Olyan jól indult. Mindenki ezt mondaná, kár tagadni. Amikor megismerte Gábort, a világ majdnem kerek lett. Hirtelen minden a helyére került. Épp túl volt egy bántalmazó kapcsolaton, így nagyon tetszett neki, hogy rajonganak érte.
Előző kapcsolatában úgy alázták napi szinten, hogy eleinte észre se vette. Vak volt, és ezt a vakságot nem feltétlenül a szerelem, inkább a rajongás okozta. Az a férfi idősebb volt nála, okosabb is, és azt remélte, mellette sokat tanulhat. Majdnem így is lett, de minden egyes lépcsőfoknak az volt az ára, hogy érzelmileg lefelé gyalogolt. Nem múlt el olyan hét, hogy ne derült volna ki róla, milyen keveset ér.
Persze kedvessége és odaadása jólesett a másiknak, de ezeken túl csak lenyomta a mélybe, nehogy rájöjjön, mennyire értékes. Gitta nem értette, miért vannak együtt. Egyetlen dolog motiválhatta csak az exét: fiatalabb volt nála. No, jó, kettő: szép is volt. Ez azonban nem bizonyult elégnek ahhoz, hogy elkerülje a hétköznapok durva bántásait.
Öt éven át tűrte, kilépni azonban képtelen volt. A végén a férfi dobta. Kicsit belehalt és zombi módjára vészelte át a következő évet. Amikor már-már magához tért, a pasas bejelentkezett egyszer-egyszer, de Gitta szerencséjére, végül békén hagyta.
Ekkor jött Gábor. Az ideális, a gavallér, az igazi férfi. Egy bibi azonban akadt. Elvált volt egy gyerekkel. Lehetne erre azt mondani, hogy kettő az egyben csomagot kapott, de nem volt ilyen egyszerű a helyzet. A gyerek nevű pakk lassan felőrölte az idegeit.
A fiú kezdetben mutatott némi érdeklődést felé, de amikor rájött, hogy apja valódi társnak szánja Gittát, megváltozott. Úfgy döntött, negligálja, és látványosan kerüli, ám amikor apja megjelent a színen, a kilencéves srác azonnal rátapadt. Kérte, hogy focizzon vele, aztán gépezzenek, legyen közös apa-fia programjuk, pl. falmászás. Mindent megtett, csakhogy apját lefoglalja. Gitta nem volt ostoba, sejtette, hogy a féltékenység szüli ezeket, ezért türelemmel várta, hogy majd elmúlik ez a túlzott ragaszkodás. De csak rosszabbodott. Dani egyik este azzal jött, hogy nem akar egyedül aludni, mert fél. Alig bírta ki, hogy ne nevessen fel gúnyosan, mert mégiscsak egy olyan gyerekről volt szó, aki már harmadikba járt, és addig külön szobában aludt. Most azonban határozottan kérte, hogy apjával aludhasson. Mit tehet ilyenkor a kedves barátnő? Bólogat, csak magában bosszankodik, és figyeli, ahogy egy kiskorú erősen manipulálja őket. Az a lehetőség fel se merült Gáborban, hogy nemet mondjon, hiszen akkor a volt felesége azonnal szemére vethette volna, hogy rossz apa, nem beszélve Daniról, aki ezt a kártyát biztosan kijátszotta volna. Ezek után hagyta, hogy párszor vele aludjon, ő meg egyedül maradt a franciaágyban, és úgy hitte, ez múló állapot. Két hónap elteltével rájött, hogy erről szó sincs. Dani a hétvégén ott töltött két éjszakára mindig megnyerte magának az apját.
A következő húzása az volt, amikor elkezdte kritizálni Gitta főztjét. Látványosan fintorgott, majd azt súgta apjának, hogy látta Gittát kijönni a mosdóból úgy, hogy nem mosott kezet, majd az ételhez nyúlt. Ezt undorítónak találták mindketten, de a férfi nem tette szóvá. A fiú érezhette, hogy nem ér hamar célba, így újabb és újabb lejárató kampányt eszelt ki.
Egy reggel, amikor még Gitta aludt, ők meg horgászni készültek, állította, hogy egyik nap megalázta őt azzal, hogy szóvá tette úszógumiját a dereka körül. Erre már Gábor is felkapta a vizet. Tisztában volt vele, hogy a fiát elkényezteti, azzal is, hogy az anyja etetéssel kompenzálja a válásukat, ehhez azonban kedvesének semmi köze nem volt. Úgy neveli, ahogy akarja egyszem gyerekét, morogta dühösen. Ő maga is látta, hogy Dani nem mozdul ki a szobából és túl sokat eszik unalmában, de nem akarta szóvá tenni, mert volt neje biztosan nem engedte volna többet hozzájuk. Különben is a fejlődő szervezetnek szüksége van tápanyagra, nyugtatta magát, de a hazugság így tovább is hazugság maradt. Gitta besározása így nem haladt előre, pedig addig is komoly munka volt benne. Hiába voltak meg a tervek, apja még mindig kerülte a témát. Ekkor a fiú komoly lépésre szánta el magát.
