Ágai Irén 1913-ban született Budapesten. A két világháború közti filmek egyik legjelentősebb és legkedvesebb színésznőjeként vált ismertté. Gondoljunk csak a Lila ákác c. filmre, amelyben Tóth Mancit személyesíti meg, aki halálosan szerelmes lesz a komolytalan bankfiúba, Paliba, de ő nem viszonozza érzéseit. A férfi más nők után futkos, és nem akarja észrevenni, hogy a lány mennyire rajong érte. Inkább a vagyonos dámák kezére pályázik, és az se hatja meg, hogy a lány táncosnőnek tanul a kedvéért.
Ágai Irén az iskolapadból villámgyorsan az Országos Színészegyesület iskolájába kerül, ahonnét egyenes út vezet a Vígszínházba. 1933-ban, alig húszévesen férjhez megy Székely István filmrendezőhöz, aki később nagy gonddal egyengeti pályáját, és közös munkájuk sikerében is jelentős szerepet vállal. Tudni kell azt is, hogy a lány szemeli ki magának a rendezőt, és mindent elkövet, hogy közelébe kerüljön. A rendező nem sokkal előtte készítette a magyar filmgyártás egyik legnagyobb sikerét, a Hyppolitot, neve van a szakmában. A kor legelragadóbb szerelmespárjaként emlegetik őket. Esküvőjüket titokban tervezik, de a főváros olyan, mint minden pletykára éhes öregasszony, megszimatolja, és fuccs az elképzeléseknek. „Olyan naívak voltunk, hogy azt hittük, Pesten lehet valamit is titokban tartani! Az utca az elöljárósági épület előtt tele volt emberekkel […] Az Est (szintén népszerű bulvárlap volt 1911-től 1939-ig) az első oldalon hozta az esküvőről szóló cikket, az esküvő után a Gundelnál nagy ebéd volt, amit Zsoldos Andor adott, tanúkkal, barátokkal – akik aztán mind ottmaradtak, csak mi indultunk neki a »nászútnak« […] A nászútnak, ami vagy tizenhat órát tartott.”
Ágai Irén később könnyed, modern vígjátékokban tűnik fel a filmvásznon, láthatjuk a Maga lesz a férjemben Jávor Pállal, A nászút féláronban vagy az Emmiben. Mindegyikben édes-humoros, nőt alakit, akiben mindig rejlik egy csipetnyi ravaszság, miközben a naivnak mutatkozik.
1938-ban férjével disszidál, Amerikába menekülnek a náci Németország térhódítása miatt. Házasságuk élete utolsó pillatáig kitart, bár a pletyka őket is kikezdi.
A színésznő így mesél frigyükről a Délibáb című lapnak: „A színésznőt nem kényszeríti a polgári felfogás arra, hogy férjhez menjen, ha tehát Pista felesége lettem, ez azt jelenti, hogy szeretjük egymást. Általában azt hiszem, hogy a művészházasságnak mindig szerelem az alapja. Végül prognózist adok: A szomszédaink azt mondják, hogy jól élünk. Én azt mondom: ideálisan.”
Amerika nem fogadja tárt karokkal, és neki se sikerül úgy befutnia, ahogy szeretné. Csak férje boldogul a film fővárosában. De ez nem is lett volna akkora baj, ha nem betegeskedne. Magas vérnyomása idővel tönkretette a szívét. Az egyik forgatáson rosszul lett, összeesett és megvakult. Nem sokkal később, 1950-ben, alig 37 évesen elhunyt a betegség szövődményeiben. Idehaza meg se említették, sőt kiradírozták a filmtörténet lapjairól, ahogy sokakat, akik a Horthy-korszak sztárjai voltak. A csinos, mosolygós, bubifrizurás színésznőnek nem adatott hosszú élet e bolygón.
Filmjei azonban álljanak itt mementóként:
- Iza néni (1933) – Paksy Jolán
- Mindent a nőért! – Éjjel a patikában (1933-34) – Klári, patikus kisasszony
- Ida regénye (1934) – Ó Ida
- Lila akác (1934) – Tóth Manci
- Búzavirág (1934) – Viktus és Elli Helkin
- Emmy (1934) – Malaczky Emmy, a százados lánya
- Címzett ismeretlen (1935) – Szabó Teri
- Szenzáció! – Emlékül Katicának (1936) – Katica
- Nászút féláron (1936) – Kovács Kató, játékgyári alkalmazott
- Segítség, örököltem! (1937) – Bartha Zsóka
- Két fogoly (1937) – Zinaida
- Maga lesz a férjem (1937) – Balogh Margit
Kép forrása: Pinterest
