Hogyan NE randizzunk?

Nem, nem csak téged hozott össze a sors komplett idiótákkal. Ami azt illeti, ha a baráti beszélgetéseknél ellaposodik a hangulat, valaki mindig bedobja: „Anna, mesélj a volt pasijaidról, mit össze nem szerencsétlenkedtek”. Én pedig beadom a derekam, a saját leégésem kárán is. Mert tényleg vicces sztorik ezek, és inkább nevetek egy jót a barátnőimmel.

 
 

Az első számú kedvencem egy irodalomtanár, egy társkereső alkalmazáson beszéltük le a találkozót. A Keleti pályaudvar elég nagy, nehezen találtuk egymást –  ahelyett viszont, hogy felhívott volna, visszahívós SMS-t küldött… Már akkor tudtam, hogy ebből nem lesz semmi, amikor főhősünk mellé értem. Baráti mércével mérve is olyan egy fejjel kisebb lehetett nálam. Igazán szólhatott volna, hogy valamikor még ötödik osztályban megállt a növésben. Természetesen nem készült semmivel, hebegett-habogott, mindent rám bízott. Az olcsó lerészegedés (mert az „természetesen” kötelező egy randin) reményében elővett egy fél literes műanyag üveget.

– Ebben vodka van, gyorsan, igyuk meg!

Én meg belátva, hogy ebből nincs más kiút, minthogy alaposan elázzak, jó mélyen meghúztam az üveget. Betértünk egy kulturáltabb pesti kiskocsmába, majd hagyta, hogy én fizessek a pultnál. Ezt bocsánatos bűn lehetne, ha mindketten 16 éves hamvas kis tinédzserként kértünk volna anyánktól némi zsebpénzt. De az én Rómeóm ekkor már 30 is elmúlt.

Következő versenyzőnknek legalább már volt pénze egy üveg töményre. Egy dupla  randit szerveztünk meg a legnagyobb titokban egy kollégámmal – én egy régi barátnőmet, ő egy iszákos barátját hozta el nekem. Valamiféle átok ülhet rajtam, de ez a srác sem lehetett magasabb 160 cm-nél.

Partnerem kissé ideges volt, felöntött hát a garatra egy üveg keserűvel az első tíz percben. Húsz perc után ült a fotelben üveges szemekkel, nyitott szájjal, amiből az ingére csordogált a nyála. Angolosan távoztam, nem hinném, hogy sok mindent érzékelt volna belőle.

A dobogó harmadik fokán álló férfiú legalább magasságban felülmúlta a másik két jelentkezőt… de szellemileg azért akadtak hiányosságai.

Egy igazi rosszfiú, aki úgy néz ki, mint egy görög félisten és én kellek neki… el sem hittem.

Nem kellett sok idő, hogy megértsem, miért. Konkrétan nem volt ki mind a négy kereke. Felnőtt férfi létére Tesz-vesz város-szintű falvakat rajzolt magának és minden egyes nap rágyújtott egy zöld cigire. Sőt, szerelmeskedés közben egyszer csak a semmiből bedobott egy Mórickás viccet. Páros lábbal rúgtam ki otthonról.

Utolsó alanyunk inkább mondható különdíjasnak – a bunkóság ugyanis olyan szintjét érte el, ami csak keveseknek sikerülhet. A sima randinál ez kicsit több, mert 2 évig együtt voltunk. A kapcsolatunk után pár évvel ismét találkoztunk. Elmondta, hogy a barátnője valószínűleg ki fogja dobni, de nem baj, mert amúgy is rossz az egész, neki igazából már mindegy. Finoman megpendítette, hogy töltsük együtt az éjszakát – mivel nem szeretek a másodhegedűs szerepében tetszelegni, inkább csak nevetve kiittam a poharamat. Ezt követően közölte, hogy ha tényleg szakításra kerülne a sor, akkor engem elvenne feleségül. Soha ilyen „megható” lánykérésben nem volt még részem.

Egyébként valahogyan együtt maradtak, tavaly töltöttek fel pár száz esküvői képet a Facebookra, amin kicsattannak az örömtől. Azóta is boldogan élnek…

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here