Nem mintha Velence egy átlagos, unalmas város lenne, de ha valamikor, hát február környékén érdemes meglátogatni.
Maga a farsangi időszak egyébként a 40 napos böjtöt előzni meg. Nem véletlenül: az emberek ki akarták egy kissé ereszteni a gőzt, mielőtt – legalábbis a húsételek terén – önmegtartóztatást gyakoroltak volna. Nem csak Velencében, de egész Dél-Európában ez számított a legfontosabb ünnepségnek; ez valahol érthető, hisz 3 hónap hideg után már mindenkinek elege lett a télből.
Az első írásos említés a karneválról egyébként 1094-ből való, de már a középkor előtt is léteztek ezidőtájt mulatságok, csak akkor a nemlétező egyház még nem rendelt hozzá vallási tartalmat. Velencében a maskarák és maszkok azért is örvendtek akkora népszerűségnek, mert így néhány napra (látszólagosan legalábbis) egybemosódtak a társadalmi különbségek.
Nem meglepő módon az álruha a pajzánabb lakosokat és bűnözőket egyaránt segítette. A maszk egyébként nemcsak az arcot takarta, valamennyire a hangot is torzította. Kicsit olyan lehetett, mint ma egy ál-facebook profil: megmutatja a valódi éned. Na de milyen túlkapások voltak? Az álruhások szabadon bemehettek bármelyik lakóházba. El lehet képzelni a betörések számát… Egy 1467-es rendelet szerint a férfiak nem álcázhatták magukat nőnek, hogy beléphessenek az apácazárdába. Vajon miért kellett ilyen törvényt hozni? J 1502-ben, egy másik szabályozás alkalmával a pálcák és egyéb fegyverek tartását tiltották be. Azaz csak tiltották volna. A törvények betartásával senki sem foglalkozott, ugyanazokat a szabályrendszereket kellett felállítani évről-évre.
A különleges mulatság a 18. században élte virágkorát, komolyabb kihívó híján elnyerte a „karneválok városa” címet. A mulatságon nemcsak a helyiek vettek részt. Százával özönlötték el a várost Európa kisebb-nagyobb nemesei, hogy végre megszabadulhassanak a merev úri elvárásoktól. Sőt, maga Ferenc József osztrák-magyar császár is részt vett 1869-ben a mulatságokon, természetesen inkognitóban.
A karneválozók egyébként nem vetették meg a fekete humort. A legnépszerűbb maszk és maskara a Medico Della Peste, azaz a Pestis doktorok viselete volt. A hosszú, lepelszerű fekete ruhához csőrben végződő álarc párosult. A középkorban egyébként a pestis több ízben is tizedelte a lakosságot. Azt hitték, hogy a halálos kór a levegőben terjed, ezért a csőrben különböző rózsaszirmokból és gyógynövényekből álló keveréket helyeztek el.
Persze semmi sem tart örökké: 1796-ban Napóleon megtámadta Velencét, ezzel együtt be is tiltotta a mulatságokat. Ez valahol érthető, valószínűleg nem szerette volna, hogy a nagy ünnepségeken a magából kivetkőzött tömeg esetleg kárt tegyen benne. Ráadásul mindenki maszkot viselt ugyebár.
A karnevál ettől függetlenül a francia hódító halála után sem tért vissza még egy jó darabig. Egészen 1979-ig kellett várni a második fénykorára. A hagyomány azóta mind inkább életre kel, olyannyira, hogy évente 18 millió (!) látogatót fogad a város. Ez egyébként napi átlag 50 ezer turistát jelent. Az utcákat ellepik az árusok, egy-egy velencei maszkért 5-30 Eurót is vidáman elkérnek. Lehet mellé persze különleges maskarákat is venni, nagyjából egy fél pesti garzonlakás áráért.
Az újonnan felélesztett ünnep manapság galambröptetéssel kezdődik, idén február 16.-a és március 5-e közt kell mennie annak, aki részt akar venni a maszkos mulatságon.
