Miután Nelli háromszor egymás után kirakja Noémivel a képet, még mindig mosolyog. Csodálni tudom, mert nekem nincs már ekkora türelmem, és a munkám se engedi, hogy ne lógjak a telefonon. Az ügyfeleknek, akik házat keresnek, nem számít a napszak, és azt se mondhatom mindenkinek, hogy gyerekem van, vele kell lennem, hiszen másoknak is van, mégse értenék meg. Ha szolgáltatással foglalkozik az ember, egyszerűen elvárják tőle, hogy készenléti állapotban legyen a nap huszonnégy órájában.
– Kértek még inni? – fordulok a vendéghez, hogy felmentsem egy pillanatra.
Nem szorul a segítségemre, de ismerem a lányomat. Tényleg olyan, mint a pióca. Levakarhatatlan.
– Nem, köszönöm, lassan mennem is kell! – áll fel Nelli. – El se tudom mondani, hogy mekkora örömöt szereztetek.
Hangja kellemes, van benne egy árnyalatnyi szomorúság, de nekem tetszik. Nem az a visítós fejhang, amitől mostanában meg lehet bolondulni. Sehogy se tudom kitalálni, hány éves lehet, de rájövök, hogy teljesen mindegy.
– Akkor most férjhez mész? – kérdi Noncsi azzal a természetességgel, ami csak a gyerekek sajátja.
– Most? Nem, nem megyek.
– De hát megtaláltam a gyűrűd! Már nem szereted a fiúdat?
– Szerintem, ne legyél tolakodó, kicsim! – szólok közbe, hogy újfent mentsem a helyzetet. – Hagyjuk, hogy Nelli eldöntse, mit akar.
Nelli felnevet. A táskája után nyúl, egy pillantást vet a telefonjára, és csak utána mondja ki azt a mondatot, aminek árnya benne volt a levegőben kimondatlanul is.
– Szeretem, de nem mehetek hozzá.
– Anyukád nem engedi? Vagy miért?
– Ez hosszú történet. Viszont sose felejtem el neked, hogy megtaláltad ezt a nagyon fontos emléket nekem.
Azzal lehajol a lányomhoz és megöleli. Noémi úgy bújik hozzá, mintha ezer éve ismerné. Egészen szorosan átkarolja a nyakát, és nem engedi.
– Anyának is ilyen jó illata volt! – közli kedvesen. – Picit jobb, de a hajad olyan puha, mint az övé.
– Hűha! Ez aztán az igazi bók!
– Anyukám már nem él! Felköltözött az égbe és onnan figyel! – mondja Noémi komolyan. De ez a komolysága nem tart sokáig. Elneveti magát, és lefejti karját a vendég nyakáról. Nézem az arcát, hirtelen elsápad.
– Sajnálom! Nem tudtam. Biztosan boldog, hogy olyan kislánya van, mint te. Ne hidd, hogy egy pillanatra is megfeledkezne rólad.
Hallgatunk. Nelli rám néz, aztán a földet bámulja.
– Van egy ötletem – néz fel, egyenesen a szemembe. – Mit szólnátok, ha egyik nap elhoznám a fémkeresőmet és kimennék a partra? Hátha rábukkanunk még valami kincsre?
Noémi akkorát sikít, hogy a szomszéd is bizonyosan meghallja.
– Kincset keresünk? Igazit? – Már nem bír magával, ugrálni kezd.
-Igen! Hogy találunk-e, az más kérdés.
– Apa, mondj igent! Ugye mehetünk? Ugye megengeded?
Mit mondhatnék erre a hangos kérlelésre? A tekintetét meg se említem, mert Csizmás Kandúr hozzá képes szánalmas amatőr.
– Meg! Ezer örömmel. Köszönjük!
– Ennek örülök. Mit szóltok a holnaphoz? Úgy néz ki, hogy szép idő lesz, és estefelé talán már nem lesznek sokan a parton.
