Másfél órával később Luca és Selma a tejfeldolgozó felé autóztak. A férfi megviselt állapota nem kerülte el az újságíró figyelmét, így inkább hallgatott.
Luca hányingerrel küzdött, teljesen üres gyomrát marta a hajnalban ledöntött tengernyi kávé. Összeszorult a szíve, Bonitát még üszőként örökölte a szüleitől, utolsóként élt a család régi állományából. A halálával a férfi úgy érezte, mintha az utolsó kapocs szakadt volna szét közte és a szülei között. Ha nem szégyellte volna a dolgot Flora és Ugo előtt, ordítva sírt volna a siralmas látványt nyújtó tetem felett.
Ehelyett hazaküldte Florát, aki anyáskodni próbált felette, Ugóval pedig tették a dolgukat, amit ilyenkor kell.
– Sajnálom Bonitát – közölte halkan Selma.
Luca várt a válasszal, míg biztosan határozott hangot tudott megütni.
– Rendes tőled.
– Lehet tudni, hogy mi történt vele?
A férfit idegesítette Selma kérdezősködése, de nem akart megint goromba lenni, így kimért hangon felelt neki.
– Ritka szövődmény lépett fel az ellés után; belső vérzés, ez sajnos olykor előfordul.
Újra csend telepedett rájuk, Luca alig várta, hogy megérkezzenek, mert nem akart Bonitáról csevegni az újságíróval.
Ráadásul duplán feszélyezte a nő közelsége, ugyanis Selma meztelen látványa, beleégett a retináján keresztül az agya legmélyebb zugába, ahonnan lehetetlen volt száműzni. Izgatta az emlékkép, és ha ez még nem lenne elég, teljesen elbűvölte elképesztően harcias viselkedése, ahogy Michelét védte.
Már látta, hogy hideg holland külseje ellenére tüzes és szenvedélyes. Imádta nézni, amikor Selma élvezettel eszik, azt, amikor telt ajka közt a tolla végét rágcsálja, míg elgondolkodva hallgatja a kérdéseire adott választ. Még azt is izgalmasnak találta a nőben, hogy egész reggel eszpresszót iszik cappuccino helyett, noha ez elég nagy szentségtörésnek számít Itáliában.
Mély levegőt vett, ami cseppet sem segített a gondolatelterelésben, mivel Selma tavaszi virágillatú parfümjével telt meg az orra, és ettől szeretett volna a nyakához hajolva egy mélyet szippantani.
– Megérkeztünk?
Selma kérdése meglepte, fel sem tűnt neki, mikor parkolt le az üzem mellett.
– Igen – mondta határozottan, mintha nem épp a nő nyakának ízén elmélkedett volna.
Az üzem épülete meglehetősen szerénynek és kicsinek látszott kívülről, de a belső teret néhány éve – egy pályázatnak köszönhetően, modernné és rendkívül hatékonnyá alakították át.
Luca bekísérte Selmát az épületbe, először az öltözőkhöz mentek, mert természetesen nekik is fel kellett venniük az előírásnak megfelelő védőruházatot. Fehér köpenyben, lábvédőben és hajhálóban léptek be az épület szívének mondható csarnokba, ahol öt ember dolgozott éppen.
Míg Selma mindenkinek bemutatkozott, Luca váltott néhány szót Alessandróval, az üzem vezetőjével.
– Mennyi tej – ámult el Selma a tejes kádak mellett. – Sok sajt lesz ekkora mennyiségből?
– Míg egy kiló mozzarella előállításához nagyjából nyolc liter tehéntejre van szükség, addig ugyanez a mennyiség körülbelül öt liter bivalytejből előállítható.
Tovább sétáltak, a jól megszokott dinamika szerint Selma kérdezett, Luca pedig mindenre válaszolt. Akkurátusan végigmentek az egész gyártási folyamaton, végül az ellenőrző és csomagoló részlegen az újságírót megkínálták kockára vágott, friss sajtfalatokkal.
– Még sosem láttam fehérebb dolgot, mint ezek a mozzarella tömbök – állapította meg Selma.
Luca elmosolyodott a nő kijelentésén, és a lelkes kóstolásán egyaránt.
– A vízibivaly teje nem tartalmaz karotint, ezért tiszta fehér a színe. És éppen ezért, errefelé a mozzarellát „fehér aranynak” is nevezik.
Selma elégedetten hümmögött, és a szájába tett egy újabb kocka friss mozzarellát.
Még egyszer körbenézett.
Az egész gyártási részleg krómozott acél gépekből és pultokból állt, sterilnek tűnt, akár egy műtő.
– Ez lenyűgöző, mindenkinek látnia kellene – mutatott széles mozdulattal körbe –, ezt is, és az állatokat is.
Luca felhúzta a szemöldökét.
– Ezt nem értem, mire gondolsz?
– Az emberek csak egy ételt, sőt, csak egy sajtot látnak a pizzán vagy a tányéron. De ez sokkal több, a munkátok, az a plusz, amit mindannyian hozzátesztek. És azok a robosztus állatok… – Selma lelkesen gesztikulált. – Sosem gondoltam volna, hogy ilyet mondok, de szépek, a farm pedig csodálatos. Szóval, ezt az egészet látnia kellene mindenkinek.
– Ezért írsz róla cikket, nemde?
Luca arcán széles mosoly terült el, imádta az újságíró lelkesedését és a nagy szívét, mert már szemernyi kétsége sem maradt afelől, hogy Selma szívében elférne a fél világ.
Folytatása következik…
Fotó: a Szerző sajátja
