Zita úgy érezte, nem jól hall. Vagy nem fogja fel, mit ajánl neki Miki. Már a szó is elborzasztotta. Édeshármas. Hogy lehet édes, ami hármasban van? A szerelem, a szex nem attól az igazi, hogy kettesben történik? Két ember egymásnak adja a testét szabadon, nyíltan és megmutatja magát kívül-belül.
Ő eddig úgy hitte, hogy ez így van rendjén. Igaz, hogy már nem lángolt köztük a szenvedély, de melyik tűz lobog tizenkét év után? Azért heti kétszer együtt voltak, és bár ismerte férje minden porcikáját, és tudta is, mit hogyan fog tenni, nem unta őt. Lehet, hogy érintése nyomán a tarkója nem bizsergett, mint régen, de akkor még nagyon fiatalok voltak és gyakorlatilag nem bírták ki egymás érintése nélkül.
Most már egészen jól elvoltak egy futó öleléssel, puszival, vagy monoton szeretkezéssel. Zitának nem tűnt fel, hogy Miki unatkozna az ágyban és egyszer sem kapta rajta fürdőszobában, mint Kata a férjét. Persze ő oltári nagy balhét csapott, de ettől nem változott semmi, mert a férj ezután még óvatosabban csinálta, Kata meg átfordult a másik oldalára, hogy ne lássa a fürdőszoba ajtaja alól beszűrődő fényt. Legszívesebben megmondta volna a férjének, hogy hallja őt, de nem akarta szóvá tenni, nehogy újabb vita legyen belőle.
Zita ekkor még kinevette és megnyugodva gondolt a saját férjére, akinek elég a közös szeretkezés. Hát nem volt elég. Vagy nem volt kielégítő.
Azon a sima pénteki estén, amikor Luca a barátnőjénél aludt és csak ketten voltak a hatalmas házban, egyszer csak rákérdezett Miki. Nem, nem direkt, hanem lassan, óvatosan és puhatolózva, ami különösen aljas dolog volt tőle. Tudni akarta előre, hogy merjen-e nagyobbat harapni a tortából, vagy azonnal álljon le, nehogy a neje leharapja a fejét és úgy maradjon, mint az imádkozó sáska hímje. Megvárta, amíg Zita szinte félálomba szenderül egy gagyi könyv olvasata közben és akkor nekiszegezte a kérdést:
– Édesem, te elégedett vagy a szexuális életünkkel?
Zita azonnal felébredt. A kérdésben benne volt, hogy Miki nem. Különben nem kérdezte volna. Ránézett a férfira, akiről azt hitte, hogy nagyon jól ismeri. Hirtelen nem tudta, hogy nevessen-e vagy elküldje a francba. A második gondolata már nem ez volt. Az ijedtség azonnal rátelepedett az agyára.
– Miklós, mit akarsz ezzel? – kérdezett vissza tétován. – Nem vagyok neked elég?
A férfi tudta, hogy erre nem mondhat egy szimpla nemet, mert ha el akarja érni, amire vágyik, akkor be kell cserkésznie azt a vadat is, akiről azt hitte, hogy rég elejtette már.
– Dehogynem! Veled a legjobb a világon! – mondta sietve, hogy megelőzze a vulkánkitörést.
– Valóban? Akkor miért kérded?
Zita szíve az idegességtől kihagyott egy ütemet. Tudta, hogy már nem hamvas barack, ahogy a reklámokban mondják, negyven felé közeledik. Azt is tudta, hogy a szenvedély kissé alábbhagyott benne, de az meg sem fordult a fejében, hogy élete párja más felé kacsingatna. Talán más nőket képzel a helyébe? Netán van valakije? Azt ugyan észrevette, hogy mostanában, mintha jobban megnézte volna az egyik boltos kislányt, de ezért nem lehetett rá haragudni. Húszéves, ha volt és olyan alakja volt, hogy címlapra kívánkozott. Még mosolygott is rajta, hogy férje mennyire zavarba jött, amikor a kislány megszólította a pénztárban. De ez csak egy könnyű közjáték volt, ilyennel egy rendes feleség nem foglalkozik, tudja, hogy ilyesmik nap, mint nap zajlanak a férfiak életében. Hadd legeltesse a szemét, addig jó, amíg csak azt akar legelni.
– Arra gondoltam, esetleg kereshetnénk valakit, akivel feldobnánk a szexet.
– Azt, ami velem a legjobb? – kérdezett vissza a nő feszülten.
A férfi nem nézett rá. Sejtette, hogy nem lesz könnyű menet, de amikor felötlött benne a gondolat, annyira megtetszett neki, hogy nem akarta elfelejteni.
– Figyelj! Nem rendszeresen gondolom, de milyen jó buli lenne, ha lenne itt valaki, akivel izgalmassá tennénk az egészet. Hidd el, nem jelentene nekem semmit, viszont elmondhatnánk, hogy nem vagyunk szokványos házaspár!
Zita olyan mérges lett, hogy belevörösödött.
– Esetleg a Facebookra is kitehetjük, ha gondolod – kiáltotta és kirohant a fürdőszobába.
Lerogyott a kád szélére és sírni kezdett. Tudta, nagyon is tudta, hogy eljön majd az idő, amikor megöregszik, amikor már nem lesz érdekes, de valahogy nem mostanában számított erre. Ennyire ellaposodott a kapcsolatuk? Ennyire nem fontos Miklós számára, hogy valaki belép kettejük szövetségébe? Tényleg ennyit számít a jó szex?
Nagyon fájt neki a gondolat… Már nem értékes és nem érdekes a férje számára… Tizenkét év nem a világ, szülei majdnem negyven éve voltak együtt és el nem tudta volna képzelni, hogy apja ilyen ötlettel hozakodjon elő az anyjának.
