Még négy nap karácsonyig, mondta hangosan a macskának.
A sorozat többi részét itt olvashatod
Jesszusom, ez szörnyű, már a macskához beszélek, ennyire megöregedtem, kérdezte magától ijedten, aztán alaposan kikaparta az alutasakot. Vasárnap lévén nem kapkodott. Már összeállt fejében a következő konyhabútor terve, amit egy tágas lakásba képzeltek el a megrendelők. Szerette a munkáját, de inkább csak annyira, amennyire muszáj szeretni valamit, hogy ne érezze kiégettnek magát az ember.
Amikor felvillant előtte az előző este, legszívesebben nevetett volna magán és Csongoron, de még mindig túl dühös volt az elvesztegetett időért. Álmában sem gondolta, hogy a férfi ennyire kisstílű és ötlettelen. Szimplán unalmasnak hitte. Az is volt, megspékelve egyéb kellemetlen tulajdonsággal.
Ádámnak nem írt vissza. Nem akarta azt hazudni, hogy ő is, de azt sem mondhatta, hogy nem. Egyelőre nem érzett mást, mint kellemes bizsergést, de ez nem a filmbeli bizsergés volt, amit kötelező érezni egy szerelem kezdetén. Negyven felett máshogyan tekint már az ember a szerelemre. A kapcsolatokra is. Kicsit felboncolja mind, és ritkábban kerül elő, az a mindegy mi lesz, nem gondolok a holnapra-érzés, mint tizenévesen. Ebben a korban már sok az elvárás. Sokkal több, minthogy teljes szívvel-lélekkel el tudja magát engedni valaki.
Sejtette, hogy sértő, ha nem válaszol, de hazudni nem akart. Abban bízott, hogy ha a Sors könyvében Ádám van megírva, akkor Ádám bele fog folyni az ő könyvének soraiba. A végzet azonban kétségtelenül nagy játékos, mert emberi alakot ölt, és tesz róla, hogy a szálakat összekuszálja. Még neve is van, úgy hívják, anya.
Nyolc óra sem volt, amikor megcsörrent a telefonja.
– Kislányom, volna kedved nálam ebédelni? Tudom, hogy karácsony lesz nem sokára, de átjön a bátyád és kicsit beszélgethetnénk.
– Anya, történt valami?
– Nem szívem, tényleg csak egy ebédre hívnálak, és ehhez nem kell történés. Vagy ha kocsonyát annak hívod…
Angéla elnevette magát.
– Miért nem ezzel kezdted? Egy éve nem ettem és alig várom már, hogy pukkadásig egyek!
– Tudtam, hogy tetszeni fog az ötlet. Egyre várlak és legalább dumálunk egy jót.
Az egész meghívás gyanús volt, még ha a kocsonya ígérete be is lengte. Vajon mi lehet mögötte, töprengett, amikor a macska játékosan a lábához dörgölőzött és szemmel láthatóan nem volt elégedett a kimért reggeli mennyiségével.
Úgy döntött, ünnep ide vagy oda, még csinál egy kis fánkot, hadd örüljön neki mindenki. A kocsonya mellé elfér. Anyja persze azt fogja mondogatni, hogy felhizlalja őket, és könnyű neki, mert apjára ütött, szikár és vékony maradt eddigi élete során.
Valahogy megérezte, hogy a Csongor ügy nincs lezárva. És valóban így volt. Egymás után két üzenete is érkezett, amelyben a férfi megköszönte az estét és biztosította, hogy jól érezte magát. Célzást tett még a macaronra, persze viccesen. Angélát elfutotta a méreg. Tudta, hogy a férfi magányos és szerencsétlen, de a tolakodást nem bírta. Arra is rájött, hogy Csongor nem olvas a jelekből. Hogyhogy nem vette észre, hogy lerázta? Á, az emberek azt hisznek el, amit el akarnak hinni, legyintett, miközben a forró olajban már ide-oda úszkáltak a fánkocskák.
