Beszélnünk kell a szexről!

"Nem lehet az internet feladata a felvilágosítás, pontosabban csak egy bizonyos fokig várható el. Szükség van a szülő és még nem felnőtt gyerek között olyan kommunikációra, amelyben el tudjuk neki magyarázni, hogy szexualitás összefügg az érzelmekkel, hogy neki nem szabad odaadnia magát, ha nem áll készen."

Ez az a téma, amelyről azt gondoljuk, a csapból is folyik, vagy éppenséggel tudomást sem akarunk venni róla. Amikor gyerekeink érdeklődni kezdenek, ha eljutnak odáig, hogy kérdéseket mernek feltenni, a legtöbben ugyanúgy hárítják a válaszadást, mint 30-40 éve. Úgy kezelik ezt a helyzetet, mintha még abszolút tabu lenne, és a gyerekeik nem hasonló tevékenység által fogantak volna.

A szexualitással kapcsolatos kommunikációnk évtizedek során vajmi keveset fejlődött. A magyar nyelv rengeteg szinonimát használ a közösülésre, a nemi szervekre, de ezek vagy lekicsinylőek, gyerekesek, vagy trágárak, és azt vetítik tudattalanul, hogy a szex valami rossz, mocskos dolog. Figyeljünk meg legobszcénabb káromkodásainkat, mind tele vannak a nemi szervekre és az aktusra utaló kifejezésekkel.

 
 

Ma egy 11-12 éves kamasz már javában érdeklődik a szex iránt. Nem lehet a méhecskékkel és a beporzással jönni, mert már alig van olyan tartalom az interneten, ahonnét pár kattintással ne lehetne pornóoldalra jutni. Sokan élnek is a lehetőséggel és szülőként felmentik magukat azzal, hogy mintegy rávezetik a gyereket ezen oldalak feltérképezésére.

A másik szülőfajta az, amelyik tagadja, hogy a gyereke érdeklődik, és nem akar tudomást venni arról, hogy a tudta nélkül milyen oldalakra kalandozik el a kiskamasz. Ha kiderül, hogy mégis, szülő mély tagadásba menekül.

Miért baj, ha a pornót néz egy alig serdülő fiú vagy lány? Azért, mert az egy hamis világ. Azt mutatja meg, hogy nincs szükség érzelmekre, nem fontos a kedvesség, a ráhangolódás, és minden fél mindig készen áll a közösülésre. Úgy mutatja be a szexet, mint egy olyan folyamatot, amelyben a felek örökös orgazmust élnek meg, és egyikük sem feszélyezett, zavart vagy ügyetlen. Mindenki tudja mit, mikor és hogyan kell csinálni és nem retten vissza az erőszaktól sem. Mindeközben egy serdülő tele van kérdésekkel, szorongással, hiszen önön testét sem ismeri. Az lenne, az elsődleges, hogy megértse, a teste nem árucikk, nem kell bizonyítania, hogy tettre kész, hiszen a legtöbb kamasz érzelmileg éretlen, de a kíváncsisága annál nagyobb. Folyamatosan bizonyítani akar önmagának és a külvilágnak, ezért olyan helyzetekbe sodortatja magát, amelyben sérülhet mind testileg, mind lelkileg.

A pornót néző fiatal és sok felnőtt is elhiszi, hogy, amit ott lát, az a valóságban is úgy működik. Pedig tudja magáról, hogy sokszor a levetkőzés is gondot okoz.  A mai fiatalok egy része ma sincs jobban tisztában teste működésével, mint ötven évvel ezelőtt. Csalóka azt hinni, hogy manapság, amikor óvszert bárhol kaphatunk, és a védekezés számos lehetőségével élhetnek a fiatalok, akkor meg is teszik.

Abban a korban vannak, amikor ezek vásárlása, felíratása még zavarba ejtő, főleg, ha kapnak hozzá egy-két kellemetlen megjegyzést. A 21. század társadalma továbbra is elvárja a fiúktól, hogy tapasztaltabbak legyenek, és élményeik, legyen az bármennyi is, még mindig dicsőségszámba mennek.

A kamasz lányok bár hamarabb érnek, és több veszélynek vannak kitéve, merészebbnek tűnnek a fiúknál. Tapasztalhatjuk, hogy mostanra, rámenősebbek és bevállalósabbak lettek, amit a szülők természetesen tagadnak. Nehéz elfogadni, hogy a nemrég még aranyos, bújós kislányunk valakivel szeretkezik, vagy legalábbis ábrándozik róla. A szüzesség elvesztése továbbra is fordulópont egy lány életébe, és mivel őket jobban szocializáljuk megfelelésre, nehezebben mondanak nemet. Belemennek méltatlan helyzetekbe, csak azért, hogy menőbbnek tűnjenek, vagy azért, hogy a srác ne hagyja el őket, ha nem adják oda magukat. Mi, szülők későn kapunk észbe, gyakran már csak akkor, amikor kiderül, hogy nem védekeztek és gond van.

Nem lehet az internet feladata a felvilágosítás, pontosabban csak egy bizonyos fokig várható el. Szükség van a szülő és még nem felnőtt gyerek között olyan kommunikációra, amelyben el tudjuk neki magyarázni, hogy szexualitás összefügg az érzelmekkel, hogy neki nem szabad odaadnia magát, ha nem áll készen. Azt is fontos elmondani, hogy a fiúnknál nem számít sikernek, hogy lánnyal létesítettek kapcsolatot, vagy hányat tudnak hazudni.

Mindehhez viszont belevaló, intelligens társadalomra van szükség, amely nem misztifikálja a szexet, de nem is degradálja. Szükség van megfelelő helyzetekre, szavakra, önmagunk ismeretére, hogy beszélgetni tudjunk. Ne a telefon és a haverok mondják meg, hogy mit, hogyan kell csinálni, mert hazugságba taszítjuk a gyerekeinket.

Furamód, ez a téma sokaknak végtelenül kellemetlen, miközben része az életünknek, méghozzá fontos része, hiszen sokszor áll vagy bukik egy kapcsolat azon, hogy a szülők hogyan álltak ehhez a kérdéshez. Kapcsolati sémáink, reakcióink, a családban látott csókok, ölelések, kedves érintések mind-mind részei később gyerekeink kapcsolatainak. Ugyanúgy, mint a ridegség, a bezárkózás vagy a durvaság, esetleg a megfélemlítés.

Elsősorban azt kell megértenünk, hogy gyerekeinknek szükségük van beszélgetésre, még akkor is, ha mi belepirulunk, ha zavar bennünket, hogy gyerekünk rájön, ő is szeretkezésből fogant. Ha nem tesszük, információt szerez máshonnan, ami lehet, hogy szülőként kényelmes, és a mi gyávaságunkat jelzi, de nem hasznos. Sok félelemtől, aggodalomtól és hazugságtól kímélhetjük meg a kamaszokat, ha összeszedjük a bátorságunkat és adódó alkalommal beszélgetünk.

Nincs jobb, megnyugtatóbb vagy értelmesebb kommunikációs eszköz, mint az emberi szó. Egy felvilágosító videó, egy képi anyag sem helyettesítheti, maximum kiegészítheti. Már csak a bátorságunkat kell összeszedni, és hagyni, hogy gyerekünk kérdezzen, és a saját szintjén, abban a mélységben, amelyben igényli, kell kimondani a válaszokat az őt gyötrő kérdésekre.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here