A temetőben rendezett piknik egyike volt a tizenkilencedik század elején elterjedt szórakozási formáknak. Mivel az emberek a szabadba vágytak, de híján voltak a köztéri parkoknak, olyan helyek után néztek, amelyek gondozottak, tágasak voltak, és ahol el lehetett tölteni egy szép napot. Így alakultak ki a temető piknikek, és, noha azóta népszerűségük csökkent, még ma is több temető házirendjében tiltják az efféle bizarr összejöveteleket.
Ha valaki azt hinné, hogy ez a szórakoztatóipar legalja, téved:
a nyomornegyedek és az elmegyógyintézetek meglátogatását célzó túrák talán még ennél is mocskosabbak.
Ennek ellenére tömegeket vonzottak például az 1800-as években. A jóindulatúak azt is gondolhatnák, hogy nemes cél vezérelte az odalátogatókat: a gazdagok megnézhették, hol és hogyan lehetne segíteni a rászorulókon, az épek (khmm..?) pedig jobban megismerhették a sérülteket, csökkentve azok stigmatizáltságát, kirekesztettségét. De, sajnos, nem erről volt szó. A túrák csak arra voltak jók, hogy a kiszolgáltatottakról fotók készüljenek, a magukat felsőbbrendűnek képzelő “túrázók” pedig kéjesen megborzonghassanak.
A nagy átlagot mindig is érdekelte a törvényen kívüliek szokatlan, izgalmas élete.
Mindegy, hogy az adott bűnöző értékeket tett tönkre, vagy éppen embereket ölt meg, mégis hatalmas rajongótábora akadt. Bonnie és Clyde, a híres bűnözőpáros halála után például ellepték a várost a fanatikusok – valaki egy véres ruhadarabot szerzett meg, volt, aki egy darabot vett magához az autójuk szélvédőjéből, de olyan merész is akadt, aki Bonnie hajtincsét, vagy Clyde bal fülét próbálta megszerezni ereklyeként.
Igazi sötét középkori szórakozás volt a kutya-, kakas- és egyéb állatviadal.
Upsz, várjunk csak! Dehogy múlt idő… Sajnos, még napjainkban is világszerte elterjedt – de már főleg illegális – “szórakozás”, hogy egy kiéheztetett kutyát kiengednek egy földhöz láncolt állatra, és annak szétmarcangolásában, vagy két harci kutya küzdelmében gyönyörködnek a viadalra látogatók. Sőt, számos országban még csak nem is törvénytelen ez a fajta időtöltés: Afganisztánban, Pakisztánban, Oroszországban, Kínában vagy Albániában például teljesen normális, hogy tömegek fizetnek azért, hogy végignézhessék ártatlan állatok haláltusáját.
A boszorkányüldözések ideje lejárt.
Nos, van egy rossz hírünk: közvetve ez sem igaz.
A nyilvános kínzások és kivégzések ugyanis még a közelmúltban is meglepően nagy érdeklődésre tartottak számot. Az Amnesty International kutatása szerint még 2012-ben is tartottak olyan kivégzéseket, amelyeket bárki végignézhetett…, és rengetegen éltek is ezzel a “lehetőséggel”.
