz lerombolása méltatlan, és halottról jót vagy semmit, gondolkodjanak el azon, hogy a színész családjában élők miért is vártak eddig, miért nem mertek előtte szólni, és hogy a családon belüli erőszak témája csak nemrég kerülhetett felszínre. Sokáig ismeretlen volt, nem beszéltek, beszélhettek róla az emberek. A hétköznapi sem, mert a verés, alázás, a fizikai büntetés elfogadott volt a világban, ahogy ma is sok helyen még az.

Alain Delon 1935-ben született a franciaországi Sceaux-ban. Bár később mindenki elragadottan figyelte szépségét, gyerekkora közel sem volt az. Szülei elváltak, és őt fegyelmező iskolák és katonai nevelőintézetek sora várta. Magányos és kezelhetetlen volt. Később megfordult az idegenlégióban is, ahol a fájdalom dacot és büszkeséget szült a lelkében. Sose akart „szépfiú” lenni, mégis ezt a szerepet erőltették rá. Kimért és távolságtartó maradt egész életében, pedig a nők és férfiak egyaránt istenítették és egyben irigyelték. Ő viszont gyakran átokként élte meg a szépségét. Egy olyan fal volt, amin át nem látták igazi énjét és talán nem is voltak rá kíváncsiak. A legtöbben arrogánsnak és ridegnek tartották, ritkán mosolygott, bár egyesek szerint mindez csak védekezés volt. Folyamatosan vívódott belül, nem tudott mit kezdeni a benne lévő gyengeséggel, dühvel és félelemmel. Irtózott az öregedéstől, a fiatalság kultusza nála belső valósággá vált. Ezen nem is csodálkozhatunk, mert egy olyan férfi, akit a legszebbnek titulálnak a világon, nem tudhatja elfogadni könnyen, hogy elmúlik felette az idő.

Delon élete sosem volt mentes botrányoktól, bár a valódi rajongó csak a szép férfit látta benne, aki tökéletes párt alkotott Romy Schneiderrel, bár őt is megcsalta.

Színészként briliáns volt, férfiként titokzatos, a magánéletében viszont kegyetlen és erőszakos. Nem véletlen, hogy három testőre is meghalt mellette. Az viszont mélyen árnyalja és feketíti a képet, hogy a családja mennyit szenvedett mellette.

Egy biztos, közömbösen nem mehetünk el mellette, legyen ember, sztár vagy ikon. Alain Delon a filmvásznon mosolygott és ragyogott, a való életben azonban nem volt feltétlenül jó ember.

Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here