A meleg könnyek végigfutottak az arcán, nyakán és belepotyogtak a hálóinge nyílásába. Követte őket a tekintetével.
Már a mellei sem feszesek, és a hasa sem lapos, habár a lába még jó, gondolta. Az egyik kollégája a napokban dicsérte meg. Mindig adott magára, ápolt volt és illatos, erre most kiderül, hogy ez nem fontos. Pontosabban nem ez a fontos. Egyetlen dolog lett azzá: megunták. Viszont a férje nem szeretőt keres magának, hanem őt is bele akarja vonni a játékba. Ez akkor most jó hír?
Mielőtt eltöprenghetett volna, nyílt az ajtó és Miki állt a küszöbön bűnbánó arccal.
– Ne haragudj, nem tudtam, hogy ez ennyire rosszul fog esni neked! Nem is így akartam előhozakodni vele! Tudod, hogy szeretlek, csak gondoltam, jó lenne egy kis változatosság.
Zita hallgatott.
– Ugye elhiszed nekem, hogy nem volt bennem rossz szándék? Játszani akartam, már ez is baj? Nem csaltalak meg, nem írogatok senkinek a neten, mint a legtöbb kollégám, csak fel akartam frissíteni a házasságunk.
– Mert hervad? – kérdezte a nő.
– Dehogy hervad, édesem. De egyszer élünk, és lehetnénk rugalmasabbak, mint a szüleink. Kipróbáljuk, és utána megy az élet tovább. Úgy gondoltam, te belevaló nő vagy, nem akadsz ki ilyesmin.
– Belevaló? Az a belevalóság, ha dalolva elfogadom, hogy egy másik nő fetreng az ágyunkban? És te ezzel a másik nővel csinálod ugyanazt, amit velem?
– Jaj, nem így gondoltam!
– Hát hogyan?
– Úgy, hogy esetleg te is élveznéd a helyzetet. Persze nem ismerőssel… Szereznénk valakit a neten, innánk előtte és jó buli lenne. De felejtsd el, kár volt felhoznom. Sajnálom!
– Felejtsem el? – kérdezte Zita sírós hangon. – Hogy felejtsem el, hogy nem vagyok neked elég az ágyban? Szerinted tudok majd ezek után arra gondolni, ha szeretkezünk, hogy te másra vágysz?
A férfi elkomorodott. Nézte a síró nőt, és nem mondott semmit. Nem értette, mi rosszat akart, hisz nem ő lenne az első a világmindenségben, aki unja az átlagos szeretkezést. És valóban nem csalta meg Zitát. Nem is keresgélt. Szerette, de már nem azzal a szenvedéllyel, amivel régen. Még mindig vonzónak találta, sőt büszke is volt rá, de már nem mozgatta meg a fantáziáját, nem úgy, mint az a gömbölyű fenekű lány a közértben, akinek biztos, hogy fel van töltve a szája, de őt ez egyáltalán nem zavarta. Dögös volt és kész.
Gondolhatta volna, hogy a feleségeket nem lehet ilyesmibe belevonni. Pedig már hallotta mástól, hogy azoknak sikerült és még élvezték is. Zita azonban nem elég modern.
– Hagyjuk – mondta végül mérgesen. – Sajnálom, hogy megemlítettem. Bocsánatot kérek, hogy ha megbántottalak.
Azzal megfordult és visszament a hálóba.
Zita könnyei lassan felszáradtak. Biztos volt benne, hogy Miklós dühös rá. Azért haragszik, mert ő nem olyan, amilyennek szerette volna. Azért, mert maradi és nem veszi észre, hogy a világ megváltozott nagyszüleik kora óta. A szerelem és a szex is. Ő meg nem képes a változásra. Hisz valami ócska romantikában, ami két embert egy életen át összetart, pedig tudhatná, hogy minden második házasság válással végződik. Nem, ez nem maradhat így. Miki nem akar rosszat. Egyszerűen többre vágyik, és ő ezért nem haragudhat rá. Mennyivel jobb ez, mintha szeretője lenne és bujkálna vele, aztán meg lebukna? Jöhetne a cirkusz, esetleg a válás, és mi lenne Lucával, aki annyira ragaszkodik az apjához? Mehetne hozzá kéthetente. A házat is el kellene adni, és az autót is.
Édeshármas. Talán nem ez a legrosszabb, ami az ember életében történik, gondolta megnyugodva. Egy nem túl szép nőt kellene találni, akire a férje nem indulna be nagyon. Egy olyat, akire ő sem lenne féltékeny. Miki azt mondta, csak ki akarja próbálni… Egy-két alkalmat ki lehet bírni.
Ült és gondolkodott. Miki biztosan nagyot csalódott benne. Eddig mindent megoldottak és mindenben jól kijöttek egymással. Talán most is így lenne. És akkor a férfi boldog lenne, és így ő is. Maradna minden olyan, mint eddig és Miki díjazná, hogy a neje milyen bevállalós. Ez utóbbi gondolat egészen felvillanyozta. Felállt, megmosta az arcát. A hatalmas tükörben végigmérte magát és elégedetten nyugtázta, hogy nem is néz ki rosszul a félhomályban. Kicsit gyúrhatna hasra, de a melle nem lóg, és a lába…
Jó lesz, döntötte el. Csak ne legyen szép a lány. Semmiképp. Tucatnő legyen, és azt tegye, amit kérnek tőle.
Elzárta a csapot és puhán visszaosont a hálóba. Bebújt a férfi mellé, aki fal felé fordulva szuszogott.
Zita szorosan mellé préselte a testét és beleszagolt a nyakába.
Jó lesz, gondolta újra.
– Benne vagyok – súgta a férje fülébe, és nem látta, hogy Miki elégedetten elvigyorodik.
fotó: Pinterest
