Little Edie, ahogy családjában nevezték, 1917-ben született az amerikai felsőtízezer egyik prominens családjába. Jackie Kennedy unokatestvére volt, ami egyben azt is jelentette, hogy neve státuszt és társadalmi hálót vont maga után. Gyerekkora a keleti part elit miliőjében telt, ahol a kifinomultság és a társadalmi jelenlét dominált. Mindenki azzal törődött, hogy jelen legyen minden különleges eseményen, és a lányaik jó partit találjanak maguknak. Abban a közegben egy lánynak annyi volt csupán a szerepe, hogy előnyös házasság névén elősegítse a család hírnevének emelkedését.
Edithnek hiába voltak hatalmas ambíciói, hiába szeretett volna a reflektorfénybe kerülni, egy olyan közegben, amelyben elítélendő volt az ilyesmi, esélye sem volt rá. Idővel mégis New Yorkba került, ahol modellkedett, táncolt, társasági életet élt, és esélye nyílt arra, hogy saját karriert építsen. Életének fordulópontja akkor következett be, amikor a harmincas évei elején úgy döntött, mégis visszaköltözik anyjához egy East Hampton-i házba, miután az elvált. A válás abban az időben kimondatlanul is magával hozta a társadalmi státusz megingását, hiszen azokban a körökben mélyen elítélték. Ezzel együtt a anyja pénze jelentősen megfogyatkozott, így Little Edie fokozatosan alakult át lányból társsá, gondozóvá.
A ház, a Grey Gardens állapota fokozatosan romlott, anyagi gondok, elmaradó karbantartás jellemezte, egyszóval veszített fényéből, főleg miután állatokat is tartottak a házban.Idővel mind jobban eltávolodtak a társadalmi normáktól, és már nem foglalkoztak a világ ítéletével, amely kivetette őket magából. Saját szabályaik szerint éltek, így a társadalom mindinkább kirekesztette őket. Így próbálnak meg túlélni.
A hosszú évek alatt Edith és lánya jóformán megszűnt a külvilág számára. A közvélemény a Bouvier-család ezen ágát nem kísérte figyelemmel, Jacqueline élete szolgáltatott elég pletykát és érdekességet. A bomba akkor robbant, amikor 1971. október 22-én a szomszédok folyamatos panaszkodása után a Suffolk megyei egészségügyi hatóság behatolt a titokzatos házba.
Az egykor mesebeli birtok szemétdombbá változott, lényegében az összes közegészségügyi előírást megsértették. A hatóságok emberi lakhatásra alkalmatlannak nyilvánították a házat. A szobákat macska- és mosómedve-ürülék borította, több tucatnyi állat élt az épületben. „Anyám nem hisz a macskaalomban, csak a papírokban és dobozokban. És ő a macskabarát. El tudják képzelni ezek után, mennyire szenvedek” – mondta utána Edith.
Hatalmas halmokban törmelékek és állateledel-konzervek tornyosultak, és szörnyű bűz terjengett. A házban nem volt működő mellékhelyiség, folyóvíz csak a konyhai csapból jött. A kárpitozott bútorokban nyüzsögtek a bolhák, az ablakok betörtek, Edie egykori szobájába egy hatalmas faág nőtt a mennyezet résein át, minden elrohadt. „Annyi lyuk volt a padláson, hogy az ott élő mosómedvék ürüléke a nappaliba potyogott” – mesélték később a hatóság emberei.
A két nő egy ágy mellett tartott kis villanytűzhelyen készített magának ételt – többnyire főtt kukoricát. Ezenkívül csak pástétomot és jégkrémet ettek.
Történetüket egy pillanat alatt felkapta a sajtó. A New York Magazine1972-ben hat oldalon át számolt be a különös párról. Az egykori first lady anyagi támogatásával sikerült ugyan elkerülni, hogy kilakoltassák Beale-éket – nagyjából elhárították a fertőzésveszélyt és rengeteg szemetet kihordtak a házból –, de a körülmények még így is borzalmasak maradtak.
Edie haja teljesen kihullott, régi pulóvereket, kardigánokat kötött a fejére. Öltözködése valami egészen furcsa ízlést és koncepciót követett. A rivaldafényről sosem mondott le. Az anya naphosszat énekelgetett, lánya pedig táncolt, és tudomást sem vettek a körülményeikről.
A romos ház, az elszegényedés érdekes módon kulturális értékké alakul abban az időszakban, mert a kor egyre inkább díjazza a kívülállókat. A két hölgy mindamellett, hogy szegény és senkivel nem tartja fent a kapcsolatot, felépíti saját identitását, amelyben a különcség az úr. Az anya-lánya páros helyzete mindenkit megdöbbent, miközben sok csodálójuk is akad. A ház oly mértékben elhanyagolt volt, hogy több, mint száz macska lakta, és azzal van tele, amit maguk után hagynak ezek az állatok.
Miután az anya meghalt, Little Edie végül elhagyta Grey Gardenst és megpróbált színpadra állni. Ebben az is jelentős szerepet játszott, hogy végre az lehetett, aki lenni akart, ugyanakkor tragikus, hogy erre a lépésre évtizedeket várt. A családi név és státusz mégse tudott neki stabil életet biztosítani, mert a korszak női szerepvállalásai nem hozhattak sikert. Egy nőnek kevés kitörésre volt lehetősége. Még annak is, aki az USA legismertebb first ladyjének az unokatestvére.
Little Edie története nem pusztán különcség, hanem figyelmeztetés arra, hogy milyen könnyen változik a szeretet szoros bilinccsé. Megmutatja, hogy ha a lojalitás fontosabb egyeseknél, mint az önazonosság, akkor a családi sebek nem múlnak el, hanem átöröklődnek, ahogy az ő esetükben is megtörtént. Két nő élete ment tönkre úgy, hogy nem tudtak mit kezdeni a hiányokkal, amelyek uralták a sorosukat. Nem volt esélyük szabaddá válni.
60 évesen Edith vágya teljesült, egész estés kabaréműsort adott. 2002-ben halt meg. Már öt napja halott volt, amikor rátaláltak.
Kép forrása: Pinterest
