– Te tényleg nem fogod fel, hogy nem fog elválni miattad? – kérdezte Aliz, az első számú guminő barátnőjétől.
– Tudom, de azt mondta, akkor is szeret engem – válaszolta Nóra, a második számú guminő.
– Sose válnak el, mert a kényelem nagyon fontos nekik. Hidd el, nem szenvednek ők annyira a házasságban, mint ahogy mondják.
– De azt mondta, én mindig megértem és elfogadom, sőt biztatom.
– Mindig ezt mondják. Szerintem van valami közös képzés, amire a nős pasik járnak, és amelyik jól vizsgázik, mehet nőzni.
– Túl cinikus vagy. Nem tudod felfogni, hogy most nem léphet? Nem mindenki bátor és elszánt! Ott a két gyerek, a közös vállalkozás, és a felesége is olyan labilis.
– Persze, meg depressziós és összeomlana…Ugye ez is benne volt a mondandójában? – Aliz hangosan felnevetett.
Még akkor is feltűnő jelenség lett volna, ha nem ennyire szemérmetlenül kacag. Így azonban többen is rosszallóan néztek rájuk a cukrászdában, ahol vasárnap délután egy rakás öregasszony vitatta meg fájó derekát, lábát és egyéb látható vagy láthatatlan testrészét. Egy cukrászda, ahol a krémes közepes volt, de olcsó, a limonádé viszont langyos és drága.
– Honnan tudod? – támadt rá a másik? – Miért kell neked mindig okosabbnak lenned nálam?
– Rám hiába vagy mérges, édesem! A te Attilád egy hazug, képmutató alak, aki kihasznál téged, ahogy engem Benő.
– Ha ennyire tudod, miért hagyod? Engem nem használ ki, mert én is akarom a dolgot.
– Ó, az mindjárt más! Ki dönti el nálatok, hogy mikor találkoztok?
– Persze Attila, de ez érthető, mert neki sok munkája van, meg a családja, nekem könnyebb alkalmazkodnom. Ne nézz így rám! Van, amikor én választok időpontot, és az is jó neki.
Aliz most nem nevetett.
– Pontosan érkezik? Beszélget veled előtte?
– Szinte mindig késik… Tudod, a munkája…Nem tehet róla. Én meg tudok várni…Igaz, hogy rossz, meg sokszor a kedvem is elmegy tőle, de annyira szeretem, hogy sose mondom meg neki, hogy bánt.
– Beszélget veled előtte? – tette fel a kérdést még egyszer az egyes számú.
– Persze, Elmeséli a dolgait, kikéri a tanácsaim, tudom, hogy számít neki a véleményem.
– Te kikéred az övét?
– Nem, mert elfoglalt és nem akarom zavarni semmiségekkel.
– Egyszóval minden róla szól.
– Dehogy, kettőnkről. Most miért vagy ilyen? Úgy teszel, mintha te nem hasonló helyzetben lennél.
– Igazad van.
– Téged sem akar elvenni, nem?
– Nem hinném, bár én nem is mennék hozzá.
Most Nóra nevetett.
– Nem hiszek neked. Minden szerető azt akarja, hogy miatta elváljanak. Minden nő első akar lenni.
– Akkor én kivétel vagyok.
– Ebben nincsenek kivételek. Minden nőnek fáj a szíve, ha mellőzik. Téged is mellőznek, csak te eljátszod, hogy nem. Hazudsz neki és magadnak is, mert jó fej akarsz maradni.
– Ez szép próbálkozás, kislány, de tényleg nem akarok feleség lenni. Látom, milyen sorsra jutnék. Köszönöm, ebből nem kérek.
– Ez oltári nagy képmutatás. Nem akarsz feleség lenni, de szerető sem lehetsz életed végéig.
– Ugyan miért nem?
– Mert abba belekeseredik az ember. Már így is rossz, pedig csak egy éve tart. Nem jön gyakran, de kéthetente biztosan. Az ünnepek környékén hetente, mert nem akarja, hogy magányos legyek.
– Milyen figyelmes! – Aliz gúnyosan a másik szemébe nézett. – Nem, nem vagyok keserű, csak realista. Ismerem a férfiakat. Nekik csak a változatosság fontos, a nők lelkével képtelenek törődni. Az teher nekik. Ezért nem várok el semmit.
– Nem hiszek neked. Olyan nincs, hogy valaki ne várjon némi odaadást a másiktól. Nem vagy fából, ismerlek.
– Nem, gumiból vagyok.
– Aliz, ne beszélj hülyeséget! Nem vagy ennyire rugalmas, engem ne kábíts!
– Nem érted, amit mondok. Gumiból vagyok, mert nincsenek érzelmeim. Te is abból vagy, pedig neked vannak. Csak még nem szoktál le róluk.
– Azt mondod, érzelmek nélkül is tudod csinálni?
– Igen. Mert már mind eltemettem. Maradt ez, amit most látsz. A guminőség.
– És ez így jó neked?
Az egyes számú elmosolyodott.
– Már igen…Te is jobban tennéd, ha nem éreznél. Különben elpusztít.
– Ez nekem nem megy. Én szeretem Attilát, jobban, mint bárkit.
– Te tudod. Csak ne reménykedj!
– Nem fogok. Mondd, Aliz, megéri így?
– Nem, Nóra. Nem éri meg. Engedd el!
– Nem vagyok rá képes. Fontos nekem.
– Nem rá gondoltam. Engedd el a saját szíved. Vele ne törődj!
– Megpróbálom.
Aliz felsóhajtott.
– Akkor talán túléled – mondta vidáman, majd villájával lecsippentett egy darabot a puncstortából.
Kép forrása: Pinterest