– Én benne vagyok, de azt is jó lenne tudni, szabad-e ezt hivatalosan.
Nelli elgondolkodik.
– Utána járok, de ha nem, akkor bevesszük magunkat az erdőbe a farkasok közé és ott bóklászunk.
Noémi nevet. Arca olyan felszabadult és ragyogó, amilyen nem volt már jó ideje. Én is finom izgalmat érzek, de ebben benne van az is, hogy a lány gyönyörű, és nekem egész más terveim volnának vele, ha nem szégyellenem magam ezekért a gondolatokért. Mégse hagynak nyugton, mert Dani betegsége közben és utána se voltam senkivel. Több, mint egy éve. Tulajdonképpen nem is hiányzott, de most, hogy jelen van egy fizikai test a közelemben, ahogy érzem az illatát, felébred bennem a férfi. Nem lesz könnyű elnyomnom, mert ez a találkozás nem randevú, nem kettőnkről szól, hanem arról, hogy valaki kedves akar lenni a lányomhoz, mert érzi, mennyire szüksége van egy anyapótlékra. Én nem akarok így gondolni Nellire. Többek között azért sem, mert erről szó sincs. Ő egy másik történet, máshol, mással él, és azért, mert mi ketten hirtelen lecsapnánk rá, még nem jelenti, hogy okos dolog is ez. A lányomat még értem, hiszen valóban szüksége van anyára, női ölelésre, nem lehetek anyja helyett anyja. Férfi vagyok, esetlenül szeretek, érezhetően hiányzik neki a puha női ölelés.Viszont nem lehetek az a fajta, aki potenciális szexpartnert lát valakiben, aki épp bekopogott hozzájuk. Érzem, hogy elvörösödöm.
– Biztos, hogy nem tartunk fel? – fordulok halkan Nellihez. – Tényleg nem szeretném, ha nem tudnál nemet mondani, mert a kis hölgy ellenállhatatlan.
– Ne feledd, hogy én ajánlottam fel! És be kell, hogy valljam, valóban nem tudok ellenállni ezeknek a szép szemeknek! – feleli.
Noémi vigyorog, mint a vadalma. Győzött. Nincs menekvés, a lány közelében kell lennem és bírnom kell magammal. Nem vagyok én állat, hogy ösztönből cselekedjek, de az biztos, hogy a gondolataimat el kell terelnem.
Miután kikísérjük, és integetünk neki, hirtelen üres lesz a lakás. Szeretném tudni, hogy Dani vajon odafent mit gondol a helyzetről. Még ott van a naplója, hiába múltak el hónapok, a feléig se jutottam. Képtelen vagyok fellapozni. Este megteszem, ez biztos, mert szükségem van az érzéseire, gondolataira. Egy pillanatra lehunyom a szemem, és magam előtt látom a hátát, amint kenyeret pirít, aztán megkeni majonézzel, mert utálja a margarint. Látom keskeny vállát, finom bőrét, és a nyakán lévő anyajegyet, amely úgy néz ki, mint puzzle darab.
– Hallottad apa, hogy azt mondta Nelli, szép szemem van? – kérdi a ház úrnője büszke tekintettel. – Hallottad?
– Mindent hallottam! Viszont ideje lesz lefeküdnöd szépszemű! Későre jár!
– Fogat ne mossak? – vigyorog pimasz arccal.
– Ha azt akarod, hogy a manók este fúrják, akkor ne!
– Dehogy akarom! Apa, neked tetszik Noémi? – néz ártatlanul bele a képembe. Azt hiszi ravasz.
– Sipirc fogat mosni, mert még előbb jönnek a manók, mielőtt az ágyba érnél! – felelem nevetve.
– Én gyorsabb leszek! – kiáltja és már fut is befelé. – Megnézed?
– Noná! – felelem, és nagyot sóhajtok. Ilyen az, amikor még egy egyszerű fogmosásról se maradhat le egy apa.
Folytatjuk…
Kép forrása: Pinterest
