Valóban semmittevés a semmittevés? Miért hasznos egy kis teljes kikapcsolódás? Hogyan iktathatjuk be a mindennapjainkba?
Jó, ha megadjuk a kereteit a semmittevéseinknek: mikor, hogyan, mivel töltjük azokat a perceket vagy órákat, amikor nem csinálunk
“semmit”.
- Először is tegyünk rendet, takarítsunk ki. Számoljunk fel minden zavaró tényezőt, ami megakadályozhatná, hogy teljes mértékben kikapcsolódjunk a “semmittevésünk” során.
- Írjuk fel a teendőink közé a “semmittevést”, azaz jegyezzük fel, mint egy kötelezően elvégzendő dolgot. Így biztosan nem fog kimaradni, nem odázzuk el.
- Iktassunk be mini-kikapcsolódásokat a napjainkba. Például hallgassunk meg egy zeneszámot csukott szemmel, csak a muzsikára koncentrálva. Ne nyomogassuk közben a telefonunkat, ne olvassunk újságot, és próbáljunk meg ne a másnapi teendőkön agyalni közben.
Ha az előkészületekkel megvagyunk, és egy kicsit bemelegítettünk, jöhetnek az igazi semmittevős gyakorlatok:
- Feküdjünk le a fűbe, egy plédre, a kerti padra vagy a gyerek trambulinjába! Tanulmányozzuk a felhőket, nevezzük meg az alakját és találjunk ki történeteket hozzá!
- Maradjunk teljesen csendben, és hallgassuk a saját lélegzetvételünket, szívdobogásunkat!
- Elevenítsük fel életünk boldog pillanatait!
- Fejezzük ki hálánkat valamiért vagy valakinek!
- Nézzünk körül és keressünk pillangókat és madarakat!
- Bámuljuk egy jó meleg helyről a szakadó esőt vagy a zúgó szél mozgatta fákat!
- Legyünk “jelen” a saját életünkben: figyeljük meg a saját mozgásunkat vagy szavainkat!
Ha szükséges, csináljunk magunknak egy helyet, ahová elvonulhatunk, és minden nap biztosíthatunk magunknak egy kis “semmittevős” időt. Akit ez zavar, annak mondjuk meg kerek perec: “Ez az én semmittevős időm, kérlek, tartsd tiszteletben!”
A semmittevés feltölt, új energiákat mozgat meg bennünk, és segít derűsebben szemlélni a napunkat, sőt, előbb-utóbb az egész életünket.
