Nem, ezt a gyereket ő nem akarta. Esze ágában sem volt ezzel megtartani a férfit. Ennél többre tartotta magát, de úgy látszik, nem sokkal, mert a férfi sem vele számolt. Negyvenéves volt, épp a határon, amikor még bátran szülhetett volna, de nem akart. Nem is értette, ez a gyerek miért akart jönni. Rosszkor választott rossz szülőket és nem lehetett a tudtára adni, hogy nincs szükség rá.
Gréta zokogni kezdett. Hát miféle nő lett belőle? Először is elhagytak érte egy családot, amelyben két gyerek sírt az apja után, és átkozta őt, most meg elhagyják őt és jövendő gyerekét értük, hogy boldogok legyenek. Ez nem verseny volt, mert van az a pillanat, amikor a felek döntetlenre állnak. Misha nem akart több gyereket, megmondta kerek-perec, és ő ezt egy pillanatig sem bánta. Rég tudta, hogy meddő, túl volt egy csomó vizsgálaton. Már belenyugodott, és nem pityergett minden babakocsis anyuka láttán.
Úgy gondolta, neki a szabadság és a karrier jut és talán nem is olyan rossz ez a kombináció. A külker cégnél, ahol dolgozott, egyre feljebb kapaszkodott a ranglétrán és ez nagy elégedettséggel töltötte el. Olykor belefért az életébe egy randi, mozi, egy rövid szex, de egyiket sem vitte túlzásba. Vett egy nagyobb lakást, ahonnét gyönyörű panoráma nyílt a Dunára, és ez minden reggel örömmel töltötte el.
Észrevette magán, hogy egyre hiúbb és kegyetlenebb azokkal, akik nem dolgoznak ezer százalékon teljesítve. Lassan mindenki elhidegült tőle. A munkán kívül tényleg semmi öröme nem volt addig a pillanatig, amíg egy céges vacsorán meg nem látta az osztrák férfit. Igazi macsó volt, rosszul beszélt magyarul, de annál jobban szeretkezett. Ő is a hatalomhoz volt szokva, és mellette végre Gréta gyenge nő lehetett. Lassan puhult meg a szíve, aztán esett darabokra, amikor a férfi fél év után bevallotta, hogy van családja, bár azok már szinte elszoktak a jelenlététől, azért ő nagyon sokat gondol rájuk. Akkor persze nem annyit, amikor Grétával van.
Mire ez a párbeszéd elhangzott, a kemény nő lágy cicává simult a kapcsolatukban és azonmód bele is halt a vallomásba. A legjobban az bántotta, hogy oly sokáig volt erős, kőszívű, hogy már-már elhitte magáról, hogy egyelten férfié sem lesz igazán. Misha azt mondta, ne gondoljon semmi rosszra, már rég külön él a családjától, gyakorlatilag a gyerekek születése óta nem volt kapcsolata a felségével. A gyerekekkel viszont törődik, mert azok tündérek, és nem tehetnek arról, hogy az anyjuk egy élhetetlen dög. És még meg is csúnyult az utóbbi években.
Gréta megnézte a nőt a közösségi oldalak egyikén, de mindig csak hátulról láttatta magát vagy épp oldalról, amelyből nem sokat lehetett kivenni. A gyerekekről kb. egymillió képet posztolt, a kapcsolati státuszában pedig a bonyolult szót használta. Két éve tartott a kapcsolatuk, mire megnyugodott és elfogadta, hogy a férfi nem fog elválni egyhamar, de ez nem tűnt hatalmas gondnak, ugyanis gyakran voltak együtt.
A rideg és céltudatos Gréta apránként megszelídült, és kezdte úgy érezni magát, mint azok a nők, akiket büszkeséggel tölt el, hogy a pasi felvállalja, és fennen hirdeti a kapcsolatukat. Már mindenki tudta, hogy ők egy pár, és lassan nem súgtak össze a háta mögött. Ez volt a legjobb, mert sokkal tisztábbnak érezte már a helyzetet, mint a kezdet kezdetén.
