Elment a Körhintás lány

Nem lehet egyszerűen azt mondani, hogy meghalt egy színésznő, aki háromszoros Kossuth-díjas volt. Törőcsik Mari nem pusztán a Nemzet Színésze volt, nemcsak egy korszak képviselője, hanem a nagybetűs színésznő.

Aki látta az 1956-ban debütáló Körhintát, amelynek bemutatóján Cannes-ban állva tapsolt a közönség, sose felejti a ragyogó arcú 21 éves lányt, akivel száll a hinta, és boldog, mert szerelmes. Szerelmes, de máshoz akarják adni, pedig a falusi Rómeó és Júlia mindenki szeme láttára szereti egymást. Abból a fiatal lányból sugárzik az élet, a boldogság, a remény és a dac. Nem lehet elfelejteni a tekintetét, amellyel Soós Imrét nézi, akinek életében szintén mérföldkő a film, hiszen másfél évvel a bemutatása után öngyilkos lesz.

 
 

Pataki Mari szerepének megformálásáért a filmfesztiválon Jean Cocteau kezet csókolt a fiatal színésznőnek, aki akkor vált láthatóvá a világ számára. Ehhez képest idehaza mérsékelt érdeklődés övezte. Az a tipikus helyzet állt fenn, amikor nem tudunk, tudtunk büszkék lenni azokra, akik a mi hazánkat képviselik.

Törőcsik Mari innentől kezdve a legismertebb és legszeretettebb színésznővé vált. Húsz éven át tagja volt a Nemzeti Színháznak. Törékeny alakját, jellegzetes hangját összetéveszthetetlenül beleírta a film- és színháztörténetbe.

Harminchat évesen elvállalta Júlia szerepét. Az erkélyjelenetre volt a legbüszkébb. Volt Cordélia, Tünde, Natasa, Kurázsi mama, Szent Johanna és Csirkefej öregasszonya is. Több tucat díjjal a háta mögött végre elismerték az itthoni kritikusok is, hogy nem csak Mari a Körhintából, hanem egy korszakos színésznő. Ő mégis azt vallotta, hogy ma már nem vennék fel a Színművészeti Egyetemre, mert már nincs idő kiforrni, ott nagymonológokat várnak, ott azonnal teljesíteni kell.

Négyszer ment férjhez, de csak a negyedik férje, Maár Gyula, rendező mellette találta meg belső nyugalmát. Játszott a 80-as, 90-esévek kultuszfilmjeiben, a Szamárköhögésben, a Csapd le csacsiban, a Turnéban. Sose kellett megérnie, hogy nem kell a szakmának vagy a közönségnek. Törőcsik Mari úgy volt nagy színésznő, hogy nem övezték botrányok, nem szerepelt az újságok címlapján ócska figyelemfelkeltéssel, csak azzal az alázattal, azzal a hivatástudattal és szeretettel, amely a régmúlt korok nagyjait jellemzi.

 

2008-as összeomlása után, amit ő egyszerűen halálnak nevezett, már ritkán vállalt filmszerepet. 2017-ben még eljátszotta az anya szerepét Mészáros Márta filmjében, az Aurora borealisban. Egy olyan nőt formált meg, akit szovjet katonák erőszakolnak meg, miközben Bécsbe akar szökni. A film csodálatos képekben mesél az emberről, az anyáról, a nőről, aki mindent kibír és poklok pokla után is képes mosolyogni.

Ha van ma magyar film, amit ma érdemes nagyon szeretni, akkor ez az Aurora borealis, amelyben van tíz perc, amely pontot tesz egy korszak és egy színésznő életének a végére.

Elment egy csodálatos ember, aki azt vallotta, teljes életet élt. De megmaradt a filmkockákon egy színésznő, akinek arcát és mozdulatait nem lehet elfelejteni. Lehet, hogy most olyan helyre került, ahol Pataki Mari végre boldog lenne szerelmével és a Körhinta együtt forogna velük a végtelenségig.

fotó: internet

 

Imre Hilda
Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here