Igaz történetek – Egy kanál kávé és egy macaron

Péntek délután van. A cukrászdában is. Alig akad hely a parkolóban, bent meg úgy tűnik, ez a sütievés világnapja.

Egy csillagszemű fiatal lányra várok sorban állva a pultnál. Tudom, hogy ha beviharzik, betemet az ötleteivel, nehéz lesz kikászálódnom alóluk. Mindig mosolyog, szárnyal és az energiája egy tucat felnőttnek is elég lenne. Hát még a fantáziája.

Bejön egy hajléktalan. Dupla sapka van a fején, mindkettő kötött. Szemmel láthatólag sokkal több ruhába burkolózik, mint ahogy az idő megkövetelné. A nehéz kabátra még ráerőltetett egy láthatósági mellényt is. Élénken nézelődik, majd elkezdi összeszedni az asztalokról a poharakat, tányérokat. Az egyik hosszú pohárba bele is kanalazik gyors mozdulattal. Aztán bekap egy tortamorzsát. Lerakja a polcos szekrénykére, aminek a fene tudja a nevét.
Hirtelen meglát még egy finom macaront. Érintetlen. Bekapja. Egy falással eltűnik a rózsaszín csoda. Az öröm szétárad a bajusza mentén. Egy kislány  mellettem odasúgja az anyukájának, hogy a bácsi a maradékot eszi. Anyja lepisszegi.
A pultos lányok közül az egyik egyre haragosabban méregeti a nem-vendéget. Arcán trónol az idegesség. Odasúg valamit a másiknak. Az a fejét ingatja. Várom, vajon melyikük fog szólni.
A nem haragos egyszer csak eltűnik. Sorra kerülök, kérem az ötlapos krémesem, a lattém, kotorászom a táskámban, amikor visszatér a pultos lány.
A férfi még mindig pakolgat, most két tányért tesz a polcra. Épp fordulna meg, amikor meglátja a lány arcát, aki nemrég tért vissza. Az a szemével jelzi, hogy álljon meg. Kibújik a takarásból és egy kis csomag pogácsát nyom a kezébe.
– Köszönjük a segítséget! – mondja félhangosan.
A férfi elmosolyodik. Az arca jobban ragyog, mint a macaron adta kellemesség után.

Én meg lehuppanok tányérostól, mindenestől a sarokba, várok és megnyugszom: még sincs ez a világ pusztulásra ítélve.

 
 

fotó: Pinterest

Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here