Egy-egy hatalmával visszaélő vezetőről cikkek és könyvek garmada íródik. Részletesen olvashatunk a diktátorok rémtetteiről, áldozatainak számáról, szörnyű jellemvonásairól. Hihetetlen, de igaz: ezeknek a rettegett politikusoknak voltak jó húzásaik is.
Mi az, amit Dzsingisz-kánról tudunk? Egy destruktív mániákus, aki 40 milliónyi embert mészárolt le (mely az akkori emberiség 11 százaléka volt). Ennek ellenére számtalan addig nem létező dolgot vitt véghez: szorgalmazta az első ábécé létrehozását, amellyel le lehetett írni a mongol nyelv szavait, vallásszabadságot hirdetett (maga is nagyon spirituális volt ugyanis), illetve egységes jogszabályokat hozott, melyet betartatott, sőt, maga is betartott (ez abban az időben, amikor minden monarchiában a vezetők jogon felüliségét hirdették, nagy szó volt – mondjuk Dzsingisz utódai nem is véletlenül törölték el ezt a kitételt azonnal…).
1959-ben Fidel Castro Kubát egyszemélyes hatalma alá hajtotta – rengeteg embert kivégzett vagy bebörtönzött, aki pedig tudott, elmenekült az országból. Az Amnesty International őt tartja a világ emberi jogokat legszélsőségesebben sárba tipró vezetőjének. Ennek ellenére pozitív lépések is fűződnek a nevéhez: például az egészségügyi ellátás megreformálása. Ami azért is volt kihívás, mert a legtöbb orvos az ő uralomra jutása után nem sokkal elhagyta az országot, és akkoriban Kuba negyede írástudatlan volt (míg mára ez a probléma gyakorlatilag megszűnt)! Castro a hurrikán elleni védekezésben is nagyot alkotott: egy olyan evakuáló rendszert vezetett be (egy megadott rendszer szerint ürítik ki a házakat, majd buszokkal viszik az embereket egy biztos menedékhelyre), amelynek hála a legutóbbi katasztrófa során senki sem halt meg.