Ha valaki megkérdezte volna tőle, tulajdonképpen mi baja van vele, nem kapott volna rá egyenes választ. A baj az volt, hogy létezett, méghozzá épp az ő életükben. Mivel senki nem tett ellene, sőt sokáig úgy látszott, hogy apja is Gitta abszolút befolyása alá került, tervet kellett kovácsolnia. Egyetlenegy dolog jutott csak eszébe: el kell érnie, hogy Gitta megüsse. Nem egy pofonra vágyott, de hatásosabb dolog nem jutott eszébe. Ha terve sikerrel jár, újra ketten maradnak, és akkor talán apja is többet foglalkozik vele. Sokszor hallotta anyjától, hogy a nők ugranak, ha a korukról faggatják őket, de a súlyuk emlegetése miatt ölni is képesek. Ahogy ezt végiggondolta, megszületett benne a provokáció csírája. Ez a csíra gyorsan növekedni kezdett. Egy héttel később, amikor megint otthon voltak, és nem akart kimozdulni a meleg lakásból, érezte, hogy eljött az ő ideje.
Gitta a konyhában sürgölődött, forrócsokit csinált némi extrával.
– Ez hizlal! – fordult a lányhoz. Hangja feltűnően negédes volt.
– És ez mióta zavar téged? – kérdezte meglepetten. Már tudta, hogy nem kellett volna kimondania, de visszaszívni nem lehetett.
– Engem? Te vagy kövér! – Hangzott a kíméletlen megállapítás.
– Én? – A lány kezében egy pillanatra kimerevedett a bögre. Benne a keményre vert tejszínhab nem remegett meg. Legbelül szonban megfagyott valami a szíve körül. Épp csak annyira, mint egy vízcsepp, ha hajnalban rálehel a tél.
– Hallottam, hogy apa is mondta a telefonban, hogy vastag a lábad.
– Ezt mondta? – döbbent meg Gitta.
Dani tudta, hogy jó úton jár. Hallotta hangjának remegését. Már csak a kellő döfést kellett bevinnie és övé a győzelem.
– Azt is mondta, hogy a fiatal ribiknek nem áll jól a zsír. Mi az a fiatal ribik?
– Hagyjuk! – mordult rá dühösen. Megfordult és nagy ledülettel csapta a bögrét a pultra. Hallotta a hangját, értette is, de nem mert hinni neki. Tény, hogy az utóbbi időben felszaladt rá pár kiló, de nem volt hatvannál több. Valóban ezt mondta volna Gábor a háta mögött? Fájt neki.
– Te anya szerint is ribik vagy! – szólalt meg újra Dani diadalmas vigyorral a képén. Gitta nem gondolkodott. Visszakézből úgy vágta arcon a gyereket, hogy csattant.
– Ribi! – sziszegte és berohant a hálóba. Azt már nem láthatta, hogy a fiú bár meglepődik, de arcán nem látszik megbánás.
Mire Gábor hazaért, Gitta már összecsomagolt. Hagyott neki egy üzenetet, amelyben az állt, hogy a vacsora a sütőben, forrócsoki az asztalon, és ne keresse soha többé. Ez utóbbit a düh mondatta vele, mert az ellenkezőjére vágyott. Ahogy minden nő a világon, aki válaszokat akarna, ha ilyesmi történik vele.
Egyenesen anyjához ment. Kibőgte magát, és napokon át remélte, hogy szerelme felhívja. Nem tette. Bizonyára a pofon hozzásegítette ehhez a döntéséhez. Egyetlen üzenetet kapott csak pontosan két nap múlva. Ez állt benne: Szerencséd, hogy leléptél.
Dani a következő szombaton egy nagy tál chipsszel a kezében telepedett a kanapéra, és addig játszott a telóján, míg az le nem merült. Akkor feltette töltőre, és megnyugodva pillantott szét maga körül. Egyedül volt, apja a másik szobában dolgozott. A világ rendje helyreállt. Még szerencse, hogy a pofon, amit kapott azon az estén, látványosan megmaradt az arcán, míg apja hazaért. Nem volt kellemes, de megérte.
Ahogy az egész színjáték is. Azzal belemarkolt a paprikás csipszbe és elindította az új videójátékot, amit egy napja kapott.
Kép forrása: Pinterest
