Ma hajnalban, 103 éves korában elhunyt Keleti Ágnes, ötszörös olimpiai bajnok, akinek élete maga volt a XX. század.
1921. január 9-én született Klein néven egy zsidó polgári családban Budapesten. Édesapja nem volt túl boldog, mert fiút várt, ezért „bosszúból” fiúnak nevelte. Úszott, evezett, érdekelte a torna is, de mindennél jobban a zene.
„A torna csak úgy jött, részemről minden különösebb elhivatottság nélkül, és az elején bizony igen sok kellemetlenséget is okozott, mert hiába mozogtam szépen, kecsesen, ’40-ben nem lehettem válogatott, mert zsidók akkor a törvényeknek megfelelően nem kaphattak helyet a csapatban. Tehetségesnek tartottak viszont, nagy jövőt jósoltak nekem, így nem is adhattam fel. Aztán jött a német megszállás, és a túlélés került mindenek elé” – nyilatkozta később.
A deportálás elől vidéken tudott elbújni és Juhász Piroska néven menekült meg a nyilasoktól. Édesanyját és testvérét Raoul Wallenberg mentette meg, míg édesapja és rokonai Auschwitzban lelték halálukat. A háború után se hagyta el az országot, pedig körülményei miatt jó oka lett volna rá. Élete első olimpiájára 27 évesen jutott ki, de sérülés miatt nem vehetett részt rajta. Ám a fiatal nőt ez se tántorította el, és ahogy sok más, ez a nehézség is megedzette. Az 1952-es helsinki olimpián azonban már tarolt a magyar tornászválogatott, köztük a legtehetségesebbnek mondott Keleti Ágnes is, aki ekkor már rég magyarosította nevét Kleinről Keletire.
1956-ban Melbourne-ben már négy arany és két ezüstérmet szerzett. Felemás korláton, gerendán, talajon és a kéziszercsapat tagjaként is olimpiai bajnok lett, az összetett egyéni és csapatversenyben pedig második lett. A forradalom után, amely felnyitotta a szemét, nem akart Magyarországon, a kommunista uralom alatt élni, így Izraelben telepedett le. Úgy érezte, nem Ausztrália az ő világa. Később nagy szerepet játszott az izraeli tornasport megteremtésében, huszonkét éven át volt a tornászválogatott vezetője. Tanítványai közül többen országos bajnokok lettek.
Kétszer is férjhez ment és második házasságából két fia született.
A rendszerváltás után egyre gyakrabban járt haza Magyarországra, később részben Budapestre is költözött. Itt telepedett le a Paulay Ede utcában, majd élete utolsó pillanatáig az Október 6.-a utcában élt.
Vele együtt eltűnt egy olyan korszak is, amelynek tanúi láthatták, mivé és hogyan változik az a világ, hisz egy egész évszázad bontakozott ki előtte, amelyben a legfontosabb tanulás az lehetett, hogy sose szabad feladni. Keleti Ágnes nem tette, és bár kijutott neki bőven a szenvedésből, sose keseredett meg, hiszen az öröm és a siker se kerülte el.
Egy héttel a születésnapja előtt hunyta le a szemét ez a kivételes asszony, akit 2004-ben a nemzet sportolójává választották, 2019-ben a finn Lydia Wideman halálával pedig ő lett a legidősebb olimpiai bajnok a világon.
