Olvasni veszélyes. Egy könyvfaló ember ugyanis végtelen képzelőerővel bír. Egy kölyvmolyt nem lehet átverni, eltaposni. Egy olvasó “megállíthatatlanul” gondolkodik, bölcsen dönt és határozottan cselekszik. Nincs min csodálkozni tehát: a történelem során a műveltséget, a betűvetést, az olvasást bizonyos rétegek mindig is megpróbálták korlátozni, kisajátítani… például egy-egy könyv betiltásával.
A Biblia például mindig is tiltólistán volt valahol a világon – akik ugyanis felismerték, milyen életeket megváltoztató hatása van, igyekeztek elzárni azt a nagyobb embertömegektől, akiket befolyásolni akartak, nem pedig felszabadítani, képezni. No, de milyen műveket tiltanak be manapság…? Mennyire hatékony a tiltólista az online világban? Kiket lehet letiltani valamiről és meddig?
Anna Frank naplója annak idején – és persze ma is – emberi oldaláról mutatja meg a zsidóüldözést, a történelem egyik rettenetes korszakát: egy-egy áldozat mindennapjainak szűrőjén keresztül. Marjane Satrapi a modernkori Anna Frank – Persepolis című visszaemlékezésében leírja, milyen volt az iráni forradalom kellős közepén felnőni. A könyv számos kivégzési eljárást taglal nagy alapossággal. Ez vol az ok, amiért a művet Amerikában, a chicagoi iskolák hetedik évfolyamából kitiltották. Az iskolavezetés aggályát fejezte ki, mert szerintük a gyerekek nem lesznek képesek a helyén kezelni az olvasottakat. Az Amerikai Könyvtáros Szövetség cenzúrának nevezte a könyv betiltását. (Érdekes, hogy a szabad Amerikában is élnek a könyvek betiltásának eszközével. Kérdés, hogy valóban elérik-e ezzel a céljukat.)
Dan Brown 2003-ban publikált Da Vinci kódja is tiltólistás – Libanonban öt hónappal a megjelenés után a katolikus egyház szót emelt a mű ellen, az ugyanis sérti a kereszténységet, hiszen azt állítja, hogy Jézus Krisztus szexuális kapcsolatot létesített és gyermekei születtek. A könyv állítólag a tiltás ellenére is hatalmas siker az országban. Ugyanígy került feketelistára a Szürke ötven árnyalata is, melyet több amerikai köz- és egyetemi könyvtár sem volt hajandó a polcaira tenni, Malajziában pedig mind a könyv, mind a filmes adaptáció be van tiltva, a kiszolgáltatottságot és dominanciát is normalizáló, legalizáló szexuális kapcsolat bemutatása miatt.
Philip Nitschke könyve, a The Peaceful Pill Handbook nem mással foglalkozik, mint az öngyilkossággal, de azzal aztán mélyrehatóan. Több országban illegális az öngyilkosság és az eutanázia is. A könyv azonban azt állítja: az embernek joga van eldönteni, mikor hagyja itt ezt a világot. Sőt, részletesen bemutatja az öngyilkosság módszereit: segít kiválasztani az egyén számára legmegfelelőbb utat arra, hogy távozzon erről a Földről. Ausztráliában kategorikusan betiltották a mű árusítását. A szerző azzal védekezett, hogy ő csupán a halálos betegeknek szeretett volna segíteni a könyvvel. A tiltást bevezető hatóság azonban felhívta a figyelmet arra, hogy ha szabadon lehetne árusítani, a könyv, – amely rengeteg fájdalommentes öngyilkossági módszert ajánl – más “érzékeny” csoport számára is elérhető lenne, így például a depresszióval kezeltek is veszélybe kerülhetnének.
