Igaz történetek – Egy “csendes” ajándék

Macskás sztorija mindenkinek van, mert a macskák olyannyira részesei az életünknek, hogy nélkülük el se tudnánk képzelni a mindennapokat. Pontosabban sokan nem, mások viszont annál inkább.

A szomszédék macskája is egy világszám, mert azontúl, hogy szemtelen meg tonna szőrt hullajt, gyakran megajándékozza őket valamivel. Ez lehet fél egér, vagy fej nélküli kismadár, egyszer még egy vakondot is tett a bejárat előtti lábtörlőre. Már senki nem lepődik meg náluk, ha egy marék tollat, vagy száradt levél kinézetű denevért kapnak. Laza mozdulattal kerül minden a kukába a macska méltatlankodó tekintetének tüzében: nem erre számított.

 
 

Persze a kezdet kezdetén még kapott dicséretet, elismerésként egy finom simogatást, de minden „jót” megszokik az ember, így ezt is. Amiért régen kedvesség járt, azért manapság már enyhe bosszankodás vagy a néma közöny.

A macska azonban nem tűrhette ezt. Sehogyan sem férhetett a fejébe, hogy mi változott meg, hiszen ő lelkes vadász, és a zsákmány felét mindig be is mutatja, azt meg a hálátlan gazdik nem díjazzák. Akár bosszúból, akár csak újabb dicséretért, mit lehessen azt tudni, hiszen nem gondolkozunk macskafejjel, a mi szőrgombócunk akcióba lépett.

Egy nap a szomszéd feleségét hazafelé jövet a buszról elkapta egy kiadós nyár eleji zuhé. Hiába szedte a lábát, pár perc alatt bőrig ázott, de úgy igazán, amikor hiába az ernyő, még az ember bugyija is vizes lesz.

Ezért, hogy elázott cipőjét, amit nagyon szeretett, mert bőrből készült, barna volt és kényelmes, nem akarta bevinni a házba, hanem az ajtó mellett hagyta, hogy a kellemes levegőn megszáradhasson. A kis keresztpántos balerina topán álmában sem gondolta, hogy másnapra lakót fog kapni.

Reggel, amikor a család javában készülődött, a hölgy is eljutott végre addig a pontig, hogy a gyerekeken túl önmagával is tudott törődni. Eszébe jutott, hogy kedvenc cipője bizonyára megszáradt az éjjel, ideje megvizsgálnia, felveheti-e.

Óvatosan kinyitotta az ajtót, hogy a macska nehogy beosonjon, mint máskor, és aztán percekig kell kergetni, mire a kijáratot újból észreveszi. A haszontalan azonban nem volt sehol. Lehet, hogy valahol titkon leste az eseményeket, de az is lehet, hogy egyszerűen távol tartotta magát a várható következményektől.

A hölgy kilépett papucsában és már nyúlt is a cipője után, ami szemlátomást világosodott a levegő hatására, de akkor olyat ordított, hogy pár utcabelinek nem volt szüksége ébresztőórára, ez már bizonyos. A szép, barna keresztpántos cipőben, amely 37-es lábra volt méretezve, békésen feküdt holtan egy hasonló méretű patkány. Pontosan bele volt helyezve, nem lógott ki még a farka sem. A legjobb az volt benne, hogy nem ám hanyagul a pántra volt dobva, hanem a pánt alá volt beszuszakolva, ami egyenlőnek tűnt a lehetetlennel. Ilyet egy macska aligha tud. Vagy, ha igen, akkor az jobb sorsra érdemes, mint szidásra, ami várt rá.

A gazdi hangja, amely végigvisszhangozta az utcát, előkerült a kisebbik gyerek, aki hangos röhögés közepette benyögte, hogy ez csak vérbosszú lehet, de amolyan magyar módra, mert a Keresztapában lófejet tettek volna, ha nem is a cipőbe, de a közelébe… Vagy az ágyba, ahogy az a filmben volt.

A patkány, amely valaha még békésen szaladgált a pincében, vagy ki tudja hol, most végső nyughelyül a cipőben szendergett, és soha senki nem tudhatta már meg, hogyan jutott oda. Vajon ott kívánkozott elhunyni, vagy egy vérmes vadász gondoskodott róla, hogy ajándékként végezze kedvenc gazdasszonyánál.

Hogy a cipő sorsa mi lett? Azt hinnénk tán, hogy a hölgy megszabadult tőle? Szó sincs róla. Többszöri fertőtlenítés után visszakerült a polcra és újra használatba vétetett, elvégre a szépség és kényelem még a hívatlan elhalálozást is felülírja.

fotó: Pinterest

Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here