És ebbe a csendes nyugalomba, ebbe a belátható jövőbe csapott bele a bomba. Az a Misha, aki két éven át nem látogatott haza, aki alig emlegette a gyerekeit, a feleségét meg egyáltalán nem, egyik este a kagylós ravioli után kinyögte, hogy ő visszamegy Ausztriába és valószínűleg a családjához is. Gréta azt hitte rosszul hall. Amikor megkérdezte tőle, hogy miért, a férfi a vállát vonogatta, és kijelentette, hogy ő oda tartozik, ahol a gyerekei vannak. Hogy huszonnégy hónapig ez nem volt neki fontos, már nem számított.
Vajon mi történt, amit Gréta nem vett észre? Merthogy valaminek történnie kellett, ebben biztos volt. Ostobán hangzott, hogy a férfi hirtelen ekkora elkötelezettséget érzett a családja felé, hiszen eddig nem tűnt odaadó apának és férjnek.
Egyik este Gréta nem bírt otthon maradni. Nyugtalan volt. Úgy döntött, sétál egyet munka után, betér az egyik plázába és megpróbál nem gondolni Mishára, aki még nem tudja, hogy terhes. Valószínűleg nem is fogja megtudni, mert ő nem egy gyerekkel akarta magához láncolni a férfit. Egy gyerekkel, aki elvileg meg sem foganhatott volna. Az orvos erre csak annyit mondott: vannak még csodák és reméli, hogy örül neki. Hát hogyne, mondta, de hangja szürke maradt.
A belvárosi utcák egyikében valóban betért egy jó nevű butikba és vett egy drága táskát. Csak azért, hogy elmondhassa, megteheti, bár a táska nem könnyített szíve súlyán.
Mégis mosolygott az eladóra, sőt még kedélyesen el is csevegett vele. A táska nagy, ormótlan darab volt, nem érte meg az árát, de csak megrántotta a vállát és arra gondolt, pelenkahordásra éppen megfelelő. A papírtáska is kényelmetlen volt, amiben kapta.
Ahogy kilépett a boltból, heves hányinger tört rá. Az első, amióta tudta, hogy terhes. Még soha nem jelzett neki a kicsi, hogy él, létezik, csak az orvosnál derült ki, hogy ketten vannak. Átrohant a szemközti oldalra, ahol egy kis pizzéria még nyitva volt, és bevágtatott a nyitott ajtón át a mosdóba. Még szerencse, hogy azonnal meglátta a feliratot. A délutáni könnyű uzsonna mind kijött belőle, és a máskor oly illatos bazsalikom szaga most öklendezésre késztette.
Miután rendbe szedte magát, a tükörben megállapította, hogy nyúzott és öreges az arca. Már semmi nem volt abból az üde nőből, aki két éve elcsábította Mishát, a gazdag befektetőt. Azt is megdöbbenve vette észre, hogy hasonlít valakire. Ugyanaz a világosbarna haj, mogyorószín szem, fásult tekintet nézett vissza rá, mint azon a közösségi portálon, amin szeretője feleségét vizsgálta. Egyértelműen Misha feleségére hasonlított, akiről ő úgy gondolta, szánalmasan egyszerű nő. Lélektelen és unalmas. Megrémült a látványtól és ebben a fura részegségben alig tudott kitámolyogni a vécéből.
A bazsalikom és más fűszerek érzékien kavargó szaga nagyanyja kertjét juttatta eszébe, ahol nyaranként a földből kihúzva ették a hagymát és a csenevész répát. Nem is értette, honnan jön ez az emlék, amikor meglátta Mishát. Háttal ült és egy sugárzóan szép nővel beszélgetett. És ez a nő a felesége volt, akihez visszamenni készült. Szinte alig ismert rá, annyira kivirágzott. Mintha a férfi nélkül való idő visszaadta volna az életerejét, ahogy az övét ez idő alatt elszippantotta. Remélte, hogy a férfi nem veszi észre. Nem akart jelenetet.
Megértette. A karma működött.
fotó: Pinterest