Pontban egyre odagördült anyja lakása elé, aki a külváros egyik békés utcácskájában lakott. Ez már nem az a hely volt, ahol Angéla felnőtt, azt már rég eladták. A kedves, kellemes lakás az első emeleten épp megfelelt a hetvenéves asszonynak, aki nem akart egy régi kerttel foglalkozni. Felcaplatott az első emeletre és bekopogott. A fánkok kellemes illatfelhőt húztak maguk után.
Az ajtón keresztül hallotta, hogy nem elsőnek érkezik, és ez meglepte. A bátyja nem volt a pontosság mintaképe. Ő jött ajtót nyitni, nem az anyja, aki a kanapén ült, és az ajtóból nem látszott, kivel beszélget, csak az, hogy nevet. Már ez sem volt megszokott. Angéla levette a kabátját, lassú mozdulattal felakasztotta a fogasra. Valami rossz érzés kerítette hatalmába. Olyan, ami gyomornál támad, és összerántja egy pillanatra, majd hagyja, hogy elszenvedője kellemetlenül érezze magát.
Amikor belépett a tágas nappaliba, valami csoda folytán nem szisszent fel. A kanapé addig nem látszódó felén a tegnapi nő ült, aki arra figyelmeztette, hogy legyen óvatos Ádámmal. A szőke, felpumpált ajkú nő, fekete bőrnadrágban és leopárdmintás felsőben homlokegyenest ellentéte volt annak, amit ő a csinosságról gondolt. A nő meg sem lepődött. Mielőtt az egy szót is szólhatott volna, Dávid odaugrott és átkarolta a derekát.
– Szeretném, ha megismernéd a menyasszonyomat, Lucát! – mondta a húgának. Tekintete tele volt boldogsággal.
A szilikon csoda felállt és mélyen Angéla szemébe nézve örvendett a találkozásnak.
– Sok boldogságot! – nyögte ki és nem tudta letagadni döbbenetét.
– Jaj, kishúgom, tudom, hogy ez nagy meglepetés neked, de muszáj volt most elmondanunk, mert karácsonykor elutazunk. Így jobbnak láttuk, ha beavatunk téged és anyát.
– Értem – válaszolta esetlenül. – Hoztam fánkot. Szeretném kitenni, mert a zacskó nem tesz jót neki.
Azzal a konyha felé vette az irányt. A nő és Angéla anyja továbbra is úgy csevegtek, mintha ő meg se érkezett volna. Vajon ki lehet ez a Luca, aki előző nap egy szóval sem említette, hogy ismeri a bátyját, mi több, a családba fog kerülni? Lehet, hogy félreértette volna a helyzetet és nem egy féltékeny, hanem egy aggódó nő csengetett be hozzá? Ha ez így van, vajon most miért tesz úgy, mintha nem találkoztak volna soha? Ezer kérdés, nulla válasz. És fél szemmel látta, hogy anyja elragadtatott arccal hallgatja ezt a műnőt, a bátyja meg le sem veszi róla sem a kezét, sem a szemét.
Vajon mi folyik itt, töprengett, amikor meghallotta, hogy üzenete érkezett megint. A mai világban már egy gondolatfolyam mellett sem lehet elindulni úgy, hogy a technika ne zavarjon be. Nem nyúlt a táskája után, úgy döntött, várhat, egyelőre mindent tudni akar erről a fura idegenről, aki cseppet sem illett régimódi, visszafogottan elegáns testvéréhez.
Mielőtt elmerült volna a gondolataiban, anyja oldalba bökte:
– Na, mit szólsz ehhez a csodálatos nőhöz? Tudtam, hogy a bátyád egyszer még rátalál az igazira az a szürke Erika után.
– Anya, az a szürke Erika, ahogy te nevezted, két gyerekkel elvetélt, aztán meg kibírta, hogy Dávid megcsalja és elhagyja. Erről ennyit.
– Túl szigorú vagy az emberekhez, Angéla – vetette oda a nő, miközben a kocsonyával beegyensúlyozott az ebédlőbe.
– Meglehet – gondolta a nő. – Vagy csak a tapasztalat mutat mást?
Azzal mégiscsak a táskájába nyúlt és elolvasta a friss üzenetet. Randit kértek tőle. Igazit, nemcsak kávézást.
Következő rész
fotó: Pinterest
