Barátot elveszíteni fájdalmas. Sokszor felér egy szerelmi csalódással. A barátságok olykor tartalmasabbak és hosszabbak, mint a romantikus kapcsolatok, amelyek időnként csúful érmek véget. Amikor gyerekek vagyunk az örök barátság csak napokig, hetekig tart, és ahogy jön, úgy megy. Sokszor a helyszín és a közös teher (lásd: iskola) képezi, és idővel, bárhogy fogadkozunk, elhalványul, mert elsodornak bennünket más események. Akadnak azonban szerencsések, akik évtizedeken át, akár egy életen keresztül kitartanak egymás mellett jóban-rosszban. Kevés az ilyen, és ajándékként kell tekintenünk rá.
Vajon a felnőttbarátságok miért nem oly mélyek, mint a középiskolában köttetettek? Előfordul ilyen is, de nem jellemző. Amikor barátot választunk, valamiképpen azt keressük benne, amit magunkban szeretünk. Ha csendesek vagyunk, szeretünk elmélyülni, ritkán csapódunk hangos bandához, ami a legtöbb esetben kivetne bennünket. Ha szeretünk bulizni, akkor olyanok társaságát keressük, akikkel szintén lehet. Minden barátság alapja érdek, csak a mélyeké idővel átalakul és megengedjük a másiknak, hogy belelásson a lelkünkbe.
Az igazi barátság elbírja a vitát, a kritikát, de csak akkor, ha nem gonosz és öncélú. Arra senkinek sincs szüksége. A felek egyenrangúak, és nem egyoldalúan ömlesztik a másikra gondjaikat. Vagyis ez lenne az ideális.
A valódi barátság túléli a nagy szerelmet is. Azt, amikor egyikük se hall, se lát, mert beleszerelmesedik valakibe, és minden egyes percben a kiszemelttel akar lenni. Ilyenkor előfordul, hogy meginog a barátság, mert az érzelmektől túlfűtött fél nem érzi, hogy elhanyagolja a másikat. Érzi, de nem tud, vagy nem akar tenni ellene. Sajnos, a szerelmek nem mindig tartósak, így egy idő után vissza lehet magunkat kuncsorogni az elhanyagolt baráthoz, aki meg fog érteni, és ott folytatjuk, ahol abbahagytuk.
Minden nagy barátság alapja a beszélgetés. A véget nem érő, viháncolós vagy mély, igazán mindent kiveséző beszélgetés. Mint említettük, ennek egyenrangúnak kell lennie. Nem működik úgy, ha az egyik folyton panaszkodik, szidja a főnökét, a társát vagy a szüleit, míg a másik bólogat, és még tüzeli is esetenként. Mindkettőnek, mindháromnak benne kell lennie nyakig, hogy igazi és mély maradjon. Általában ketten vannak benne, a hármas mindig kritikus, mert ketten ki tudják beszélni a harmadikat, és a féltékenység is felüti a fejét, hiszen az az első, hogy neki miért értünk rá, amikor nekünk nem? Nehéz lavírozni egy baráti hármasban vagy egy négyesben, mert önkéntelenül kialakul benne egy klikk.
Felvetődik a kérdés, miért mennek szét az éveken át jól működő kapcsolatok? Még akkor is, ha azonos városban maradunk, és az élethelyzetünk hasonló marad? Ez utóbbi is komoly ok az eltávolodásra. Talán a lustaság miatt, vagy mert nincs rá igény. Az időhiányt szándékosan hátra tettük, mert ha fontos a másik, akkor biztosan tudunk rá időt szakítani. Ez csak attól függ, hányadik a rangsorban. Egy idő után, amikor a szerelemből házasság lesz, jönnek a hétköznapok, akkor szervezési gondok miatt, esetleg a gyerekek elfoglaltságai miatt, azt mondjuk, nem tudunk találkozni. Ez sok esetben nem igaz, mert mind tisztában vagyunk azzal, hogy lenne rá lehetőségünk, csak épp másra használjuk. Ritka kivétel, ha az időhiány valós.
Vajon baj-e, ha másik túllép rajtunk? Szabad-e bántani azért, mert már energiáját, erejét nem felénk küldi, és nem érzi már, hogy szüksége van ránk? Úgy hiszem, nincs értelme erőszakolni bármit. Vannak kapcsolatok, amelyek kifulladnak, pedig semmi nem jelezte, hogy elfáradtak. Meglehet, hogy a barátságoknak is van lejárati ideje, és az egyik fél, bárhogyan igyekszik, a másik kinövi őt, és menni akar. Mást nem tehetünk, el kell engednünk. Kicsit meggyászolhatjuk, de felesleges rosszat mondani vagy gondolni a másikról.
Vannak olyan baráti kapcsolatok is, amelyek azért mennek tönkre, mert az egyik fél sikeres lesz, netán meggazdagszik, és lehetőségei más távlatokat nyitnak. Ez nem kellemes annak a félnek, aki marad. Egy rakás irigység és rosszindulat fészekágya lehet egy ilyen állapot, és a barátok hajlamosak elfelejteni, hogy nemcsak a rosszat jó megélni, hanem a jót is tudni kell. Ez utóbbi még nehezebb is, hiszen azt jelzi, hogy mi valamiképpen lemaradtunk, nem vagyunk elég jók, pedig erről szó sincs.
A barátságokat az irigységen, a pletykán túl még az is megingathatja, ha azonos személy iránt kezdenek érdeklődni a barátok. Vagy ő dönt úgy, hogy akaratán kívül vagy azzal együtt, beleszeret először az egyikbe, majd a másikba és megpróbálkozik egymás után velük. Talán évek telnek el a két kapcsolat között, de ismerjük a helyzetet. Elvétve nézi jó szemmel valaki, ha az exével jön össze kebelbarátja, barátnője. Mindegy hány év telt el.
A társadalmi szabályok elleni legnagyobb vétségek egyike, ha ez bekövetkezik, nem beszélve arról, ha a barátságon belül az egyik túl közel kerül a másik exéhez, de még nincs köztük semmi. Lefordítva: jóban lenni azzal, akibe a barátunk szerelmes volt, lájkolgatni a fotóit, jópofizni vele nem etikus. Aki ezt teszi, nem sokat tud a barátságok természetéről. Meg lehet ezt magyarázni, de ez már arról a félről szól, aki megteszi, és nem a barátról, akivel addig megbeszéltük a világ összes gondját.
A szerelmek labirintusában is gyakran tévelygünk, keressük a legjobb utat, olykor a kijáratot, ugyanez vonatkozik a barátságokra is. Nem mindig viselkedünk jól, empatikusan, de javíthatunk rajta, ha nekünk fontos a másik. Márpedig erről szól az egész. Tudunk-e önmagunkon kívül szeretni valakit, aki nem hibátlan? Sőt! Látjuk a botlásait, vagy, ha szakadék felé tart? Ám, ha mellette vagyunk, elkaphatjuk, mielőtt zuhanna. És ez fordítva sincs másképpen.
Egy biztos, mint minden emberi kapcsolat, ez is akkor működik, ha tápláljuk, ha törődünk vele, ha nem mérlegeljük, ki hányszor kereste a másikat, és valóban meghallgatjuk a másikat. Nincs szükség mindig tanácsokra, annál inkább egy vállra, amin sírni lehet, egy tekintetre, amely azt mondja, idióta vagy, de én így is szeretlek.
Az őszinte és tiszta barátság az élet egyik legnagyobb jutalma a hétköznapokban. Ha élünk vele és meglátjuk. Nem jár, nem pottyan az égből… Viszont értékesebb az aranynál.
Kép forrása: Pinterest
