Egy nő kora

"A nő kora tulajdonképpen nem kellene, hogy számítson. Egy nő akkor van a topon, ha több területen teljesíteni tud. Ez valójában akkor következik be, ha a gyerekvállalás után a terveinek tud élni. Bármennyit írtak és cikkeztek is a témáról, bevallhatóan sokkal nehezebb a helyzete, mint a férfiaknak, gondoljunk csak a vezető beosztásban lévőkre, kutatókra vagy egyéb jelentős pozíciót betöltőkre. Egyik férfinak se kell azzal foglalkoznia, hogy mi van a gyerekkel az iskolában, van-e tiszta ruhája, evett-e normális ebédet stb. Hajlamosak vagyunk nekik elnézni, hogy a családot háttérbe szorítva fedezik fel a rák ellenszerét vagy a Marsra szállás lehetőségét. Egy nőnél, a legnagyobb sikerek esetében se marad el egy-egy alig titkolt megjegyzés: lám, kissé slampos, vagy nem is jó nő, és anyaként is gyakran vall kudarcot, hiszen a gyereke elhanyagolt…"

„Azok a nők, akik eleget bontották le magukat majd épültek újra, esetleg felneveltek gyerekeket, és ebből jól jöttek ki, fantasztikusak, óriási dimenziók birtokosai. Ha a megfigyeléseiket tudják hasznosítani, akkor megtörténik a világ dinamikájának a globális megértése, annak jobbá tétele, gyógyítása. A női bölcsességé a jövő, a dolgok harmonizálásáé, okos együttérzésé. A világ egy elhanyagolt gyerek, egy normális anyára van szüksége, nem pedig egy feministára, bozótvágóval a kezében.”

(Tarr Hajnalka)

 
 

Egy nő mindig hiú, ha a koráról van szó. Pedig a kor csak egy szám, de ez a szám mélyen belül riasztó. Ha valóban belegondolunk, akkor tényleg mindegy, hány évesen vagyunk szomorúak, boldogok, ráncosak vagy megfáradtak. Szót se érdemel, hogy negyvenévesen érezzük, hogy elszalasztottunk nagy lehetőségeket, vagy hatvanon túl. Szokás azt mondani, hogy engem aztán nem érdekel a korom, vagyok, amennyi vagyok, de kevesen érzik így. Hiába érnek a lányok, nők korábban, az a tendencia, hogy negyven felett kezdenek kiteljesedni. Harmincig vagy kissé afölött még bizonyítani akarnak a világnak. Hatalmas a nyomás, hiszen jó nőnek, anyának és munkaerőnek is kell lenni egyben, ami azt jelenti, hogy mindenhol a maximumot várják el.

A munkahelyen, még ha elnézőek is olykor, gyakran úgy kezelnek, mintha szabad és független nő lennél, akinek korlátlan az ereje és ideje, és nem sok helyen nézik jó szemmel, ha a gyereked beteg vagy érte kell menned az iskolába.

Otthon te akkor is feleség és anya vagy, ha egy hatalmas vállalkozást irányítasz, mert a gyerekedet nem érdekli, hogy te máshol főnök vagy, ő figyelmet és gyengédséget vár. Ugyanezt elmondhatjuk a férjekről is, akik bár díjazzák az észt, a kreativitást, de ennek ellenkezőjére is bőven van példa.

A negyedik X után a legtöbb nő ráébred a puszta tényre, hogy elveszett valahol, mert mindenkinek meg akart felelni. Ezért kezd hirtelen a testével törődni, vagy lelki feltöltődés gyanánt előadásokra jár és beiratkozik különböző tanfolyamokra. Felébred, hiszen rájön,  akkor kezdődik számára a valódi élet.

A nő kora tulajdonképpen nem kellene, hogy számítson. Egy nő akkor van a topon, ha több területen teljesíteni tud. Ez valójában akkor következik be, ha a gyerekvállalás után a terveinek tud élni. Bármennyit írtak és cikkeztek is a témáról, bevallhatóan sokkal nehezebb a helyzete, mint a férfiaknak, gondoljunk csak a vezető beosztásban lévőkre, kutatókra vagy egyéb jelentős pozíciót betöltőkre. Egyik férfinak se kell azzal foglalkoznia, hogy mi van a gyerekkel az iskolában, van-e tiszta ruhája, evett-e normális ebédet stb. Hajlamosak vagyunk nekik elnézni, hogy a családot háttérbe szorítva fedezik fel a rák ellenszerét vagy a Marsra szállás lehetőségét. Egy nőnél, a legnagyobb sikerek esetében se marad el egy-egy alig titkolt megjegyzés: lám, kissé slampos, vagy nem is jó nő, és anyaként is gyakran vall kudarcot, hiszen a gyereke elhanyagolt…

Velünk nőkkel az a baj, hogy túl sokat akarunk. A külvilág elvárásait még tetézzük is az önmagunk felé áramlókkal és saját ítéleteinkkel. Közhely, de valós, hogy a nő a nőknek öltözik, sminkel, hiszen jórészt azok veszik észre a változásokat. Természetesen örömmel fogadja a másik nem visszajelzéseit, ki ne tenné, de akkor is észre kell vennünk, hogy mennyire függünk más nők elismerésétől. Sokkal kritikusabbak vagyunk egymással, mint a férfiak velünk.

Visszatérve a korunkhoz, amelyen változtatni nem tudunk, azt kell mondanunk, hogy belenyugvás a legkifizetődőbb. Idővel a lelki nyugalmunk többet jelent, erre rá fogunk ébredni, minthogy mennyi szarkaláb keretezi a szemünket. Még akkor is, ha ott van szívünk mélyén az tompa fájdalom, ami jelzi, hogy már nem ugyanazok a vágyaink és lehetőségeink, mint régen, és sajnos nem is lehetnek azok.

Sokan épp ebbe nem tudnak beletörődni, ezért látunk oly sok korához és alkatához nem illő női viselkedést vagy ruházatot. A mondjon bárki, bármit, akkor is felveszem – hozzáállás lehet, hogy felszabadító, de nem mindig célravezető, főleg, ha még a tükrünk is rémülten felsikolt.  

A nők függetlenül mindentől, akkor a legvonzóbbak, ha viselni tudják az arcukat, testüket, ha van tartásuk, és nem adják el magukat olcsó bókokért és semmitmondó kapcsolatokért.

Így lesznek kortalanok.

 

Kép forrása: Pinterest

Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here